2009. szeptember 22., kedd

levetkőzve női ösztöneimet...

Azért elképesztő, hogy milyen csodálatos a természet, nem? Itt ez a pici gyík, a feje 5x10 miliméternél nem nagyobb, mégis milyen hibátlan minden rajta: a szeme, a bőre, a kis orrlyukai. És azok a parányi ujjacskák? Hihetetlen hogy erek, idegek futnak bennünk. Tökéletesen összehangolt, miniatűr, finommechanikai gépezet. Gondolkodik, él, szaporodik, járja az útját, része a nagy egésznek, és én nem tudok abban hinni, hogy ez az állatka csupán a véletlenek összjátéka folytán kelt életre. Teljesen le vagyok nyűgözve tőle, egyszerűen gyönyörű.

2 megjegyzés:

Nina írta...

Na hová is vezet az a bizonyos szívroham? :)) Még a végén "szerelem" lesz belőle ;)

Lily írta...

Szerintem ez már kész. Rajongásnak nevezném mindenképpen! Én pont így imádom a nyulamat. Tökéletes kis lény, minden porcikája rendben van, olyan kis kedves, szeretetre méltó, egyszerűen tökéletes, gyönyörű. Ahogy a természetalkotta dolgok általában.