gyilkosos...

ja egyébként meg ez: Index: Csak minden ötödik ember nem gyilkolna - 20 perc múlva kezdődik a kettesen, nagyon kíváncsi leszek...

UPDATE:
hu, nagyon megrázó volt ez a film, nem is tudok hirtelen beszélni róla. Reszket minden tagom.
Ez nem egy játék, hanem egy dokumemtumfilm egy játéknak álvázott pszichológiai kísérletről. Döbbenetes. Döbbenetes, hogy mik mennek már a tévében. Japánban vannak olyan műsorok - mutattak belőlük részleteket - ahol a játékosok büntetésből egy másik játékost tűzforró vízbe dobnak, meg egy átlátszó csövön keresztül egy lángoló labdacsot dobnak a szájába, meg a nőt bikinire vetkőztették, lufit húztak a fejére - úgy hogy elszorítsa a nyakát - és eszement erős levegőt pumpálnak a be a fejénél, hogy a szájára minél inkább rászoruljon a gumi. Azt ezek ott sikoltoznak a közönség meg röhög...
Meg Angliában volt olyan, hogy egy pasi élő műsorban oroszrulettezett, és annyit tettek meg a műsorkészítők, hogy nem egy az egyben élőben adták, hanem 4 másodperccel késleltették, hogy ha tényleg fejbe lövi magát, akkor az azért ne menjen le élőben.
Meg studióban, közönség előtt igazi holttestboncolás, úgy hogy a hulla nem is feküdt, hanem fel volt függesztve. A szerveit meg felszeletelték...
És ez még csak a műsor első tíz perce... rosszul vagyok.


Na mondjuk van abban valami különös csavar, hogy a televízió negatív hatásait vizsgáló dokumentumfilmet maga a televízió juttatja el az emberhez...

borsózöld nyeleslábos

Eleddig a legnagyobb zavarban voltam a leendő új konyhám dekorációjának központi témáját illetően, de akkor megláttam (és nyomban meg is vettem) ezt a bűbájos borsózöld nyeleslábost - fabogyóval! - és szinte rögtön szertefoszlott az a színtelen szürke köd képzeletem ege alól.
Sőt... nekilódult, újra száguld, hajtja az a régi láz... lalalala...

szöszi...

Ma a doki rendelőjében alkalmam nyílt ismeretséget kötni egy ifjú hölggyel, aki nagy elmélyültségben majszolt valami bonbont*, amit először félrenyelt, majd csuklani kezdett tőle. Nagy jólneveltségében aztán minden egyes csuklás után hangosan elnézést kért a jelenlévőktől, vélhetően a keletkezett zajszennyezés miatt:
- Pardon, pardon! - mondta, s pukkedlizett is hozzá.
Hároméves volt.
_________
*meg is kínált a kis nyálmaszatos mancsából, én meg hősiesen el is fogadtam

conspiracy...

Ma egész délelőtt így sutyorogtak egy sarokban...
Kíváncsi vagyok mire konspirálnak ezek!

Amúgy meg közben lett egy halam is, az Áfonya (de arra is hallgat, hogy Hé, Fonya!).
Sziámi harcoshal, tökre kék, tökre pici, és olyan lebegős sleppje van, amit maga után vonszol, mint valami hercegecske a köpenyét. Nem tudom lefotózni, mert egyfolytában ficereg.
Van egy üvegfalra erősíthető vízihőmérője, ami pont olyan kék, mint ő, azzal rögtön mély barátságot kötött, éjszakánként fölkucorodik a tartójára, és összebújva alusszák az igazak álmát.
Egyedül van egy kisebb akváriumban, ugyanis a harcoshal nem csak amolyan becenév, tényleg egy kis méregzsák, mindent megtámad, ami csak megközelítően is hasonlít egy másik sziámi harcoshalra, annyira védi a saját kis három literjét. A mindenbe egyébiránt ő maga is beletartozik, ugyanis ha tükröt tartok elé, akkor írtóra dühbe gurul, felcsapja a vitorláit (ti. kifeszíti a sleppjét), és elkezd le-föl úszkálni a behatoló orra előtt úgy oldalvást, hogy a másik lássa, hogy ő milyen egy vitéz hőscincér, meg hogy ezen a szemétdombon ő az Áfonya, közben pedig morog. Akkor aztán elveszem a tükröt, ő pedig megnyugodva konstatálja, hogy a puszta látvány elegendő volt a betolkadó elzavarására.

