2007. december 3., hétfő

Mindenre kiterjedő figyelemmel és kellő alapossággal...


"Az ájult királynét az udvarral Badenben nyaraló Teschler Miklósné és kísérete lelték meg a bencés kolostor alatt vágott mélyúton. A gazdag kereskedő felesége hordágyat hozatott a madonnának, s nyomban izent Tichtel doktor után, aki az utóbbi időben állandóan a királyné mellett teljesített szolgálatot.

Az udvari orvos méltóságteljes komolysággal látott a beteg megvizsgálásához. Rálehelt a betegre, és mindenekelőtt elsuttogta a nagy Cato által ajánlott bűvös igéket:
- Daries, dardaries, astaturies, huat huat ista sista, domiabo, damna ustra és luxato.
Ezt azért tartotta szükségesnek, hogy ha esetleg az ájult királyné, esés közben valami belső sérüléseket szenvedett volna, a római orvosok e kipróbált kabalájával elejét vegye a komolyabb veszedelemnek."

(Surányi Miklós: A nápolyi asszony)
...
Tiszta sor.

Az ájult királyné Beatrix volt, Mathias Corvinus, a magyarok barbár fejedelmének felesége, az "isteni Augustus" neje, nápolyi királyleány, a reneszánsz világ egyik legszebb virága. A 15. század végén járunk, a humanizmus fénykora, Amerikát még nem is fedezték fel, Leonardo da Vinci él és alkot, Lucrezia Borgia még ártatlan kisleány, Lorenzo Medici, Firenze nagyhatalmú ura (Mademoiselle és még sok más korabeli madonna és signorina kedvence), kortársa és barátja is Mátyásnak. Rendelkezésükre állt a kor legkiműveltebb és legmodernebb orvosi apparátusa, és egy ájulásnál ez volt a legtöbb, amit a nagytiszteletű orvosdoktor tenni tudott.
Nem mintha egy ájult (csak ijedtségtől ájult) nővel sokkal többet kellene bajlódni, bőven elég lett volna az is ha két nagy csattanóssal életre pofozza a tilosban járó királyasszonyt, és ad neki egy pohár vizet, de azért érdekes bepillantást enged a középkori orvoslásba, és elképzelheted milyen medicinákkal kezelték mondjuk a pestist. A pestist, amit egy egyszerű antibiotikummal gyógyítani lehet. :-)

Nincsenek megjegyzések: