2009. szeptember 18., péntek

Óda az Őszhöz...

Mindig a Tavaszhoz szoktak költeményeket írni, olyanokról zengenek dalt, hogy felpezsdül a vér, csicseregnek a madarak, a fűből új élet sarjad ésatöbbi ésatöbbi, így is van, de én bizony ősszel is ugyanezt a bizsergést érzem, majd' kibújok a bőrömből a boldogságtól!
Végre elmúlt a nyár, a nehéz forróság, szárazság, a kibírhatatlan levegőtlenség, lehűlt az idő, minden reggel esőillatra ébredek, megint színes a világ, a fák, a bokrok, aztán az is elmúlik, de jön más mulatság, szárazlevél-rugdosás a parkban, pogácsasütés, kakaóivás termoszból, vagy csak állok az ablakban (a nyuszis mamuszomban!) és meleg teát szürcsölve bámulom a vihart.
A nap már nem perzsel, hanem barátságos, otthonos aranysárgán ragyog, a levegőt belengi a sültgesztenye, a sütőtök, és a karamell illata, száraz falveleket égetnek a kertekben, végre belebújhatok a kordnacimba, viselhetem a meleg pulcsikat, színes sálakat hordhatok (sk!), és végre-végre újra kézimunkázhatok anélkül, hogy az ujjamhoz sülne a tű.
Végül ha beköszönt a fűtésszezon, szegfűszeggel tűzdelt narancshéjat szárítok majd a radiátorokon, kalácsot dagasztok, amit a nyáron befőzött baracklekvárral, normandiai vajjal és fahéjjal majszolunk el reggelire, ebédre meg lecsót eszünk, jó kis hazai paprikából.
Ahogy Tom Hanks mondta a Szerelem hálójában, látván, hogy mindent beborítanak az iskolások, ilyenkor mindig rámjön az iskolaszer-vásárolhatnék, most is vettem egy színes marékkal a kedvenc tollamból (0,4 mm-es vastagság, vagy inkább vékonyság...), meg egy remek moleskine jegyzettömböt, lehet hogy ebbe írom majd a nagy regényemet színes betűkkel.

Most megyünk az uszodába, mert sürgős lubickolnivalónk támadt, valahogy le kell vezetni a fölös energiát, mert ilyenkor engem csak a bőröm tart egybe, amúgy mindenfele mennék egyszerre!
__________
u.i.: Jövő héten Konyhakert Fesztivál lesz Villandry-ban, már alig bírok magammal. Nemcsak zöldségpiacot rendeznek, de ott még meg is főzik/sütik a helyben termelt zöldségeket, leveseket készítenek, lecsókat, felfújtakat stb., a nép meg közben ott császkál a hatalmas kertben és kanalaz lelkesen. Szuper lesz!

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Lekvárt, kalácsot, pogácsát és mindenféle finomságot nincs kedved újra a gasztroblogodban megírni? Nagyon jó blog, kár lenne végleg abbahagyni, szerintem nagyon sokan örülnének, ha felélesztenéd azt a blogod.
Évi

Mademoiselle írta...

Most egyelőre biztos nem folytatom, mert nem érek rá. Inkább kreatív rovatot élesztgetem majd :-)

mammka írta...

Hmmm,ne is mondd!!!Én is szeretem az ablakból,a meleg ,barátságos szobából nézni a hideg kertet,utcát,és finomakat teázni.
Szépeket írtál nagyon!Köszi!

tasiorsi írta...

Tavaly 7 db ilyen tűfilc segített a jegyzetírásomban. :D Idén még nem tudtam pótolni a kifogyott példányokat.
Az ősz pedig szép. Színes, nyugodt, meleg esője van és miközben sétálok, nem félek, hogy belém csap holmi villám. És a fények...

Kriszta írta...

Annyira kedvesen írtad le az ősz szép oldalait! Most mifelénk pont ilyen napok járnak. Még most is gyönyörűen süt a nap, el is megyünk mindjárt sétálni egyet a parkba.
Imádom ezt az időt! :)

Mademoiselle írta...

Jó sétát!
Én is mennék, de lépni is alig bírok az izomláztól :-(

Képzeld alaposan utánanézegettem a tied mosogatónak, és úgy döntöttem nekem is olyan lesz! Még könnyebb tisztítani, mint a fehér műanyagot, szóval nagyon köszönöm a tippet :-)

Kriszta írta...

Na igen, ugye aki a vízben legény, szárazföldön is legyen az! :)

Amúgy még azt is akartam írni, hogy rájöttem, hogy én ugyanilyen stabilo filcekkel írkálok itthon :)

Annak meg nagyon örülök, hogy tudtam segíteni mosogatóügyben! Ha esztétikailag tetszik, akkor szerintem nem fogod megbánni :)

Mademoiselle írta...

Ugye milyen jól lehet velük írni? Csak vékony tollal tudok szépen írni, ez meg extravékony. Tűfilc, ahogy az Orsi mondta. Nem is tudtam, hogy ez a neve (mármint a filcnek, nem az Orsinak)

Kriszta írta...

Tűfilc biza! :)
Én meg szín- és kiemelős-mániás vagyok, imádom ha tiritarka bejegyzésektől virít a naplóm :) Már a fősulis jegyzeteimet is mindig más színű tintával írtam.