2007. március 20., kedd

Háztartási rovat


Vettem egy doboz(!) hipót, méghozzá pezsgőtablettás kiszerelésben. Egyelőre még nem sikerült maradéktalanul átlátnom a dolog lényegét, de mindenesetre kipróbáltam a teafőző lábasomon, és azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy körülbelül a magyar florasept nevű termékkel azonos hatásfokon dolgozik, tehát a teafoltok letisztításához egy teljes éjszakai áztatása volt szükség (csak egyetlen adag tea lefőzése után, nem hónapos retekről beszélünk). Azt is megállapíthatjuk, hogy a továbbiakban maradok az eleve folyékony halmazállapotú hipónál, aminek ugyanehhez a művelethez pusztán 5 azaz öt darab percre volt szüksége.

Mint már említettem, nem fogtam még fel a pezsgőhipó jelentőségének minden összefüggését, de ez a legkevésbé sem akadályozott meg a megvásárlásában. Én olyan háziasszony vagyok, aki minden ilyesmire abszolút nyitott, mondhatnám bevállalós, pláne itt nyugaton. Legszívesbben talán indítanék egy háztartási blogot mondjuk a főzőblogok, kismamablogok és vércsigablogok mintájára, és posztolnék benne mindenről ami közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódik a takarítás, és úgy általában a házvezetés témaköréhez.

Példának okáért megemlíteném a garantáltan ragacsolódásmentes kipuszilós adagolóval ellátott mézestubust, meg a virágvásárlásnál kapott, kifejezetten a virágcsokor szakszerű hurcolására tervezett háromszögalakú zacskót fülekkel, valamint megemlíteném magát a csokrot is, amihez alanyi jogon jár egy zacskó virágsó a hosszabb frissességért, valamit egy pici pezsgőtabletta, ami egy ipari oldószer hatásmechanizmusával pucolja le a csokor végleges elhervadása után a vázán képződött vékony vízkőréteget.

Aztán írnék még a helyes kis koronggá kompaktolt mosóporról is, ami tényleg éppen annyi mosásra elegendő amennyi rá van írva, valamit arról a balhorogról, amit az olvadósműanyag burokkal ellátott öblítőlufika jelent, és amivel az volt az egyetlen bibi, hogy az olvadósműanyagnak elfelejtettek szólni, hogy ő a természeténél fogva a teljesen elolvadós műanyagok kategóriájába tartozik, és az a felfedezés, hogy a frissen mosott ruhák tele vannak nyálkás, ámbátor igen illatos takonydarabkákkal rövid úton véget vetett az öblítőlufikák és az ÉN kapcsolatának.

