2009. június 24., szerda

Az egyik szemem sír...

...a másik meg nem lát a pipától. Nesze neked hatékony hatóság!
Ígérem mostmár befejezem a szerencsétlen szomszédról szóló szócséplést (mostanában alliterációkban gondolkodom), csak még ezt az egyet.
Szóval bevitték, kijózanították, megmosták, egy picológus 20 percet elbeszélgetett vele, hogy ejnyebejnye, majd mint akik jól végezték a dolgukat, kirakták az utcára, menjen amerre lát. Az, hogy hónapokig egy töksötét lakásban ivott, a kutyát se érdekli.
Na és vajon mit csinált ez a jóember, mikor hazaért? Macska tudja, én nem, mert nekem senki sem szólt, hogy elengedték, azt viszont tudom mit csinált hajnali háromkor. Takarított kérlek, takarított az a tüchtig kis ember. De nyugodt vagyok, zen vagyok, nem hisztizek, nem sírok, épp csak szívrohamot kaptam, mikor üvegcsörgésre riadtam, sőt az ágyról is leestem, még szerencse hogy nincs is ágyunk.
Mint utóbb kiderült a doki tudta, hogy itthon van, mert utánanézett a kórházi gépen, csak nem akart megrémíteni. Naja, így tényleg sokkal jobb volt.

Persze be van zárkózva, minden redőny leengedve, most majd megint kezdődik előlről. Miért nem törődik senki vele, hogy beteg szegény? A doki aszonta este bekopog hozzá, hátha elsírja a bánatát, vagy valami.

6 megjegyzés:

Benő írta...

A mi társasházunkban is lakott egy hasonló fazon, nemesi sarj, és az apja halála után kezdett el inni. Évente párszor, de akkor pár napon át folyamatosan. Közben esetenként feljött apámhoz kölcsönkérni. Szomorú, hogy akkor is folytatta, mikor lett egy barátnője, aztán két szép lánya is.
Amúgy ha távolról adhatok "okos" ötletet: nem jobb akkor beszélni vele, mikor még józan? Lehet, az is segít, ha vki némi empátiával odafigyel rá. Persze könnyű így messziről.

Mademoiselle írta...

Pont ilyesmiben sántikálunk, de egyelőre az is kérdés, hogy egyáltalán ajtót nyit-e ha még józan.

Névtelen írta...

Meg az is kérdés, h. tudja-e, h. ti vitettétek be? És h. ez vajon pozitív vagy negatív cselekedet volt-e a szemében?
Meg persze az is, h. vajon az alkohol elindította-e a pszichózis útján, és ha igen, melyikén? Egyszerű kis üldözési mánia vagy jól fejlett skizofrénia?

R.

Mademoiselle írta...

Úgy-Úgy! Lehet hogy simán elvágja a torkunkat. Én is gondoltam erre.

Monika írta...

Gondolok rátok,de én se tudnék nyugodtan ülni az otthonomban,míg mellettem tönkremegy egy ember.
Jól teszi a doki,ha becsenget hozzá...Próbálkozni kell,hátha elcsíptek egy józan időszakát.
Nincsen arra valami addiktológus? Férjed biztosan tud ilyenről a kórházban.Ahhoz kellene valahogy ,hogy elmenjen.
Ti vagytok az angyalai...

Névtelen írta...

Egy alkoholistát sajnos nem lehet megmenteni csak úgy szeretetből.
Egy alkoholistát senki más nem tud megmenteni, csak ő maga. Ha ő nem akarja, akkor akármeddig lehet érte kapálózni, küzdeni, nem fog sikerülni.
És az, hogy ugyanott folytatja, ahol abbahagyta, nem arra enged következtetni, hogy változtatni akarna a helyzetén.

Remélem gyorsan épül a jövendő házatok......

R.