Szóval nagyon jó fej, kis zabagép, és hősbátor, mostmár csak a házőrzőkacsákat kell beszereznem majd az új házba, és kész is az állatkertem.

u.i.: Az állatkertről jut eszembe, szombaton voltunk a Doué la Fontaine-i állatkertben, ahol etettem zsiráfot (majdnem le is harapta az egyik ujjamat), a majmok meg egyáltalán nincsenek ketrecbe zárva. Meg a flamingók se. Meg a kecskék se.

home sweet Saumur

Nos, azt hiszem ma vettünk egy házat. Mindenkitől ezúton kérek elnézést a megválaszolatlan levelekért, kommentekért és díjakért, de az elmúlt hetekben tökéletesen beszámíthatatlan voltam (és az elkövetkezendőkben is az leszek). Ráadásul még csak az elején tartunk a papírmunkának (már egy hónapja tartunk az elején, és még hátravan kettő), pedig ma déltől kettőig mást se csináltunk, csak papírokat írtunk alá egy irodában, nem hiszem, hogy valaha is aláírtam ennyiszer a nevem életem eddigi 28 éve alatt.

Elgondolkoztató momentum:
Amikor az adategyeztetésnél az ingatlanospasi felolvasta mindannyiunk adatait (érts a mindannyiunk alatt a dokit, a mamzellt, az extulajdonost, az extulajdonosfeleségét, és anyáink nevét három példányban), annál a résznél ahol a születési adataim következtek, az ingatlanospasi felnézett rám, és ezt kérdezte:
- ááá... Budapesten született?
- Igen.
- A pesti vagy a budai oldalon?
- ööö...???!!!
A hebegés után persze válaszoltam, majd napirendre tértem a dolog fölött. Aztán késve beesett az irodába az extulajdonos, kezdhettük újra az adategyztetést, és akkor történt, hogy annál a résznél ahol a születési adataim következtek, az extulajdonos felnézett rám, és ezt kérdezte:
- ááá... Budapesten született?
- Igen.
- A pesti vagy a budai oldalon?
- &*@#..??!!

Namost akkor két kérdésem van: (1) Honnan ilyen jól értesült minden francia ember Budapest történetét és földrajzi fekvését illetően, (2) Miért nyugtatja meg a lelküket, ha tudják, hogy egy fiatal kis magyar nő a pesti vagy a budai oldalon született-e meg? Ilyet még Magyarországon se kérdezett tőlem soha senki...
A válasz egyébként a pesti oldal, a Szabó Ervin Könyvtár közvetlen tőszomszédságában születtem a Baross utcában, bizonyára ezért vagyok ilyen mániás könyvmoly.
Genius loci.

Dél körül...

...megemeltem egy nagyobbacska doboz könyvet, és akkor a bensőm úgy... hogy is mondjam... pengett egyet. Mostanra pedig egy egész termetes dudor nőtt a pengés helyén. Akkor most nekem sérvem van? Ha az van, akkor fel vagyok mentve a ma esti fogorvosi kezelés alól?

UPDATE:
A doki most jött haza, és azt mondta, hogy ezerszázalék hogy nem sérv, mert ott a legvastagabb a hasfal, és igaz hogy egy nyámnyila alak vagyok, de annyi izmom még nekem is van, hogy az ne szakadozzon össze-vissza olyan könnyen, úgyhogy biztos nem sérv, csak izomgörcs. Pihentetnem kell majd, rögtön a fogorvos után... ezt a pechet!

Végre...

...végre, végre, végre!
Aszittem má' sose lesz csütörtök!

Észrevetted...

...hogy ha repesve vársz valamit, akkor hirtelen ólomlábakon kezd vánszorogni az Idő? Máskor ilyenkorra már rég csütörtök szokott lenni, most meg még kedd délután sincs...

Annyira ciki...

...elkapni egy náthát az ingatlanoscsajszitól, nem?

Franciahonban élő magyarok!

Tudja valaki, hogy hol lehet itt költözködéshez dobozokat szerezni?

