Nagy megszorultságomban...

...fontolgattam itt a dolgokat, és most úgy találom, hogy talán mégsem a nadrágfelvarrás a legrosszabb dolog a világon. Mert 35 fokos hőségben, felpolcolt lábbal feküdni napokig egy katlanban, na például az ezerszer rosszabb.
Ha valaki elintézné nekem, hogy egy kicsit lehűljön az idő, mondjuk úgy 20 fokkal, és gyorsan meggyógyítaná a lábam, akkor én cserébe röhögve felvarrnám a nadrágját, plusz még ki is porszívóznék kétszer.

Már csak kilencet kell aludni, és kiveszik a varratokat. A doki bevállalta a dolgot, ráadásul újabban ő látja el a kötözőnővér feladatait is, a receptre írt ápolónővérkét meg - azaz azt az érzéketlen drabális hentesasszonyt - végleg menesztettük. A doki olyan tip-top kötéseket alkot, hogy öröm nézni, még masnit is kanyarít köré, és legalább minden alkalommal csóválhatja egy kicsit a fejét, hogy milyen csúnyák a varratok (kék cérna!). Na persze, de ő meg mikrosebész, hisz a legnagyobb seb is csak három miliméteres, amin keresztül szemet operál. A doki nem csak simán összevarrta volna a sebemet, nem bizony. Ő virágmintákat is hímzett volna rá, apró öltésekkel. Úgy veszem ki a szavaiból, hogy sebészkörökben az a menő, aki "kéteszközzel is tud csomót kötni" (méghozzá mikroszkóp alatt!), mások egy kézzel és egy eszközzel szokták, vagy csak simán két kézzel. Nekem néha a tíz ujjam és a tíz lábujjam sem elég hozzá. Lehet, hogy ezért nem vagyok sebész...