2010. augusztus 20., péntek

itt a vége, el is futok véle...

Ma éjjel néhány órai búcsúkínlódást követően végre napholdvilágot látott a kavics, ki keresztségben Kövecseknek neveztetett.
Fekete, mint a sátán, és hegyes, akár az Alpok égbe nyúló sziklái.

Két hete ez az első nap, hogy sehol nem fájok - de tényleg semennyire se -, már egész elfelejtettem, hogy milyen jó is ez.

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Örülök :)

Lily írta...

Juhúúú, megszülted hát! Gratulálok!

Monika írta...

A piszok!!!Jól meggygötört,de hála Istennek,hogy eltűnt belőled!
Iszol elég folyadékot Mamzi drága?????

sssajt írta...

jajj, de jó! :-)))

negyvenketto írta...

nagyon örülök :)))

Herman Annamária írta...

Jaj, te szegény!
Hiába rá kell szokni a sörözésre!
:)

pável írta...

vagy a fröccsre, ha már ebbe a gasztrononómiai világvége országba száműzettetek, mint Francúzia! :D

NP írta...

ó végre! további jobbulást!

Mademoiselle írta...

Köszönöm pajtások, olyan jól esik, hogy így örültök a gyógyulásomnak :-))