Kezdek eljutni arra a pontra, amikor már én is kezdek begolyózni ettől a könyvtől! Az ötödik kötetet olvasom, de egyszerűen nem hiszem el, hogy mi minden van belekszuszakolva egyetlen regénybe! Olyan mintha nem is regény lenne, csak egy ötletbörze csokorba kötve, mert akármelyik szimpla fejezete annyi történést tartalmaz, ami bőven kitenne egy hosszabb regény is. Itt a harmadik kötet:

.

Párizsban nagy ovációval fogadják, mert közben mindenki számára kiderül, hogy nemcsak hogy hozzáment a birodalom egyik legősibb és legelőkelőbb nevét viselő titokzatos herceghez, de mindenki megtudja valódi, szüleitől örökölt nevét is, amivel egy csapásra bekerül a felső tízezer körébe.

Éli tovább az életét, várja a gyermeket és temérdek hódolója van, köztük egy orosz katona, aki nagyon hevesen orstomolja, és mindenkivel párbajba kevereik, aki akadályozza az udvarlásban. Marianne viszont hirtelen minden átmenet nélkül rájön, hogy már nem a császárba szerelmes halálosan, hanem az amerikai Jasonba szerelmes halálosan, és mikor egy követségi bálon, ahol a császári pár is jelen van, találkoznak majdnem a karjaiba omlik boldogan megvallva érzéseit. De ekkor Jason bemutatja neki a feleségét, egy mexikó asszonyt, Pilart, akit azért vett el, mert azt hitte, hogy Marienne örökre elveszett a számára, és mert nem jutott el hozzá soha aza levél, amelyben férjül kéri. Ekkor üt be a tragédia egy meggyulladt lampion formájában, és seperc alatt lángra kap az egész bálterem, ahonnan sikerül ugyan Marianne-nak kimenekülnie, de hirtelen rátör a depresszió, mikor látja maga körül a halált, meg hogy Jason is és a Császár is a saját feleségét menti ki a tűzből, vele meg senkise törődik. Ott sertepertél a kertben mikozben mindenki azzal foglalkozik hogy mentse ami menhető, és az egyik bokor mögött egy fosztogató megpróbálja megerőszakolni, de megmenti őt az orosz katona, aztán ott hagyva a dulakodó katonát és fosztogatót sertepertál tovább, és elhatározza, hogy itt az ideje lezsámolni boldogtalan életével, elvégre már legálább 18 éves, és hosszú élete során annyi tragédia érte, hogy már semmi jót nem várhat az élettől, és elindul, hogy belevesse magát a lángokba. Már majdnem sikerül is az öngyilkosság, mikor az utolsó pillanatban Jason ráugrik hátulról és kivonszolja a halál torkából, és a császár is ott terem, azonban a sok idegeskedéstől elvetél, és hetekig nyomja az ágyat boldogtalanul.

Mikor kissé összeszedi magát, Jason meglátogatja, akinek bevallja szerelmét, és aki viszonozza is, de kénytelenek belátni, hogy nem lehetnek egymáséi, mert mindketten házasok, könnyes búcsú. Marianne barátnője azt tanácsolja, hogy tegye féltékennyé Jasont, akkor majd föladja erkölcsös nézeteit, és hajlandó lesz a szeretője lenni. Az orosz katonával el is megy egy színházi előadásra, ahol tényleg sikerül is a féltékenységi hadművelet, csak nem egészen úgy sül el, ahogy azt a lány képzelte, mert Jason oltári pipa lesz Marianne-ra, és örökre elhagyja.

Mikor hősnőnk hazatér az elfuserált előadás után, meglepi várja a szobájában, mégpedig a volt férje személyében, aki újra fölbukkant (az ablakon bemászva) pénzt követelve, és cserébe elárulja, hogy Jasont másnap kémkedés vádjával csapdába fogják csalni, és ha jót akar szerelmének, akkor mentheti, ha másnap este elmegy hozzá és figyelmezteti. Marianne kifizeti, és elküldi de nem csukja be az ablakot. Egyszercsak ott terem az orosz katona, akinek tudámására jutott, hogy a lány csak játszadozott vele, amit ő nem tűrhet, ott helyben megerőszakolja és a pecsétgyűrűjével bélyeget éget Marianne hasára. Mivel az ablak még mindig nincs becsukva, hirtelen egy harmadik férfi is a szobában terem, Marianne barátnőjének szeretője, aki arra járt, és látta, hogy valaki bemászik az ablakon. Kissé későn bár, de lerángatja a katonát a lányról, és kipenderíti az ablakon.

Másnap este Marianne elmegy Jason figyelmeztetni a volt férj által beharangozott csapdára, miáltal ő maga sétál bele gyanútlanul a volt férj által feállított csapdába. Nem tudom, hogy ez a bolond nőszemély miért hallgat egy fickóra, aki nyilvánvalóan bosszút akar rajta állni, és ráadásul azt is tudja, hogy most éppen Jasont szereti halálosan.Na szóval odamegy a házba, beszél Jasonnel, aki először meg akarja fojtani féltékenységből, de aztán inkább elkezdi csókdosni. Közbe mindenféle neszeket hallanak, égy egyszercsak beállít a rendőrség, hogy névtelen levelet kaptak, hogy a házban van egy hulla, akit Jason ölt meg Marianne-el a szeretőjéve együtt, és ők most bizony házkutatást fognak tartani. Házkutatnak, és megtalálják az embercsempész-kettősügynök hulláját, aki már az előző kötetben is föltűnt újra. Azonnal letartóztatják Jasont, a lányt meg hazaküldik, mert nem tartják szükségesnek, hogy Sant'Anna hercegné neve belekeveredjen egy gyilkossági ügybe. Marianne hazamegy, de teljesen kétségbe van esve, hogy mi történik majd a halálos szerelmével, és már másnap kiderül, hogy elég rosszul áll a szénájuk. A hajóján ugyanis hamis pénzt is találtak, ami csak ront az ügyön, a császár meg Marianne-t száműzetésbe küldi, hogy ne legyen láb alatt, amíg tart a nyomozás és a per.

