Miközben reggelizem gyorsan olvasónapló, mert utána kezdem a készülődést.

Első kötet vége:

A kis csapatnak sikerül bejutni Malmaisonba figyelmeztetni a császárt a leselkedő veszélyre, és a katonák segítségével kézre is kerítik a bűnözőket, a császár pedig mostmár biztonságban indulhat vissza Párizsba, ahová egyúttal, elszakítva társaitól, Marienne-t is viszi magával, és császári privilégiummá nyilvánítva a lányt, rábízza egy barátnője gondjaira, hogy tartsa magánál, és mindig álljon készenlétben ha a császár felséges kedvét akarja tenni rajta. Marianne határtalanul boldog, ugyanis felülkerekedik benne a halálos szerelem, és csak egy apró levélke szegi kedvét, amit az amerikai Jason Beaufort ír neki, hogy miért nem szólt előre hogy a császárt szereti, nem kellett volna megígérnie hogy vele megy a tengerre, akkor is segített volna, mert neki a lány boldogsága mindennél előbbrevaló satöbbi satöbbi... Ekkor Marianne-ban "megpendül egy húr", és határtalan szeretettel és sajnálattal gondol a jóképű amerikaira, és picikét bánja hogy cserbenhagyta, de ha valaki egyszer a császárt szereti, az a császárt szereti.

Napóleon szeretőjeként csodálatos napokat él át, és nem várt gazdagságra tesz szert, a korzikai elhalmozza drága ékszerekkel, ruhákkal, nekiadja a szülei régi palotáját, amit a lány visszaállíttat ez eredeti pompájába és magához veszi az utolsó élő csáládtagját, egy apai nagynénit, aki hazajáró szellemként bolyong az elhagyott palotában, és egy kicsit bolond, de amúgy aranyos. A császár nem felejti el Marianne gyönyörű hangját, ezért elhatározza, hogy híres operaénekesnőt csinál belőle, és Maria-Stella velencei énekesnő álneve alatt színpadra állítja Párizsban, ahol nagy lelkesedéssel fogadják. Az első előadásán azonban szörnyű dolog történik, mikor a nagyáriát követő vastaps közben a közönséget pásztázva hirtelen meglátja volt férjét, akit állítólag megölt. A sokktól, hogy életben van az a rémes ember ájlultan csuklik össze a színpadon, de aztán összeszedi magát, és zokszó nélkül végigénekli a darabot. A nézősereg dörgő tapsvihara közben ér véget az első kötet.