2007. március 30., péntek

otthon puha otthon...


Megjöttünk. Csodás volt. A szó legszorosabb értelmében az volt. Már kipakoltunk, kimostam egy adag ruhát, ettünk, megnéztük a képeket és átnéztük a postát. Még egy kicsit olvasgatok, aztán megyünk is aludni, mert barátim! az az ágy a Kalózéknál valami rettenetesen kényelmetlen volt, úgyhogy hétfő óta egy szemhunyásnyit sem aludtunk, bár a végkimerüléstől néha kómába estünk, de pihentetőnek az sem volt nevezhető. A csontjaink darabokra estek, és Chambre Colonialt soha többé! Maga a szoba ugyan kifogástalanul korhű, de ha jobban belegondolok, akkor ennek Bretagne-ban amúgy sincs semmi értelme...

3 megjegyzés:

albana írta...

Hijjj de ismerősek ezek a problémák! Bécsben éltünk öt évig, és a felettünk lakó család -perzsa papa - mindent lehet a fiú gyereknek, holland-osztrák keverék mama - mindent szabad minden gyereknek – és két, 8 és lo éves fiú keserítette első naptól az életünket. El kellett döntenem, vagy beleőrülök, vagy elköltözünk, vagy beletörődöm, vagyis kikapcsolom a füleimet, stb. Tekintettel, hogy a város legjobb kerületében laktunk, ráadásul egy kertes társasházban, az utóbbi megoldást választottam, bevallom azért nem volt könnyű. A két "gézengúz" (kéretik némi iróniát is feltételezni) válogatott eszközöket agyalt ki mindannyiunk bosszantására. A vízzel töltött lufik fejünkön való landoltatása és hasonló jó kis viccek után egyik alkalommal sikerült tényleg jól felbosszantaniuk, és olyan mérges lettem, hogy elkaptam az egyik éppen arra lődörgő fiút, és jól megrángattam az ingét, és mit ne mondjak, válogatott káromkodással, természetesen magyarul adtam értésére, hogy legközelebb akár tettleg is fel fogok lépni. Úgy tűnt, egy időre megszeppentek a srácok, hosszú ideig (legalább egy hónapig) békén hagytak. Később a mamájuknak panaszkodtam, aki felhatalmazott, hogy bármikor pofozzam fel bármelyiket, mert ő sem bír velük. Tehát!! Kitartás, és szólni kell! Lehet hogy azt hiszi, mert ti csendben vagytok, ők sem hallatszanak át! Üdv. Albana

albana írta...

Bocs, egyel feljebb kommantoltam, a tudodmelyikemilre akartam, de elnéztem. Üdv. Albana

Névtelen írta...

:-) Éles női logikával rájöttem hova szántad :-)

Óóó, Bécsben éltél?! Gyönyörű lehetett :-))
Mademoiselle