kutyabaj

Ha a japánok valamibe belevetik magukat, akkor azt alaposan teszik (a doki szerint kényszeresen). Ha a japánok úgy döntenek, hogy ők egy kutyatartó nemzet lesznek, akkor - ha a kutya beledögik is - azok lesznek.

Nálunk a tévénézés már jó ideje kimerül az Animaux csatorna napi pár perces bamba bámulásával, hogy az is meglegyen, de csak akkor figyelünk oda ha tényleg érdekel, amúgy csak zajcsinálónak tartjuk, és teát iszunk róla, mint a gilmorelányok. Tegnap este viszont egy olyan műsor ment, amit tátott szájjal néztünk végig, majd vissztekertük és újra megnéztük (műholdas adásnál ilyeneket is lehet), mert nem tudtunk hova lenni a döbbenettől.

Arról szólt, hogy hogyan tartanak a japók kutyát.

Hát először is van olyan, hogy kutyaesküvő. De frankón ám, van pap, meg tanúk, meg kicsípett és/vagy becsípett násznép, meg csokordobás, meg torta (szerintem a kutyákat csak az érdekelte), az ifjú pár habos menyasszonyi ruhában és szmokingban feszeng, és erővel kell őket az oltárhoz vonszolni. Mazel tov!

Aztán volt olyan, hogy kutyatemetés, de az sem olyan ám, hogy ásunk egy gödröt, majd az elhunyt Blöki belehelyezését követő egy perces néma szepegés után ünnepélyesen felavatjuk az új kutyát - meghalt a kutya, éljen a kutya! Nem, ez sem lehet ilyen egyszerű japánéknál. Ott kérlek házhoz jön a gyásznép, meg a hamvasztó...ööö izé, egy rózsaszínre és kékre pingált teherautó képében. A koporsóba helyezett kutyát felravatalozzák egy randa oltármicsodán, ami nagyon istenes, mert az oldalán a glóriás Szűz Mária könnyez, karjaiban apró kiskutyát tartva, és további apró kiskutyák ugrándozzák körül. Aztán van pap, meg sok virág és selyem és brokát, és a szertartás végén a koporsót a teherautóba épített hamvasztó egyik végébe teszik: kis zömmögés, masinazaj, és a másik végén már ki is jön a csini urna, benne a Bodri földi poraival, amit már pakolhatunk is a kandallópárkányra dísznek.

Aztán olyat is láttam, hogy kutyaétterem, a legjobb minőségű alapanyagokból, házhozszállítást is vállanak, valamint kutyakajafőzőtanfolyam is van ugyanott. Homárból pölö. Az afrikai gyerekek meg éheznek. Ja, meg kutyaszülinapi torta.

Aztán volt még kutyajóga, és kutyamasszázstanfolyam, amiben az volt a legviccesebb, hogy a tanárnak még kutyája sincs, ő ugyanis egy nyúlon tanulta a szakmát, és azóta is csak nyulat hajlandó tartani.

A következő volt a kutySPA. Kutyauszoda, termálvíz, olajmasszázs, mozgáskultúra, ducitorna, gőzfürdő stb.

Kutyakórház a hagyományos kínai orvoslás jegyében (a japán kutyatermészet-gyógyász ugyans egészen kínáig ment, hogy kitanulja) füstölőkkel, és kutyakupunktúra.

Kutyahotel, minden blökinek saját külön szobával, webkamerával és hangszóróval, hogy a gazdi a távolból is tarthassa a kapcsolatot kis kedvencével. Ez a webkamera-dolog egyébként nagyon megy, reklámoztak kutyakajaadagoló-masinát is webkamerával, hogy a gazdi akár mobiltelefonról is figyelemmel kísérhesse a hazai történéseket.

A legjobb azonban, ami mindent visz, az szerintem a kutyakölcsönző volt, ahol potom száz dolcsiért már egy egész hétvégre lehet kutyád, és még videókazettát is kapsz hozzá, amin a kutyu kedvenc filmjei mennek. Tökállat! Egy fiatal házaspárt mutattak, akik képesek minden héten négy órát utazni oda és vissza csak azért, hogy kikölcsönözzenek két napra egy szőrmókot, és úgy csókolóztak a kis döggel, hogy az bizonyos országokban már korhatáros jelenetnek minősülne.

Pöpec, mi?