Tele vagyok mondanivalóval, és szanaszét esek az igyekezettől hogy végre géphez üljek, de tegnap még arra se volt időm hogy egyáltalán bekapcsoljam a laptopot. Holnaptól van nyugi.

Ma még befejezem az itthoni tennivalókat, aztán rózsaszín kiskosztümbe bújok, kalapot teszek fel, és nyakamon egy diszkrét gyöngysorral meg egy elegáns kiscipőben eltipegek egy igazi teadélutánra, ahol kis kerek asztalkák körül fogunk üldögélni, csipketerítővel meg uborkásszendviccsel, és bájosan csevegünk. Valójában ez egy búcsúrendezvény lesz, mert Agnes, az egyik tanárunk elmegy az isiből, hogy új kihívásokat keressen magának, és a kollégái szervezték számára a meglepetés partyt.

Agnes kissé anglomán.

.

Tegnap fürdés közben sikerült kicsit továbbolvasnom Marianne kalandos életét is. Nem sokkal azután, hogy elkezdte kémnői pályafutását a Talleyrand-házban, egy estélyen váratlanul szembetalálja magát az amerikaival (ő nyerte el az első éjszaka jogát), aki hevesen szerelmet vall, majd megpróbálja rávenni a lányt, hogy szökjön el vele, és éljenek édes kettesben a férfi kétárbocosán az Atlanti-óceánon hajókázva. Marianne gondolkodási időt kér, mert "megérinti a férfiből áradó szenvedély", de ezenközben kiderül, hogy a herceg már régóta pontosan tudja miért is van a lány az ő házában, ezt meg is mondja neki, de továbbra is küldeti vele a jelentéseket a rendőrfőnöknek, és úgy dönt hogy maga is igénybe veszi a lány szolgálatait. Talleryand nagylelkű úr lévén mégsem teszi őt a szeretőjévé, hanem átengedi egy jóbarátjának, aki nem más mint Napóleon, de Marianne-nak fogalma sincsen róla, hogy ki volt az a lenyűgöző férfi akinek önként odaadta magát egy viharos éjszakán egy vidéki kastélyban, ahová a herceg vitte őt el azzal a mesével, hogy a kastély egy jóbarátjáé, aki gyászol, és akit a lány énekével szeretne megvigasztalni. Marianne elő pillantásra beleszeret a Korzikai Emberevőbe, akit Charles Denis néven ismer, és a szenvedélyes éjszaka másnapján királypárti összeesküvők rabolják el, és árulás vádjával egy rögtönítélő önjelölt bíróság elé állítják, ahol a bírák között van a hajótörésokozó bandita is. Itt nem éppen gyengéden a fejéhez vágják, hogy királypárti szülők gyermekeként, akik ráadásul az életüket adták az uralkodóért, ő bemocskolta a család nevét, elárulta a származását, és ők most igazán nem is tudják mit csináljanak vele, amiért ilyen rosszéletű kisleány volt. Van az a lehetőség hogy köveket kötnek a bokájára és bedobják a Szajnába, vagy esetleg megkímélik az életét, de akkor odavetik XV. Lajos egy régi szajhájának, aki az új rendszerben jövedelmező vállakozásba kezdett, és egy igen neves bordélyházat vezet.

Mikor Marianne-ban tudatosul újdonsült szerelmének valódi személyazonossága, ájultan rogyik össze, majd miután magához tér, egy pincebörtönben találja magát összezárva egy bonapartista görög herceggel, akire szintén halál vár, de választhatja az életet is, amennyiben hajlandó feleségül venni a már említett régi szajha randa unokahúgát.

Mindeközben Marianne néhány barátjának feltünik, hogy a lány nem érkezett haza előző nap, ezért a keresésére indulnak, de csak egy kifutófiúnak sikerül a nyomára akadni pár nap múlva, aki riasztja az amerikai tengerészt, és ketten együtte erővel kiszabadítják börtönéből a lányt és a görög herceget. Igenám, de Marianne-nak volt néhány napja hogy átgondolja a történteket, és bár egyik fele gyűlöli Napóleont amiért becsapta és a játélkszerének használta egy szerelmes éjszakán, és azért is gyűlöli, mert egy Angliában felnőtt rendes úrilánynak kötelessége minden porcikájával gyűlölni Bonapartét, viszont a szíve mélyén mégiscsak ott van az az éjszaka, meg az a Charles, és ott lobog a szerelem lángja. Még a cellában kihallgatnak egy beszélgetést az összesküvők között, akik egy tervet készítenek Napóleon megmerényelésére, s hiába szabadul a lány, addig nem nyughatik, míg biztonságban nem tudja szíve választottját. Szabadulásának első napján ráveszi hős megmentőit és új barátját, hogy tartsanak vele megmenteni a császárt, és ígéretet tesz az amerikainak, hogy ha ezt megteszi, akkor utána asszonya lesz a hajóján.

Úgyhogy most az van, hogy mindenki nekiindult Malmaisonba, figyelmeztetni a veszélyre a korzikait.

És ez még mindig csak az első kötet további 200 oldalának eseményei.