Itt a tavasz

Csupa nátha vagyok. Elég ciki, ha azt vesszük alapul, hogy legalább 15 fok van kint, és már napok óta nem fűtünk. A madarak költöznek vissza, nyílnak a tulipánok, a macik nem alusznak téli álmot (és emiatt tök agresszívak, amit teljesen megértek, mert én is tök agresszív vagyok, ha felébresztenek a jól megérdemelt szundimból), és nem pusztulnak a bacik. Nemjóez, nemjóez, pláne ilyen madárinfulenziás időkben.

Különben én azt hiszem, hogy nem szimplán náthás vagyok hanem vagy tébécés vagyok, vagy torokgyíkom van, vagy gyermekbénulásom vagy vérmérgezésem, de az is lehet, hogy egyszerre mind, csak még nem kezdett el dühöngeni rajtam a kór. A Zsenit ugyanis ezek ellen emlékeztetőoltották be néhány napja, és belázasodott, és most erős a gyanúm hogy az én beoltatlan szervezetem elkapta tőle, elvégre tudjuk mi az oltás, még akkor is ha gyengített kórokozókat fecskendeznek be. Mert én általában mindent elkapok, és az is egy gyanús körülmény, hogy azóta vagyok lázas, amióta ő is az, és előtte csókolóztunk, mert az meg szokásunk nekünk.

Viszont a betegségem idejére félretettem a Benzonit, mert gondoltam szükségtelen direktbe rontanom az állapotomat, és inkább elolvastam két B.S. Aldrich könyvet. Nagyon szeretem Aldrichot, vagy könnyesre nevetem magam, vagy szanaszét sírom rajta a párnámat. Olyanok vannak benne, hogy "Tillie mindig valakivel akarta föltörülni a padlót", meg hogy "Elment, hogy kinyújtóztathassa a lelkét", meg hogy "Em buzgó követője volt annak az új tannak, amely szerint ha valaki elveszti a vagyonát, az étvágyát vagy a jó hírnevét, teljes jogában áll azt hinni, hogy nem ő volt a hibás, hanem a fennálló világrend - illetőleg a káosz, mely a világrend helyére tolakodott." meg ilyenek.

Tegnap kaptunk ajándékba egy nagy kosarat, ami tele volt különleges bretagne-i finomságokkal, melyeknek minden egyes darabja egy külön unicum. Többek között a következőket tartalmazta:

- egy kis üveg Confiture Cidre au Miel, ami annyi mint Almabor-Lekvár Mézzel. Egyszerűen remek! Érezni benne az édes mézet a savanykás almát és az alkoholt. Nagyon ütős, simán be lehet csiccsenteni tőle. Nem gondoltam hogy überelni lehet a Hagymalekvár-Foie Gras párosítást, de ez az almaborlekvár bretagne-i vajaskekszel páros bizony felülmúlja.
- sok-sok darab Caramel au Beurre Salé fadobozban. Igen ez valóban Sós Vajjal készült Karamelt jelent. Érdekes. Azt hiszem ez olyan lehet mint az a sósvizes-karamel, amit egyszer a Jóbarátokban láttam. Van valami fura mellékíze, de a második már nem olyan rossz. Én ugyanígy voltam a mogyóróvajjal is, először attól is rosszul lettem, de mostmár jobban szeretem mint a csokit.
- egy halom "szardínia alakú csoki", amiben az a különleges, hogy a lakberendezési újságok tengerparti cikkei tele vannak ilyen "szardínia alakú csoki" dekorációval. Az a gyanúm, hogy bretagne-ban ez a csoki a szaloncukor eszmei értékevel vetekszik, csak éppen egész évben használják. Lehet hogy tévedek, ezért Alice ha olvasod, lécci kommentold be, hogy ez különlegesebb-e a többi csokinál nálatok?
- egy kis kerámiatálban Terrine à la Langoustine et au Muscadet avec de la Fleur de Sel. Na, a terrine az pástétom, a langoustine az fiatal languszta, a muscadet az egy savas, pikáns tengerparti fehérborfajta, és a fleur de sel, az a tenger virága magyarul. Ez utóbbira érdemes néhány szót vesztegetni, mert valami szuperluxuskülönleges dologról van szó. A Fleur de Sel egyfajta tengeri só, amit Franciaországban kézzel "szüretelnek" vagyis a kikristályosodott sótömböket gyakorlatilag lefölözik, és ez a felső réteg különösen finom és ásványi anyagban gazdag. Nagyon drága, 1kg körülbelül 20 euros, Magyarországon asszem csak a Culinarisban lehet kapni, és ott egy kis üveg kerül 3000 azaz háromezer (nem írtam félre) forintba.
Volt még a kosárban cseresznyés nyalóka, aminek miértje egyelőre rejtély a számomra, de kinyomozom, ha addig élek is, valamint egy tálkában halpástétom, aminek pont olyan íze volt mint a tunafishnek, meg még mindenféle egyéb édes nyalánkság.

Most megyek, mert mindjárt kezdődik a Curly Sue.