Bármi egyéb tanácsot szívesen fogadok a költözködéshez, ha van tapasztalatotok benne, mert otthon ez úgy ment, hogy az apu adott a gyárából kismillió dobozt, egy barát kölcsönzött egy kisbuszt, amivel átcuccolhattunk, a többi barátok és rokonok segítettek cipelni, megoldottuk cimborasági alapon. De itt momentán szűkében vagyunk a cimboráknak és a rokonoknak, ketten meg még a mosógépet se bírjuk kicipelni, úgyhogy muszáj lesz kitalálni valamit. Ezek a költöztetőcégek pölö hogy dolgoznak?

UPDATE:
najóóóóóóvan!!!! Aztamindenitmikvannak!
http://www.cartondemenagement.com/
http://www.demenagement-ingrid-maingret.fr/demenagement.html
Nem lesz itt gond :-)

kutyabaj

Ha a japánok valamibe belevetik magukat, akkor azt alaposan teszik (a doki szerint kényszeresen). Ha a japánok úgy döntenek, hogy ők egy kutyatartó nemzet lesznek, akkor - ha a kutya beledögik is - azok lesznek.

Nálunk a tévénézés már jó ideje kimerül az Animaux csatorna napi pár perces bamba bámulásával, hogy az is meglegyen, de csak akkor figyelünk oda ha tényleg érdekel, amúgy csak zajcsinálónak tartjuk, és teát iszunk róla, mint a gilmorelányok. Tegnap este viszont egy olyan műsor ment, amit tátott szájjal néztünk végig, majd vissztekertük és újra megnéztük (műholdas adásnál ilyeneket is lehet), mert nem tudtunk hova lenni a döbbenettől.

Arról szólt, hogy hogyan tartanak a japók kutyát.

Hát először is van olyan, hogy kutyaesküvő. De frankón ám, van pap, meg tanúk, meg kicsípett és/vagy becsípett násznép, meg csokordobás, meg torta (szerintem a kutyákat csak az érdekelte), az ifjú pár habos menyasszonyi ruhában és szmokingban feszeng, és erővel kell őket az oltárhoz vonszolni. Mazel tov!

Aztán volt olyan, hogy kutyatemetés, de az sem olyan ám, hogy ásunk egy gödröt, majd az elhunyt Blöki belehelyezését követő egy perces néma szepegés után ünnepélyesen felavatjuk az új kutyát - meghalt a kutya, éljen a kutya! Nem, ez sem lehet ilyen egyszerű japánéknál. Ott kérlek házhoz jön a gyásznép, meg a hamvasztó...ööö izé, egy rózsaszínre és kékre pingált teherautó képében. A koporsóba helyezett kutyát felravatalozzák egy randa oltármicsodán, ami nagyon istenes, mert az oldalán a glóriás Szűz Mária könnyez, karjaiban apró kiskutyát tartva, és további apró kiskutyák ugrándozzák körül. Aztán van pap, meg sok virág és selyem és brokát, és a szertartás végén a koporsót a teherautóba épített hamvasztó egyik végébe teszik: kis zömmögés, masinazaj, és a másik végén már ki is jön a csini urna, benne a Bodri földi poraival, amit már pakolhatunk is a kandallópárkányra dísznek.

Aztán olyat is láttam, hogy kutyaétterem, a legjobb minőségű alapanyagokból, házhozszállítást is vállanak, valamint kutyakajafőzőtanfolyam is van ugyanott. Homárból pölö. Az afrikai gyerekek meg éheznek. Ja, meg kutyaszülinapi torta.

Aztán volt még kutyajóga, és kutyamasszázstanfolyam, amiben az volt a legviccesebb, hogy a tanárnak még kutyája sincs, ő ugyanis egy nyúlon tanulta a szakmát, és azóta is csak nyulat hajlandó tartani.

A következő volt a kutySPA. Kutyauszoda, termálvíz, olajmasszázs, mozgáskultúra, ducitorna, gőzfürdő stb.

Kutyakórház a hagyományos kínai orvoslás jegyében (a japán kutyatermészet-gyógyász ugyans egészen kínáig ment, hogy kitanulja) füstölőkkel, és kutyakupunktúra.

