nőjjön be az orraluka...

Fejlemények történtek a Zöld Szörnyeteg ügyében, ugyanis mostanra már az egész ház egy emberként rázza az öklét a pokoli zaj miatt, főleg amióta ideszokott a vén iszákos Papodieu-bácsi az utca végéről, és minden vasárnap pontban hajnali hétkor gördíti a ház elé a talicskáját, hogy megkezdje kiűríteni a tartalmát (a környékről szerzi be a szajrét, elfoglalt háziasszonykák előszeretettel adják át egy hét alatt felgyülemlett üvegneműiket egy kevéske aprópénz kíséretében az öregúrnak, aki megszabadítja őket a bosszantó szeméttől), de úgy, hogy minden üvegből még a helyszínen szopogatja ki az utolsó cseppeket, aztán a kevéske aprópénzből spiccesre issza magát, és fütyörészve-dalolászva tipeg végig az utcán pontban egy órakor, amikor minden rendes lakó a jól megérdemelt ebéd utáni szunyokólását végezné.
Szóval tűrhetetlen állapotok uralkodnak itten, és az egyik emeleti agglegény uraság aláírásgyűjtésbe kezdett, majd egy jól megszerkesztett levélben szólította fel az illetékeseket, hogy csináljanak már valamit, mert különben...
Aztán kiderült, hogy az "illetékes" nem barátja neki, se nekünk:

Igen, kistestvére született, én meg minden pillanatban várom, hogy kirobbanjon a polgárháború...