Száműzetésbe is vonul, de elég hamar visszacsempészteti magát Párizsba Talleyrand segítségével, aki titokban elszállásolja egy házaspárnál, ahol a feleség kis intermezzoként elmeséli neki titokzatos férjének kálváriáját. És itt még mindig nem tudjuk meg, hogy miért nem láthatja senki Sant'Anna herceg arcát, de azt igen, hogy milyen átok ül a családon: a quattrocento óta minden Sant'Anna hercegné gyilkosság áldozata lett vagy valamilyen erőszakos halált halt! Például a most aktuális herceg anyját is a most aktuáis herceg apja ölte meg közvetlenül a szülés után, de senki nem tudja miért. És a nagymama se volt semmi, mert az egy csodálatosan gyönyörű és teljesen nimfomániás asszony volt, aki annyira szerelmes volt magába, hogy telerakta a szobáját tükrökkel és folyton magát nézegette, és fiatal parasztfiúkat kapott el és szeretkezett velük a saját magának emelt szentélyben, majd az aktus után a hatalmas giuneai fekete rabszolgájával megölette öket. Csak egy gyereket szült, az aktuális herceg apját, majd mikor fölfedezte az első ráncot az arcán, felgyújtotta a szentélyét, és belevetette magát a lángokba, ahol szénné égett. És ráadásul a sátánista titkárról, aki az előző kötetben majdnem feláldozta a komornát, kiderül, hogy ő is egy Sant'Anna fattyú, és fiatal korában ő is a nagymami egyik szeretője volt, az egyetlen akit nem öletett meg, és akit megtanított a sátánista szertartásokra. Miután ezeket megtudja a lány, elhatározza, hogy soha többé nem megy vissza a Sant'Anna kastélyba.

Marianne nem tud tétlenül várni hogy mi lesz az ítélet Jason ügyében és mindenképp látni akarja, és házaspár férfi tagja segít neki hogy látogatást tehessen a börtönben, ahol a koszos priccsen Jasoné lesz. A börtönből hazafelé tartva utonállók támadnak rájuk és elrabolják őket, de közben kiderül hogy nem útonállók, hanem Jason megcsalatott mexikói felesége Pilar, aki addig akarja fogva tartani Marianne-t, amíg halálra nem ítélik a csalfa férjet, és a kivégzés után, őt is meg akarja ölni, majd be akar vonulni egy mexikói zárdába vezekelni. Egy elhagyott magtárban tartják fogva egy tó közepén, de a lánynak csodálatos módon sikerül megszökni egy vasvilla letört fokának segítségével, kiúszik a partra, gyalogol rengeteg kilométert, és egy paraszt segítségével visszatér párizsba, ahol addigra már kihirdették a halálos ítéletet. Erre azonnal Napóleon elé járul, hogy kegyelmet kérjen halálos szerelmének, és a vadászó Napóleon lova elé veti magát, aki végre hajlandó meghallgatni őt, és kiderül, hogy már rég kész van a kegyelmi okirat, ugyanis Napóleon természetesen tudja, hogy nem Jason a gyilkos, de mivel még ott van a hamis pénz is, nem engedheti szabadon, így kényszermunkára itéli. Marianne elhatározza hogy mindenáron kiszabadítja halálos szerelmét a munkatáborból, és mozgósít minde nkit akit csak bír, még Surcouf-ot, a híres kalózt is. A szabadító hadművelet nem jár sikerrel, de mikor a mentőcsapat dolgavégezetlenül visszakullog a szállásukra, kiderül, hogy Jason már rég ki van szabadítva, méghozzá Napóleon egyik titkosügynökének segítségével, aki azt a parancsot kapta, hogy mindenáron szabadítsa ki Jasont a börtönből. Itt senki nem ért semmit, de a titkosügynök mindet elmesél. Napóleonnak muszáj volt fenntartani a látszatot, hogy fogva tartja Jasont, ezzel könnyebben bukkant ugyanis az igazi tettesek nyomára, akiknek vezetője nem más, mint Marianne volt férje, és akit sikerált végre elkapni, és le is fejezték.

Most asziszik hogy Marianne és Jason örökre egymáséi lehetnek, de ez még nem következhet be, ugyanis a titkosügynöknek az is parancsba van adva, hogy az akció után Marianne-t vezesse haza titokzatos férjéhez, aki a Császár barátja, és már levélben kérte, hogy küldjék haza a lányt, mert most hogy elvesztette a gyereket, aki miatt elvette feleségül, muszáj megbeszélniük a továbbiakat, ráadásul még Napóleonnak is tervei vannak vele.

Beleegyeznek a kényszerű elválásba, de szerelmesek megbeszélik, hogy elintézik az ügyeiket, és hat hónap múlva találkoznak Velencében, ahonnan elhajóznak kettecskén a naplementébe.

Itt ér véget a harmadik kötet, aminek a végén megszületik Napóleon fia, a Római király, vagyis a Sasfiók.