Kutyahotel, minden blökinek saját külön szobával, webkamerával és hangszóróval, hogy a gazdi a távolból is tarthassa a kapcsolatot kis kedvencével. Ez a webkamera-dolog egyébként nagyon megy, reklámoztak kutyakajaadagoló-masinát is webkamerával, hogy a gazdi akár mobiltelefonról is figyelemmel kísérhesse a hazai történéseket.

A legjobb azonban, ami mindent visz, az szerintem a kutyakölcsönző volt, ahol potom száz dolcsiért már egy egész hétvégre lehet kutyád, és még videókazettát is kapsz hozzá, amin a kutyu kedvenc filmjei mennek. Tökállat! Egy fiatal házaspárt mutattak, akik képesek minden héten négy órát utazni oda és vissza csak azért, hogy kikölcsönözzenek két napra egy szőrmókot, és úgy csókolóztak a kis döggel, hogy az bizonyos országokban már korhatáros jelenetnek minősülne.

Pöpec, mi?

szóval az a mendemonda, hogy...

...paradicsomlé után nem okos dolog rögtön tejet inni, az nem ám csak olyan urbán legenda!

ez meg tisztára rejtői szalagcím, nem?

(az Index főoldaláról)

A következő teknősömnek ez lesz a neve... a Ragyástóni

az időjárásjelentésben...

...beszámoltak arról, hogy egész Franciaországot gyönyörű hótakaró borítja, mindenki boldog* és rendre gyúrja a hóemberkéket, a gyerekek hangos hócsatákat vívnak, az idősebbek pedig kipirulva andalognak a puhán szállingózó hópelyhek között, miközben teát meg forralt bort kortyolgatnak, és ez még így is marad tán hetekig is, sőt utánpótlás is várható az égből mindenhol, kivéve(!) egy kábé 70-100 kilométeres sávot, ami végighúzódik az országon északtól délig. Navajon ebben a sávban hol terül el Saumur? Hát persze, hogy a legislegközepén. Még annyi reményem sem lehet, hogy egy-két kósza pehely átesik majd hozzánk valamely boldogabbik országrészből. Kitaszítottnak érzem magam, sorsüldözöttnek, és mostmár biztos, hogy valami nagy baj van a Hócsináló Képességemmel, pedig otthon még olyannyira működött, hogy egyszer például csak nagyon akarnom kellett, és reggelre az egész városban nem volt hó, csak a mi utcánkban. Itt viszont teljesen berozsdált, azóta a két gyönyörűséges napig tartó kis fehérség óta még egy darab pelyhet sem sikerült lebűvölnöm az égből, pedig tegnap délután annyiradenagyon koncentráltam, hogy még a hasam is belefájdult. Megreparáltatnám, csak nem tudom ki az aki ért az ilyen apró és finom szerkezetekhez, mint amilyen a Hócsináló Képesség...

Nem tudja valaki Holle Anyó emlicímét?

Most komolyan, vajon honnan a csudából tudják, hogy egyedül és kizárólag itt nem fog esni hó?!
__________
*Na jó, lehet hogy nem mindenki boldog, mert olyan szavak is megütötték a fülem, mint "pánik" meg "lebénult közlekedés", de ezeket csak a szokásos elégedetlenkedők szajkózzák folyton, akiknek soha semmi sem elég jó.

a boltban...

Mamzelle: - Nézd csak, szerintem az a csinos nő a sor végén neked integet. Ismered?
Doki: - Aha. Fotóim vannak a pucér szemfenekéről, azt szoktam nézegetni.

Mamzelle el: - Kalimpáló maca...

Könyvmoly vagy vagy vadmeggymag vagy?

Elárulom Nem árulom el, hogy mindketten Moly-pólót viselünk. Nekem nagyon-nagyon tetszik, és gyönyörűen festek benne, és szerintem a doki is, őszerinte viszont ez annyira ciki, hogy még a szemetet is csak úgy hajlandó kivinni a folyosó végéig, ha előbb egy pulcsit húz magára. Mert ha mondjuk fekete alapon lenne, és kis kalózkoponyák meg lábszárcsontok futnának körbe rajta sorminta jelleggel, akkor még csak-csak, de ez, ahogy ilyen regényes hófehérkehófehéren és tündérszoknyakéken lebegi körül marcona férfitestét, hát ez így vérgáz. Megfenyegetett, hogy ha valakinek el merem árulni, hogy házon belül egy pirospöttyösruhás szőkefürtöcskés lánykagyrémes pólóban glasszál, akkor ő meg majd elárulja, hogy... de ezt meg én nem árulom el. Mindazonáltal igen kényelmesnek találja.

