Tegnapelőtt megvolt a Nagy Teknőctalálkozó, de eleinte nem úgy sült el, ahogy reméltem. A Dudor meglátta a Huplit, és pillanatok alatt dühbe gurult, először csak döbbenten meredt rá, aztán miliméterről miliméterre végigszaglászta, taszigálta, bökdöste, majd nekifogott némán őrjöngeni. Tombolt és a haját tépte (már ugye olyan átvitt értelemben), döngette a falat, majd bőszen letámadott egy nagy darab salátát, és miszlikbe aprította. Nem ette, csak tépte-szaggatta. Aztán elkezdte harapdálni a Hupli páncélját, és ha nem állok őrt, még tán föl is falja... Szegény kicsi Hupli teljesen meg volt szeppenve, csak hüppögött ott bent valahol a páncélja mélyén és néha kikukkantott rám azokkal a hatalmas fekete könyörgő szemeivel, majd' megszakadt a szívem. Ki is vettem a Dudort, hadd járja le a mérgét a szobában, Hupli meg egyből kihasználta az alkalmat, és behúzta a csíkot a kisbarlangba. Dudor még vagy két órán keresztül rótta a köröket, aztán úgy látszott napirendre tért a dolog felett, és elaludt, de valószínűleg másnapra megfeledkezett a Hupli jelenlétéről, mert reggel lejátszotta ugyanezt a cirkuszt, úgyhogy a végén kénytelen voltam szétültetni őket. A Huplit áttettem az utazóládába, hogy legyen egy kis nyugta, de akkor hazajött a doki, és azt mondta, hogy ne a Huplit tegyem külön, hanem a Dudor menjen büntibe, nehogymár valahogyan azt képzelje, hogy ő itt az egyetlen úr(nő), a Hupli meg szokja csak meg a nagy terráriumot, hátha kicsit felenged.
Ebből is látszik, hogy mekkora zseni a doki.
Pár óra bünti elég is volt a Dudornak, mikor visszakerült a kuckóba, olyan óvatosan közelítette meg a Huplit, mintha porcelánból volna, ő meg egykettőre abbahagyta a szepegést, előbújt, és percekig szagolgatták egymás száját, és ütögették össze az orrukat, de olyan finoman, mintha puszikat adnának egymásnak, aztán amikor Dudor elindult a rendes esti egészségügyi sétájára, a Hupli úgy ügetett utána, mintha mindig is a legjobb kebelbarátnők lettek volna. A végén még napfürdőztek egy keveset, aztán mindkét nagysád kecsesen visszavonult összes termeibe alunni.
Újra rend és béke van a hüllőházban.
2009. november 27., péntek
Nagy Találkozás...
... Mademoiselle at 12:45
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
10 megjegyzés:
Halálra rötyögtem a Bejegyzéseden!!!:)))))Nagyon viccesek lehetnek!
Korábban a lánykámnak is volt ékszerteknőse,de aztán jobb létre szenderült.Volt temetés,gyertya....
úgy vélem, ez tipikus testvérféltékenységes eset. ilymódon nem célszerű az elsőszülöttet büntetni, amiért kifejezi dühét a trónbitorlóval szemben. inkább keressünk neki veszélytelen agresszió-levezetési módokat! :o))
Kérek fotót!
Jaj, hepiend!! Már kezdtem félni a salátatépésnél, gondolom ki lehetett borulva szegény! Igen, egyetértek az előttem szólóval, képeket a népnek!
http://mdmselle.free.fr/DSCN2554.JPG
Gondolom a jobb oldali a Dudor, mert a nyelvét ölti a kamerára!:)
de jó kép! :o) azért ezen a fotón a Hupli sem látszik sokkal kisebbnek Dudornál!
Nagyon helyesek. Nekünk csak egy kis ékszerteknőcünk van, de most gondolkodunk a társban, mivel láthatóan magányos szegényke. Már voltunk is felfedező-körúton, de nagyon picinek találtuk a leendő kiszemeltet Teki méreteihez képest:)))
És a boltban volt 2 görögteknős is, szép, púpos páncéllal, kis, gyűrött, barna lábacskákkal, beléjük szerettem, de nagyon drágák voltak egy 4 gyerekes családnak:(((
Igen, nem olyan nagyon sokkal kisebb a Dudornál, de a képen nem látszik jól, azért arányaiban mégiscsak jóval kisebb. És olyan kis törékenynek látszik. Vékonyabbak a lábacskái, és sokkal nagyobb a szeme. A férjem szerint olyan Hernádi Judit-nézése van :-)
Csillagos, igen olyan édes a kis gyűrött lábuk, több számmal nagyobb a bőrük :-) Mennyibe kerül egy görögteknős odahaza?
Ó,azért már 1 tálból salátáznak,akkor nem vészes már a helyzet.:)
Megjegyzés küldése