Meg írnék a boltról ahová járok, és ahol külön VIP pénztárt tartanak fenn a mozgássérültek és a nagypocakos kismamák részére, ami széles, és mindig nyitva van, és ahová érdekes módon soha nem pofátlankodik be jogtalanul egy lélek sem. És van még az a pénztár, ahol azokat várják nagy szeretettel, akik csak két szelet szalámit meg egy egérfogót akarnak venni, meg arról is írnék, hogy itt a pénztáros nem kezdi el addig lehúzogatni az árut a szalagról, amíg az előző vásárló nem fizetett és pakolt el kényelmesen, majd egy "további szép napot" felkiáltás kíséretében (a pénztáros hölgy útravalójával) el nem távozott, hanem mosolyogva kivár, mialatt az egész sor kedélyesen elcseveg az aktuális időjárásról. És hogy miért tud mosolyogni a pénztáros? Azért tud, mert itt a civilizálatlan nyugaton nem ismerik a 24 órán át nyitvatartó élelmiszerbolt intézményét, meg 12 órás műszakokat, hanem pontban hétkor minden bolt lehúzza a rolót, vasárnap meg egyedül az éttermek üzemelnek, mindenki más pedig a jól megérdemelt pihenését tölti a családjával.
.
Ráadásnak pedig lefotóznám a korszerű vécépucoló felszerelésemet, ami annyira vérprofi, hogy egy sokat próbált vécésnéni is belesápadna az irigységbe ha látná. Mert van nekem lefolyógörbület-tisztító-pezsgőtablettám, meg öblítővizet-kékrefestő-illatos-és-kakioldó-kompaktom, amit az öblítőtartályba kell helyezni, meg egyéb hasonló nyalánkságok. Bár vécétisztítás-ügyileg a végső cél egy német típusú mosómasina lenne, amit néhány németországi autópihenő vécéjében láttam, és ami belőlem is és az anyukámból is a legmélyebb elragadtatás érzését váltotta ki, midőn átjutva a Fehér Ház beléptetőrendszerével vetekedő elektronikus forgóajtón 10 eurocent befizetése után (amit az ügyes kis gép azonnal vissza is köpött egy a boltban levásárolható kupon formájában) beléptünk a fülkébe és egy rövid jedilovag hadonászka hatására a szenzoros érzékelő előtt, egy komplett masina nyomakodott elő a fal síkjából, megragadta a wcülőkét, és egy igen-igen alapos fertőtlenítési műveletben részesítette, mindezt a delikvens szeme láttára, hogy egészen biztos lehessen az eszköz tisztaságában. Annyira megdöbbentem, hogy még pisilni is elfelejtettem, csak kirontottam a folyosóra, ahol épp nekiszaladtam az anyukámnak, aki legalább annyira kipirult a gyönyörűségtől mint én, majd összedobtuk a pénzünket, és néhányszor még átéltük a csodát, sőt még a fiúkat is befizettük egy körre. Elképedésemben végül már-már odáig ragadtattam magam, hogy kis híján leültem a sokszorosan kifertőtlenített deszkára, de aztán eszembe jutott, hogy ennyire azért nem vagyok bevállalós, ilyet én semmilyen körülmények között nem teszek, talán majd egyszer, ha már mindehol ilyen wc-k lesznek, akkor, mondom talán, kipróbálom a ráülést az extrém sportolás szellemében, de addig is jó tudni, hogy halad a világ a civilizáció felé.

5 megjegyzés:

hedgie írta...

Na idefigyelj. Mi az a pippony??

Névtelen írta...

Éppen ezekről a csodabudikról láttam egy filmet a National Geographicon a minap. Így tévén keresztül is abszolút átjött a dolog. Ez bizony maga a csoda.
Egyébként meg tökre támogatom a plusz blog nyitásának ötletét! :)

Névtelen írta...

Hedgie! Idefigyeljél: a pippony tulajdonképpen jogvédett agyszüleményem, tágabb értelemben azokra a lényekre használjuk, akiket sohase látunk, de mégis valamilyen módon részét képezik az életünknek. Jelen esetben ezen tulajdonságukat kidomborítva alkalmaztam a bloggerekre akiket olvasok. Merthát őket sem láttam soha, de olvasom őket és jól ismerem őket, már amennyire ugye ismerni engedik magukat, meg egy kicsit azon fölül is.

A szűkebb családi körben a pippony volt minden ami nem én. "Ki ette meg a maradék sütit?" "Nem én voltam anyu, hanem a pipponyok!" "Hova raktad már megint az új kesztyűmet?" "A zsebemben van anyu, de nem én raktam oda hanem a pipponyok, mert szerintük jobban illik az én kabátomhoz..." stb. Nagyon hasznos lények, akiket a házasságba is magammal hoztam, és bemutattam őket a Daninak, aki annyira elszemtelenedett, hogy nem átallja a stiklijeit az én pipponyaimra kenni...

Névtelen írta...

Már megint sikerült könnyesre röhögnöm magam! :) :) :)
A garantáltan ragacsolódásmentes mézesbigyóra kíváncsi lennék, nem tudsz képet csatolni?

WC ügyben: Spanyolhonban sikerült megállnunk egy kizárólag arab kamionsofőrök számára kialakított pihenőben. Hát az is maga volt a megdöbbenés, csak éppen a másik végéről a dolognak: 1 lyuk, két talpnyom. Soha nem múlt még el ilyen hamar a pisilhetnékem! :)

(A pezsgőhipó nem inkább hiperol véletlenül? H2O2, hidrogén peroxid. Franciául sajnos nem tudom mi a neve.)

A WC tisztítók közül nekem a Bref kék löttye a kedvencem, mely elvileg vízkőold és fertőtlenít egyben, csak éppen annyira megfogja a fehér fajanszot, h. külön le kell róla domestosozni! >:(

Névtelen írta...

Ja! Én valék!
R.