Lepkepillangó...

Ma szanaszét varrtam magam az új varrógépemen.
Originális Singer! trallala....

Pusziktól cuppogósat!

Mákos-mazsolás Karácsonyt kívánok mindenkinek, zöldes-aranyost, piros szalagosat, fahéjillatút, szegfűszegest, narancsosat, hótakarósat!

Van egy farmom, meg egy ranchem is...

Olyan jól belejöttem a kertészkedésbe, hogy mostmár virtuálban is nyomom a fészbúkon. Az új hobbim roppantul addiktív, amióta játszom például egy sort sem olvastam, de mondjuk enni se nagyon ettem, a karácsonyi készülődés meg teljesen háttérbe szorult (még jó hogy az idei Nagyságos Mamzi-imidzsemnek amúgy sem árt egy kis elegántos hanyagság), és a dokit se sokat láttam, bár ő is igen belemerült valamibe, úgyhogy talán nem is hiányzom neki (csak egy kicsit). Ő például még fürödni is elfelejtett két napig - én észre se vettem, de egyszercsak azzal pattant föl, hogy már nem bírja elviselni a hónaljának szagáját (apropos, vajon hol lehet a hón?), és bevonult a fürdőbe, én meg addig megetettem a teheneket.

Szóval ezt a játékot nem ajánlom házassági válságban gyötrődőknek, se kétségbeesett facéroknak, mert tuti csak ront az állapotokon, azonban hiszem, hogy a mi sziklaszilárd kapcsolatunk ezt a zökkenőt is át fogja vészelni, mert még marhára nem untam meg a vetést-aratást, meg hát ugye a doki is belemerült abba az izébe (valamit eszeveszetten programoz), így talán még van időm, mielőtt nyafogni kezd, hogy nincs tiszta gatyája...

Addig is kapálgatok, magot szórok, betakarítom a termést, gondozom az állatokat, pénzt keresek, befektetek, csinosítok... és elfelejtek válaszolni az összes levelekre.

Így nézett ki a farmom tegnap. Ma már teljesen másmilyen, mert huszonötezer petákért új parcellákat vásároltam.A ranchem meg ilyen nagyon szép, ez is klassz játék (CountryLife a neve), bizonyos szempontból még jobb is, mint a FarmVille, szebb a grafikája, és összefüggőbb is, viszont lassabban lehet vele haladni.

Hull a hó és hózikzikzik...

Nem hiszek a szememnek! Ez az ötödik tél, amit itt töltök, de még egyszer se, de igazán egyetlenegyszer sem esett hó decemberben! Na nem térdig érő hótakaróra kell gondolni, de azért már egész tisztességesen szállingózik... Csuda boldogságos látvány!

lőttem egy utcaképet, Vigyorival a háttérben persze...
(kattintásra nagyobb is lesz)
mindig úgy vigyorog, ha hull a hó és hózikzikzik...
Egyébként azok a romok ott a háttérben nem csak amolyan holmi romok, hanem történelmi romok, ott húzódott ugyanis a középkori városfal, amíg ki nem nőtte Saumur.

Munkaköri babusgatás

Most ez a kedvenc blogom: ZooBorns

Ha beleírnám az önéletrajzomba, hogy már több mint egy éve életben tartok egy teknőcgyereket, és egy másikat is legalább egy hónapja, akkor vajon fölvennének állatbébi-simogatónak a doué-la-fontaine-i állatkertbe?

Chanel Nº5

Az anyukám mindig ezt a parfümöt viselte amikor igazán-igazán elegáns ruhába bújt, és ujjára húzta a szépséges gyémántgyűrűjét, és olyankor én mindig megbabonázva bámultam az én szépséges nagyvilági mamámat, ahogy ül a hófehér öltőzőasztalánál, és sminkeli az arcát, meg parfümöz, és minden porcikámmal olyan akartam lenni, mint ő. Sokszor kértem is az apukámat, hogy nekem is ajándékozzon egyszer legalább csak egy icipici palack Chanel Nº5-öt (mert a delnő-létet is el kell kezdeni valahol), de ő mindig határozottan kijelentette, hogy szó sem lehet róla, a Chanel Nº5 nem kislányoknak való, hanem Nőknek, és pláne nem az apukájuk szokta megvásárolni nekik. Ilyet egy Férfi ad Asszonyának, A Nőnek, akit imád, és akit a tenyerén hordoz.

