Elvesztettem...

...egy tűt valahol a halószóbában, és most folyton riadozom, hogy nem a doki talpában fogom-e viszontlátni. Előre figyelmeztetni sem merem, mert ő erre egy kicsit... hogy is mondjam... kicsit érzékeny. Nem akarok kitérni a részletekre, de nem ez az első tű, amit házasságunk alatt elvesztettem a lakásban, és amit ő talált meg a talpával. Már minden négyzetcentimétert átkutattam, és sehol semmi, úgyhogy az is lehet, hogy simán bepaskoltam a párnába, és reggel az arcomból/fülemből/szememből/orromból szedem majd elő. Most majd aludni se merek. Csupa kaland az életem.

Az az egyetlen vigaszom, hogy nem varrótű volt, hanem hímzőtű, ami kicsit vastagabb, és nem úgy hatol a talp bőrébe, mint kés a vajba.

Most hogy jobbára az ágyat nyomom (erre se akarok kitérni, kicsi de annál fájdalmasabb baleset ért), rendszeres kéjutazásokat teszek a hardanger és az azsúrozás világába, meglepő sikerrel, sokkal könnyebb, mint hittem. Az azsúrozást mindig túlmisztifikáltam kissé, most meg már cifrázni is merem, de arra még nem szántam rá magam, hogy a négyzetekből tényleg kivágjam az anyagot, viszont könnyen el tudom képzelni milyen szép lenne lukakkal...

A szemem több dioptriát romlott, amióta hófehérrel hímzek habfehérre, de tökre megéri, bár hosszútávon mégis csak maradok a keresztszemnél, egészen addig, míg ilyen nagy gyönyörűségemet lelem hagyományos francia minták kikszezésében.
Az az egy bajom, hogy a hímzéstől eltekintve ritka nagy varróantitálentum vagyok, mondjuk fel tudok varrni egy gombot, és a pelenkaöltésem sem tántorog már úgy, mint egy részeg kocsis, de itt ki is fúj a tudományom, úgyhogy hiába állnak halomban a hímzések, egy darab semmit sem tudok belőlük varrni (varrógépem sincs, mert még zsenge kamaszkoromban bizonyítást nyert a tény, hogy engem körülvesz valami mágneses erő, ami azonnal rombolólag hat az összes közelemben lévő varrógépekre), márpedig én használni akarom őket, mert egy bizonyos szám fölött már irritálnak a keresztszemmel kivarrott képek a falon, én a fehérneműs zsákocskákat és minden más zsákocskákat, párnahuzatokat, dobozokat, védőhuzatokat stb szeretem, méghozzá szabálytalan lenvásznon, pirossal, fehérrel vagy kékkel varrva, mert én ilyen hagyományos vagyok, és alkalmazkodom a helyi viszonyokhoz.
Jó lenne ha valaki nyitna egy kis varrodát, ahol a felek ízlése szerint már kihímzett dolgokat állít össze a kis varrógépén, mert az rendben van, hogy lehet kapni lenvászon párnahuzatot prét à broder, de könyörgöm, hogy a csudába tegyek rámára egy bevarrt sarkot? Én fizetnék ilyesmiért, de tényleg.