Már csak egyet kell aludni...

Holnap jön a TélApó. Már hetek óta kapacitálom TélApót, hogy még véletlenül se felejtsen el hozzám is beugrani, tavaly ugyanis tökéletesen megfeledkezett rólam, de hát nem tudom, mi egyebet várhattam volna egy férfitől!
Idén már jóidőben elkezdtem finoman célozgatni rá, hogy még mindig nem óhajtok eléggé felnőni, és igénylem a TélApót, TélApó nekem KELL! Naponta átlag háromszor is megemlítem a dolgot, csak úgy közömbösen bele az éterbe, és a lakásban mindenfelé kis cetliket hullatok elfele, pontos listákkal és utasításokkal látva el TélApót, hogy mi a teendője holnap reggel. Reggel, és nem este. Én reggel igénylem a TélApót, nem a napi műszak után. És a cipőmbe akarom.