Szóval épp ezt meséltem a dokinak tegnap a torta fölött, hogy lássa, hogy mennyire de mennyire örülök a parfümnek, amit kaptam tőle, ő pedig végignézett rajtam: mogyoróbarna hajzuhatag (melybe egy tucat lufit kötöttem mindenféle formában és színekben), ünnepi öltözet (ami ugyan a szivárvány minden színében pompázott, de nagyviláginak vagy elegánsnak távolról sem volt mondható), finom bokák (sárga-piros kockás térdzokniba bújtatva), hófehér kacsók (melyben egy pohár tejet tartottam, benne négy darab különböző színű szívószállal), és somolyogva ezt mondta: "Hát igen, apósomnak igaza volt, tényleg nem kislánynak való, de én hajlandó vagyok megelőlegezni neked a bizalmat..." Pfff... :-D

bárcsak tudnám...

hogy ki a Cudaraszpik...
A stat szerint ő az egyik leglelkesebb olvasóm, de blogját úgy őrzi a Blogger, mint az Édenkertet a kérubok.

Paperwhite Narcissus

Így kivirágzott a nárciszom. Decemberben. Ráadásul még csak három hete ültettem el. Pont a szülinapomra fog teljesen kinyílni, hát nem kedves tőle?

annak a pimasz fráternek...

...volt mersze azt mondani, hogy én harminc éves vagyok! Ilyet, kérem, még soha életemben nem mondtak nekem! Harminc! Holott technikailag véve még négy teljes napig 28 se vagyok, és azután is még évekbe telhet, mire harminc leszek. Legalább négy-öt évbe, de a hat sem kizárt. Ráadásul ezt úgy mondja, mintha ő még csak egy nyikhaj legényke lenne, nem pedig majdnemnegyven! Óóó, a czudar!
Persze azt állítja, hogy csak azért mondta ezt, mert éppen nagyon féltem a Motoszkálótól meg a Reccsenőtől, és hogy a füstölgésemből ítélve sikerrel is járt a gondolatelterelő hadművelet, na de akkor is, éjjel egykor ilyet mondani! Szép kis férj, mondhatom...

a karácsonyi menüről...

A Rebelle már itt számonkért, hogy mér' nincs kaja, elvégre ilyenkorra már mindig túl vagyok egy-két karácsonyi elő/főpróba főzésen, miegymáson. Nos, azér' nincs kaja, mert idén nem fogok a konyhában rongyolni naphosszat, hanem a Picard főz helyettem. Olyan leszek majd, mint egy igazi Naccságos Mamzi, csak ülök a kereveten rózsaszínű selyempongyolában, bojtos-sarkos papucsban, talpig illatfelhőbe burkolódzva (Chanel Nº5), bebodorított fejfrizurával, és méteres czigaretteszipkával a kezemben (de czigarette nélkül) és a kisujjamat se fogom mozdítani, csak rámutatok a legkülönlegesebb mindenfélékre és akármikre, és már kész is a terülj-terülj asztalkám.
...
A doki azt mondta, hogy akkor ő meg cilindert ölt, meg talán hózentróglit is, de az még nem biztos.

__________
u.i.: Azért egy mákosguba erejéig lehet hogy mégis összeszedem majd magam, de csak azért, mert az biztos nincs a Picardban.

a H1N1-ről...

.
az oltást beadatni nem kell félnetek jó lesz

Mai különleges Központozd Magad-akciónk keretében a napi jótanácshoz 1 azaz egy darab vesszőt is mellékelünk, használja fel belátása szerint: ","
További szép napot!

A tegnapi rakott kelkáposztáról...

Hipochonder vagyok, ez tényvalóság, de nem öröklött a baj, hanem szerzett. Egész pontosan akkor szereztem be, amikor a férjemet is.

