szintén szemész?

Károly Tivadar bajor herceg, (becenevén Gackl, azaz Lúd) - a könnyebb beazonosíthatóság kedvéért mondom, hogy a Sissi egyik öccséről van szó -, úgy kezdte az életét, mint minden más herceg akkoriban, vagyis besorozták a seregbe (na persze nem közkatonaként, hanem tiszti rangban), és harcolnia kellett az osztrák-porosz háborúban is (na persze csak biztonságos távolságból), de a háború után szakított a családi hagyományokkal, és úgy döntött, hogy inkább a saját életét éli, és az egyéni kedvteléseinek hódol (a rangja és vagyona végett meg is tehette), úgyhogy az Osztrák-Magyar Monarchia császárának eme sógora fogta magát, és beiratkozott a müncheni orvosi egyetemre. És orvos lett. Méghozzá szemészorvos lett, pont mint az enyémkém. Végigmászta a ranglétrát kórházi szemészgyakornokként Bécsben és Zürichben, majd Franciaországban kezdett praktizálni (igen, pont mint az enyémkém). Aztán megházasodott, feleségül vette Mária Jozefa portugál infánsnőt (a spanyoloknál és a portugáloknál infánsnőnek nevezik a királykisasszonyokat, vagyis a király lányait, és infánsnak a trónörököst), és ketten együtt szemészorvosi rendelőt nyitottak tegernsee-i kastélyukban, mindenkit elláttak, aki rászorult, a királyi herceg volt az orvos, a királykisasszony pedig férje hű asszisztense (vajon a fehér köpenyhez is viselte az aranykoronáját?). Azután telket vettek, kórházat építettek, és megalapították a müncheni Herzog Carl Theodor szemészeti klinikát, ami ma is működik nagy elismertség mellett. Károly Tivadar volt benne a műtőorvos, Mária Jozefa pedig egész végig a közvetlen asszisztense volt, tüchtig kis nővérfőkötőben sürgött-forgott az ő dokija körül, és a férje halála után is ő vezette a klinikát.

Csúcs ez a sztori, nem?

Csak azért meséltem el, mert amikor a doki majd nemsokára szemészeti magánrendelőt nyit, akkor én leszek az asszisztense, pont mint magasrangú kollégám, Mária Jozefa királykisasszony...