Megint a Dudoromról... meg egy kicsit másról is

Nem tudom, hogy az anyák hogy bírják az embergyerekekkel, mert én már ettől a kis teknősgyerektől is kész idegroncs vagyok, nem hittem volna, hogy ennyire lehet szeretni egy ilyen pici valamit, és ennyire lehet aggódni érte, nincs egy nyugodt percem, mindig azt hiszem, hogy most hal meg. Most mondjuk éppen azt hiszem, hogy minden rendben van, mert evett, de amúgy ma egész nap duzzogott, ugyanis teljes átalakításon esett át a lakhelye, most jóval teknősbarátibb, viszont emiatt egy rövid időt méltatlan körülmények között kellett eltöltenie, és ezen úgy besértődött, hogy körül sem nézett az új helyen, csak beásta magát, és rám se hederített órákig, pedig olyan klassz napozósarkot csináltam neki, de még a közelébe se ment. Én meg már tiszta ideg voltam, és hogy ne kukkoljam állandóan az intim szféráját 20 centiről (mert ezek a stresszt nem bírják), kialakítottam egy terepszínű bunkert a szoba egyik sarkában, és onnan figyeltem a Dudort távcsővel egész délután. Egyszercsak előmászott, és miután meggyőződött róla, hogy nem vagyok a közelben (szerencsére nem túl éles a látása), példátlan fürgeséggel behabzsolta madársalátából, reszeltrépából és kelbimbóból álló uzsonnáját (holnap megyek szedni neki tyúkhúrt, csak előbb kiderítem, hogy mi az, és hogy néz ki), majd visszarohant, és újra beásta magát hajszálra ugyanúgy, mint azelőtt. Így büntet. Nagyon furmányos Dudor. De legalább tudom, hogy jól van. Most tojást főzök, holnap a porrá tört tojáshéjt is fölvesszük a menübe, hogy erős legyen a páncélunk, és nagyra nőjünk. Túldramatizálom?

Játék: Találj meg a képen legalább egy duzzogó Dudort.

__________
Egyébként meg az is kiderült ma (sűrű napunk van), hogy egyre bölcsebb és bölcsebb leszek, rájöttem ugyanis, hogy a bölcsességfogak kizárólag azért nőnek felnőttkorban, hogy átérezzük leendő szülőként, amin a babák keresztül mennek a fogzásnál. Múlt héten még csak szimplán azt hittem, hogy hamarosan ki kell operálni a fél arcomat, mert biztos begyulladt a fejem, de mostanra kiderült, hogy a jobb alsó kínzott meg ennyire, már kifigyel ott két kis fehér foghupli, a leendő fogam teteje. Egyszer fájt a fogam, amiből végül gyökérkezelés lett, és még élénken emlékszem az esetre, de ez a fájdalom olyan volt, amit eddig elképzelni sem tudtam, jobb oldalon az alsó-felső szemfogaktól kezdve a leghátsó örlőkig minden fogam úgy fájt, mintha külön-külön begyulladtak volna, a kérdéses ínyrész egy merű húscafat, a fájdalomcsillapító annyira hatott mint egy negró, folyamatosan lázas voltam, szóval remélem a többi b.fog a helyén marad, mert úgysem egyezem bele.