Mert hogy is volt ez régen? Ha azt mondtam az anyukámnak, hogy "Jajdefáj az egész kislány!", akkor ő megsimogatta a fejem és azt felelte, hogy biztos a rakott kelkáposzta* ülte meg a gyomrom, megy, főz nekem egy kamillateát, és ha azt szépen megiszom, akkor félóra múlva már nem is fáj majd. És voilá, úgy is lett.

De hogy van ez manapság? Ha azt mondom a dokinak, hogy "Jajdefáj az egész feleség!", akkor ő hatalmi szóval az ágyba parancsol, és elkezdi erélyesen nyomogatni a hasamat, meg kocogtatni a tüdőmet, és kihallgatni a szívverésemet**, majd fejcsóválva azt mondja: "Hmm...", meg azt hogy "Kéne egy vérkép."*** És ekkorra a szemeim előtt már lepergett az összes dr. House epizód, és biztosan tudom, hogy ez vagy rák, vagy bélcsavarodás, vagy perforált gyomorfekély, de minimum valami lappangó, titkos kór, ami csak egy tényfeltáró hasi műtéttel fülelhető le, netán agybiopsziával, és valószínűleg nemsokára zöld kiütéseim lesznek, és hupililát fogok pisilni, és biztos a rángógörcs is, és akkor halálra váltan, reckető kezekkel megyek főzni magamnak egy idegnyugtató kamillateát, és általában fél óra múlva már nem is fájok.

Ez egyébként most csak azért jutott eszembe, mert tegnap is rakott kelkáposzta volt ebédre, ha érted mire gondolok...
__________
*Nálunk a rakott kelkáposzta kevésbé diszkréten megfogalmazva annyit tesz, mint pukigörcs...
**Az első években meg voltam róla győződve, hogy ilyenkor nem is a szívverésemet hallgatja, csak egy kicsit cicizni akar, de mostanra már tudom, hogy tényleg komolyan veszi a dolgot. Szemészként ritkán van alkalma belgyógyászati vizsgálódásokat folytatni, pedig egykor az is nagyon érdekelte, így most jobb híján rajtam gyakorol.
***Amióta házasok vagyunk, már több liternyi vért csapoltatott le belőlem mindenféle vérképek kedvéért, de én ezt elég lazán veszem, mert így legalább nem lustulnak el a vérképző szerveim.

hüllőházi tréfa...

A Dudornak meg új hobbija van, felkapaszkodik a kisbarlangja tetejére, és bázisugrik róla, amit ugyan eddig is csinált, de mostanában a Hupli reggeli körsétájához igazítja az ugrás idejét, ügyesen kiszámítja, hogy mikor ér a Hupli a barlang bejáratához, és pont akkor ugrik rá.
A Hupli meg bosszúból hajnalban kel, és addig döngeti a falat a páncéljával a Dudor közvetlen közelében, míg egész biztosan ki nem kalapálja az álmot a Dudor szeméből (s egyúttal a miénkből is...).

Elkiabáltam azt a béke dolgot, tovább folytatódik a Nagy Teknőcháború, és mondhatom ezek a nőszemélyek aztán cseppet sem válogatják meg az eszközeiket, ha ki kell szúrni a másikkal! Szégyen és gyalázat...

drámai változások...

Jól egymás mellé tettem a két képet, már t.i. a múlt hetit és a mait, mert ha nem a saját szememmel látnám, komolyan el sem hinném.

A hagymákok növekedése egyetlen picike hét alatt!

Valami elképesztő iramban nőnek a fehér nárciszok, olyan bimbók vannak a szárakon, amikből már szinte kibuggyan a virág, legkésőbb vasárnapra szerintem ki is virágzanak majd. Szegény sárgák, meg a jácint nagyon lemaradt valahol az alvégen, esélyük sincs felzárkózni, bár nem is tűnik úgy, mintha annyira törnék magukat érte. Na persze nem hajtja őket a tatár, karácsonyig még ráérnek, de azért a fehérekre nagyon büszke vagyok, minden reggel tízkor lemérem őket mérőmadzaggal, meg este tízkor is, és volt olyan nap, amikor 12 óra alatt valami két és fél centit nőttek. Azt kell hinnem, hogy ezek tényleg jól érzik magukat nálam :-)