2010. június 12., szombat

Meggyőződésem,

hogy ez a ház több dimenzióban is létezik egyszerre. Mert ugye amikor kilépünk a kapun, és balra indulunk, akkor persze nemsokára 2010-ben találjuk magunkat, Saumurben a Loire völgyében, autókkal meg minden modern felszereléssel, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy amikor a saját kis birtokunkon tartózkodunk, akkor a ház valahogy visszaperdül az időben. Egyik nap például egész délelőtt kint dolgoztam a verandán, és azalatt a 3-4 óra alatt egyetlen autó sem húzott el a ház előtt, megjelent ellenben egy szabályos századfordulós hintó, egy olyan nyitott kis kétüléses, elé befogva egy vidáman táncoló lovacska, a bakon pedig két nemkülönben vidám bácsika: hosszú, pödrött fehér bajszuk volt, kalapot viseltek, zöld posztókabátot és csizmát. Hát akkor most kérdem én, visszarepültem száz évet, vagy nem repültem vissza száz évet?
Egyébiránt még az is lehet, hogy egy másik bolygón is létezik a ház, mert tegnap délután olyan furcsa volt az égalja, sohase láttam még hasonlót sem.

Ezeket most nem azért mondtam, mintha különösebben meg lennék lepve ha bebizonyosodna, hogy igazam van, mert egy olyan házban, aminek saját tündérbejárata van, én már nem lepődök meg semmin. A minap szóba is elegyedtem a helyi tündérkolónia néhány prominens tagjával, kiderült, hogy kertésztündérek nemzedékek óta, és a tündérmesekertet gondozzák a hátsó traktusban. A cédruspalotában csak nyáron laknak, a téli szállásuk a kandalló mögötti kis kuckóban van. Olyankor cserépben nevelik a jégvirágokat, és a kandallótűz köré telepedve fogyasztják a nyáron termelt meseféléket: a legtöbbet csak úgy nyersen, de van amiket rímekbe aprítanak és vaníliás tejsodóval tálalják, némelyeket pedig addig párolják és kavargatják lassú tűzön, míg színtiszta hegedűszóvá cseppfolyósodik. Megmutatták a mesekertet is, mondhatom színpompás, aznap bimbózott ki két hercegnős és egy libapásztorlányos mese, s úgy néz ki, hogy a féltve óvott jégmadaras is kibírja a júniusi hőséget. Az erdei állatos nagyon szapora, még csak pár hete ültették, de máris másodvirágzásban van, viszont egyik reggel sajnos ki kellett kapálni egy egész elefántos-oroszlános ágyást, mert az a perzselő napot szereti, és nem bírja ezt a hűvös éghajlatot, csak kínlódott szegény. Majd egy mackós-méhecskéset telepítenek a helyére, azzal nincs sok tennivaló, magától nő, és málnaillata van.

Két nappal később:
Ezt a bejegyzést némiképp mákonyos hangulatban írtam, nem mondom, hogy teljesen be voltam drogozva, de talán egy kicsit túlzásba vittem fél tucat mákkal töltött és mákos-vaníliás szósszal nyakonöntött muffin bekebelézését. Mindazonáltal ezer hála és köszönet érte Lilahangyának, a fő-fő Császári és Királyi udvari mákbeszállítómnak :-)

6 megjegyzés:

Kriszta írta...

Akartam is írni, hogy nagyon megváltozott a stílusod, mióta beköltöztél az új házba :) De akkor csak a máknak köszönhető? Azért nem hiszem... :)

Csuda egy ház ez, egyenesen irigyellek érte!
A berendezkedést tényleg nem szabad elkapkodni, mi is inkább kivártuk, hogy a megfelelő dologra ráleljünk a lakásba, minthogy valami nem tökéletest nézzünk még évtizedekig...

Mammka írta...

Olyan élvezetes volt olvasni a bejegyzésedet,hogy én is visszarepültem a mesék és tündérek világába,amit módfelett szeretek!
Látom lelki szemeim előtt a birtokotokat!A legjobb gazdákra lelt!:)
Biztosan ismered a Titkos kert című könyvet és filmet?!
Hát nálatok olyan....

Névtelen írta...

Drága Mamzelle!
Gratulálok a tündérbejáróval rendelkező házatokhoz. :)
Jó olvasni a soraidat. Minden gyönyörű :)

Melinda

Ildy írta...

Valahogy így képzelem el én is a saját életáreámat. Üdvözlöm a tündéreket!:)

Lilahangya írta...

Hohohooo, micsoda cím, micsoda rang! Nagyon köszönöm és üdv Tündérmesekert lakóinak!

Mademoiselle írta...

Köszi :-) A tündéreknek meg feltétlenül továbbítom az üdvözleteket :-)