Bretagne - meglehetős szürke árnyalatban...

Megjártuk. Volt óceán, volt világítótorony, volt szépszálloda, volt kulcs is, épp csak idő nem volt hozzá. Azaz volt idő, de milyen! Egy kósza tornádót leszámítva az elmúlt években nem pusztított ahhoz fogható vihar a parton, mint ami ezen a hétvégén zúdult a nyakunkba, úgyhogy példátlanul sok időnk maradt a csodás szobakulcsot bámulni. Ám lett légyen bármilyen gyönyörű is az a bizonyos kulcs, és csöndes a hotel (egy pisszenés nem sok, de annyit se hallottunk ha a szobánkban voltunk), és bőséges a reggeli*, mi azért mégis megkurtítottuk a miniszabit, és hazajöttünk egy nappal hamarabb, mert ennek így nem volt semmi értelme.

Mindezek ellenére azért két napon át rendületlenük űztük a Döncit le-föl a partvidéken, és ahogy egyetlen percecskére elállt a zápor, már ugrottunk is, és esetenként majdnem tíz egész percet sikerült is sétálni és lőni egy-két fotót, mielőtt újrakezdődött az egész.
Tudom a fotók minősége hagy némi kívánnivalót maga után, sőt némelyik roppantul depresszív, de én mégis megmutatom a termés legjavát, mert azért sikerült elcsípni néhány érdekes pillanatot:

Ez volt a legislegelső kép amit megpillantottam az óceánból, és ez volt a legderűsebb is, itt még akadt egy darabka kék ég, de a balról benyomakodó sűrű sötét felhő végül erősebbnek bizonyult, és onnantól egy percre sem tágított. Azok az emeletes kalibák egyébként rákászkunyhók, dagály idején ezekből eresztik le a hálót, amivel kipecázzák a kis ollósokat:

La Baule nagy múltú fürdőváros lehet, mert csak abban az utcában ahol laktunk, és ami mindössze 300 méter hosszan nyúlik a part felé, ilyen palotákat találtunk. Mindnek volt saját neve és évszáma, nagyrészt a századfordulón, illetve a '10-es '20-as években épültek.Reggeli sétánkon az utca végén ez a látvány tárult a szemünk elé, először el se tudtuk képzelni mit mászkál az a több tucat ember térdig a vízben, nyakig érő gumicsizmában, fogvacogtató hidegben......de hamar eloszlott a zavarunk, kiderült ugyanis, hogy tengergyümölcse-szüret van, minden ilyen plakátokkal volt tele. Ez amolyan "Szedd magad!"-akció, amikor itt a szezonja, az egész város kivonul reggelenként kagylót, osztrigát szedni az ebédhez. Szigorúan szabályozva van, hogy fejenként mennyit lehet elvinni, hogy mekkora az a méret, ami már kifejlett, és nem bébi, hogy csakis kézzel/kézi szerszámokkal lehet szüretelni a gyümit, tilos eletromos ketyeréket, nagy gereblyéket használni, és tilos ott helyben elfogyasztani a zsákmányt, mert pokoli kínok között pusztul el a mohó delikvens, ha netán fertőzött a szajré, mindenki vigye haza, és főzze meg szépen forró vízbenEz a kedvencem, olyan jó elmélázgatni rajta, hogy hogyan festene ez a fotó ragyogó napsütésben, kék éggel, fodros kis bárányfelhőkkel, meg mondjuk egy arra röppenő sirállyal, és egy egészen picike világító-tornyocskával a háttérben. De az már giccses lenne, ugye? Nagyon giccses...__________

*Utóbb utánanéztem, hogy ki a csuda írta azt a hotelértékeléseknél, hogy kevés a reggeli, mire kiderült, hogy egy amerikánus látogató volt az aki messzemenően nem volt elégedett a reggeli mennyiségével (nem úgy a minőségével), szóval ez a rejtély is megoldódott.