2007. március 7., szerda

Lujza, Zömzözöm és Antonella


Amúgy a blogcsicsázáson kívül nem sok minden történt velem a napokban, két említésre méltó eseményről tudok csak beszámolni. Az egyik az, hogy az orcám bal felén egy pattanás, előre megfontolt szándékkal, rátelepedett egy idegpálya végére, és most akárhányszor hozzáér valami az arcomhoz (pl: a kezem) mindig éles fájdalom hasít a fülembe. Hát nem kellemes.

A másik pedig az, hogy kis családunk újjabb értékes taggal bővült Antonella személyében, aki fajtáját tekintve egy kicsi pók. Már vagy másfél hónapja beköltözött az autónk jobb visszapillantó-tükrének tükre mögé, és mindennap megfonja a maga kis napi betevő hálóját a visszapillantó és az oldalablak által bezárt szögben, amit mi minden egyes nap azonmód le is takarítunk. Azt gondoltuk, hogy ez a folytonos sikertelenség elveszi majd a kedvét szokatlan lakhelyétől, de mivel már több mint egy hónapja szorgalmasan ledolgozza a napját, úgy gondoltuk, hogy ezentúl csak két vagy háromnaponta fogjuk leszedni a hálóját, hogy nagyobb élelemtartalékot tudjon felhalmozni a tükör mögött, valamint nevet is adunk neki, így hivatalosan is családtaggá minősítve Antonellát.
Antonelláról aztán eszembe jutott Lujza és Zömzözöm is, akikkel az egyetem alatt éltem együtt egyedül és magányosan egy albérletben, és akik megszínesítették napjaimat. Lujza esetében a megszínesítés szó szerint értendő, Ő ugyanis egy embermagasságú (nem embergyerek, hanem emberfelnőtt magasságú) felfújható viráglufi volt, aki sétálni is bírt ha fújta a huzat. Ez a sétálgatás lett aztán a veszte, mert ha egy lánka egyedül lakik egy lakásban, ahol lánka számára nem érzékelhető huzatáramlások arra késztetik a sétálgató Lujza-virágot, hogy az éjszaka közepén odasétálgasson a lánka ágyához, kis híján a halálba kergetve őt egy alapos szívrohammal (esküszöm pár pillanatig egyszerűen nem vert a szívem az ijedségtől, mikor arra ébredtem, hogy ott figyel fölöttem egy hatalmas fekete árnyék), akkor az a Lujza-virág ne csodálkozzon ha a lábacskáiból kieresztik leget, és a biztonság kedvéért még két bazinagy szótárt is rápakolnak, aztán büntibe küldik a sarokba örök életére.
A másik viszont, a Zömzözöm, az nem színesített, hanem előzékenyen megadta az állandó alaphangot, hogy ne telepedjék rám annyira a csönd. Ő a legyek osztályához tartozott, hosszú életű volt a földön, és nagy volt a rovar-méreg-tűrő-képessége. Eleinte elszántan harcoltam ellene, de végül ő győzött, és ráadásul a végén már olyan pimasz volt, hogy szívbaj nélkül sütkérezett az íróasztalom előtt elfutó fűtőcsövön a beáramló napsütében, majd mikor látta, hogy közeledem és leülök a székemre, csak lustán átvánszorgott a cső másik oldalára, hogy ne kelljen tanulás közben őt bámulnom vagy hogy ne bámuljam őt sütkérezés közben. Lehet hogy topless volt.
Ők voltak akkoriban a társaim, és ha nem jön az Emberem, és nem vesz el sebtiben feleségül, akkor mostanra már lehet, hogy én lennék az ŐrültLány a tetőtérből, aki katicabogarakat tenyészt, tulipánokkal alszik és a talpához beszél... meg a könyveihez... mondjuk azt most is csinálom...

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Mademoiselle,

erről a bejegyzésről ez a novella jutott eszembe, hátha nem ismered:

http://www.szepi.hu/irodalom/lazar/buddha/buddha15.html

Mademoiselle írta...

:-))
Kedves anonimusz, tényleg nem ismertem, de nagggyon jópofa!!! Ebből is látszik, hogy 1. a pókoknak szokásuk rendszeresen próbálkozni, 2. rokonlelkek vagyunk Lázár Ervinnel :-)

u.i.: egy jólnevelt kommantoló adja meg a nevét, vagy legalábbis valamilyen módon tudassa velem a kilétét, mert én szeretem tudni hogy ki kommantol, akármit is ír. Most tényleg.

Névtelen írta...

Ó, bocsánat, valóban neveletlen voltam, ezen a néven vagyok néhány helyen megtalálható, amúgy 30 éves, nőnemű, pesti, és nem ismerjük egymást, de lelkesen olvasom a blogodat. :o)
Ja, és örülök, hogy tetszett a novella!

Névtelen írta...

Hja, hogy sorstárs...
Idvezlégy drága Pimpla! Nagyon örülök, hogy lelkesen olvasod a blogom :-))


u.i.: google => pimpla => sok-sok találat ;-)

Névtelen írta...

Hoppá, lebuktam... De esküszöm, hogy semmi nem volt azokkal a svéd lékhorgászokkal! :o)

Névtelen írta...

hihihi :-) Mostmár magyarázkodhatsz szivi! Miiindent tudok rólad!!!