2008. augusztus 4., hétfő

tádááááám...

Én is Kreatív Bloggerrá avanzsálódtam a Cippónak általa, bár a címet a Mekegőnek címezte ugyan, de utólagos engedelmével mégis itt veszem magamra, mert az végülis csak egy olyan blogmelléklet-izé, ahova néha bemekegek ezt-azt, nagyrészt plágium.
Most a szabályok értelmében kreatívvá kell ütnöm öt másik bloggert, noha legszívesebben pont a Cippót terjeszteném fel rá, és nemcsak azért mert olyan gyönyörűségeket mondott rólam, hogy még azóta is könnyezek, hanem tényleg. De az sajnos szabályellenes lenne, úgyhogy alant kikövezem az utat, amerre tovább óhajtom vándoroltatni a vándordíjat. Hogy meg ne botoljon, érted...

Először, de nem utolsó sorban az Annit választom, az exjóházbólvaló-úrilányt, nekem amúgy is mindig az marad, irodalmi guru, rokonlélek és kollegális alapon megközelítve a kérdést még társbloggerem is, de ez még titok. Illetve én vagyok az ő társbloggere. De ez még titok.

Aztán még kettősjelölném a vércsigát, a Pascalt, s házigazdiját az Edi-t, a sünlányt. Személyes ismerősöm és bloggerré ihletőm. Az ő blogja volt a legislegelső amit életemben elém került, rögtön azzal a bejegyzéssel, hogy "Olvasom a könyvet, és eléggé meglepő módon szembejöttem magammal az egyik oldalon: "madárcsontú, sötét, nagy mellű, vonzó fiatal nő volt, de szerencsére nem elég fiatal ahhoz, hogy diák legyen."
Na ezután kezdtem el blogolni.

A következő természetesen a Suhodminyák, ugyan ki is lehetne más? A legtehetségesebb novellista és egyperces, élő klasszikus, majd meglátjátok!

Elsősorban ki nem hagynám a Murcit sem, examárfül, majdnem annyit olvas mint én, de mégis sokkal okosabb, az evocatio blog nemzője és nemtője, műértő és kritikus, és csak úgy dől belőle a kreativitás.

Legvégül az utolsó jelölést kétségkívül a doki kell hogy kapja, aki egész hétvégén azon kesergett, hogy neki soha senki nem ad Kreatív Blogger vándordíjat, pedig igenis van blogja, de annyira titkos, hogy konkrétan nem is ír bele, csak a fejében vannak meg a posztok, hogy garantáltan ne lehessen majd lecsukni anarchista elvekkel való népizgatás címen, szóval a bloggerségét most el kell hinned nekem bemondásra.

A szabályokat inkább nem másolom ide be, bár ez ellenkezik a szabályokkal, de nekem olyan érzésem van tőle, mint amikor alsóban minden szeptember elsején be kellett másolnunk az ellenőrzőbe, hogy milyen "a jó magaviseletű gyermek", minden félreértés elkerülése végett, hogy később ne lehessen igazságtalansággal vagy részrehajlással vádolni a tanítónénit.
Viszont itt és most kisdobos becsületszavamat adom, hogy a szabályzat minden pontjának eleget tettem, még a logósnak is:


Tetszik nekem ez a patchwork-style... olyan rózsaszín.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

óóóó

ez a nap is jól kezdődik!
a rónay_laci bá kötetével épp végezve megtörten rebegek hálát..
és majd megnézem mi is az egész, de máris jól esik!!! :

murci
(és kegyed okosabb... ez már abból is látszik, hogy honnan blogol... :P )

Mademoiselle írta...

á, az csak természetadta előny: jól mentem férjhez :-)

cippo írta...

Látod, neked, meg a Döncinek passzol a dizájn, a Fóka sablonjába piros kellett volna, az enyémbe meg bordó. :)

suhodminyák írta...

Az indoklással zavarba hoztál. ;-) De köszönöm. Lehet, hogy beszállok a játékba.

Névtelen írta...

Hozzám meg be sem néztél, mi?
Pedig felraktam a kreatívságaimat a másikra! :)

R.

hedgie írta...

Nagyon szépen köszönöm!
Igen megható ám, örülök hogy bekerültem ebbe az ötösfogatba.
Most - legnagyobb sajnálatomra - nem igazán van időm belemerülni a szabályokba, mert nyaralás történik épp (semmi romantikus, csak hollandus esküvőzünk holnap), de ha hazamentünk, rávetem magam a témára.