csinálom a fesztivált

Jól elszúrtam két napot felesleges semmittevéssel, pedig már úgy vártam, hogy végre végezzek az ötszázoldalassal, és újra hódoljak olyan szórakozásoknak is, mint például az olvasás vagy párbeszéd emberekkel, de most érkezett meg a lovaskönyv, úgyhogy október 15.-ig megint elhalasztva minden hobbi és társasérintkezés, ne is keress, úgysem érek rá.

A délelőttöt viszont pompásan elütöttem jutubozással, miután feldeztem a Csináljuk a fesztivált..ot. Kikapcsolódás a könnyedebbik fajtából. Eddig fogalmam sem volt a műsor létezéséről, de nagyon szórakoztatónak találom, és jó apropó arra, hogy megnézzek néhány régi felvételt az eredeti előadókkal. Nem is tudtam például, hogy ilyen szép volt a Cserháti Zsuzsa, valahogy muszáj leutánoznom a frizuráját (arra gondoltam, hogy ha mondjuk egy keménykalapot erősítenék a fejemre, majd szemből nekiesnék a kilógó tincseknek hajszárítóval akkor valami ilyesmi lenne a végeredmény, nem?). Aztán azt a felfedezést tettem, hogy a Gallusz Niki (most hallottam először a nevét különben) nemcsak elképesztően jó hangú, de díva. Fekete koktélruhában, tűsarkúban és neccharisnyában csak dívák tudnak így lépdelni a lépcsőn. Jó, nem mondom, hogy nem játsza túl egy icipicit, de akkor is klasszul adja elő magát (no meg a zenészek is sokat dobnak a produkción). Persze Hernádi Judit utánozhatatlan a maga nemében, de most komolyan, ez a dal valami olyasmit próbál üzenni, hogy "légy optimista" meg "hajrá, ne add fel", szóval pont ellentéte a Hollónak (tudod... "Soha már!"), Hernádi mégis úgy énekli, hogy az ember már keresi a kampót, köti a hurkot... Így mulat a magyar.
Dér Heni nevét se hallottam soha ezelőtt, de meg kell hagyni lambadázni azt tud, Bereczki Zoltán egy édespofa, Miller Zoltán meg íííííííííí (óazahangóazazarc)!!! Szóval tökjólevoltam.