tiszta retró...

Most pedig lerántom a leplet a doki komcsi múltjáról.
Még tavaly, mikor Magyarországon voltunk, és a doki könyvtárát túrtam át módszeresen katalogizáltam és dobozoltam, megtaláltam a úttörőkori őrsének (Galagonya őrs) naplóját 1981/82-ből, melynek az akkor 10 éves doki volt a krónikása (pontosabban "kórnikás"). Rögtön magamhoz ragadtam a naplót, és addig tettemide-tettemoda, nehogy véletlenül otthon felejtsem, hogy persze az volt az egyetlen, amit nem hoztam magammal. Másfél évet kellett várnom, mire újra kézbe vehettem, mert ugyan ki merne a postára bízni ilyen értéket, de most elhozták a szüleim, és elhárult minden akadály a közlés elől.

(Közbeszúrt megjegyzés: kicsit borzongató belegondolni, hogy abban az évben, mikor én születtem, a doki már őrsi naplót írt. Férfikorú férfival élek. Megj. vége.)

A doki megfenyegetett, hogy halálra csikiz, ha nyilvánosan kompromittálom a komcsi múltjával, de én vállalolom az üldöztetést, nem vehetem a lelkemre a terhet, hogy egy ilyen becses irodalmi és képzőművészeti kincstől fosszam meg a nagyérdeműt, úgyhogy jusztis megmutatom! Ez kérem egy igazi kordokumentum!

(Minden képet nagyobbra tudsz kattintani)

Vajh' mi szerepe volt a nótafának és a mókamesternek?Csatakiáltásunk, őrsi vállalásunk...A dokit aztán nem lehet szószártyasággal vádolni...

"- Tanítónéni ezt is le kell írni? / - Ezt nem muszáj! / - Jajde jó! - mondtam."

Azért az a Vukkos rajz nagyon ott van...

"Zsibongva jöttünk ki az iskolából." Nem hiszem, hogy van még gyerek, aki így fogalmazna.

Elselye... úgy látszik a zsenik sem feltétlenül helyesírók...