2007. április 3., kedd

Lakoma, könyvek és diabétesz


Nemrég hívott a háziorvosunk, hogy szombaton megint antik-könyvvásár lesz, úgyhogy már meg is van a hétvégi programunk! Juhé!
Ez a kedves orvosházaspár egyébként egyike annak a négy családnak, akik szárnyaik alá vettek minket, mikor kiköltöztünk idegenbe, és nagyon sokat tettek, hogy megkönnyítsék számunkra a beilleszkedést. Mindemellett ez a két ember üdítően különleges a maga nemében, már a nevük is maga az irodalom: Sylvie et Silvestro Surenity.
Van egy hatalmas étkezőjük a házukban 12 fős ebédlőasztallal, és kéthetente adnak egy káprázatos vacsorát, ahol az olivabogyós kenyértől kezdve a desszert mellé tálalt tejszínhabig mindent a Silvestro készít el úgy, mint egy minimum három Michelin-csillagos mesterszakács. Ezek a vacsorák este fél nyolc / nyolckor kezdődnek, és legalább éjjel kettőig tart a falatozás (mindenből csak egy kicsit), a borkóstoló, és a beszélgetés.
Eközben Sylvie minden vendéget egyesével felcipel a saját Szentélyébe, a könyvtárba, ahol speciális körülmények között tárolja antik könyvgyűjteményét, melyek között még 17. századi nyomatok is vannak, és nekem szabadott a kezembe venni és alaposan megszaglászni őket. A szoba egyébként teljesen el van sötétítve, zöld fény világít, be van építve egy párátlanító berendezés, és gyönyörűen faragott cseresznyefa vitrinekben tartja a könyveket. Tulajdonképpen annyira izgalomba jöttem ettől a csodától első alkalommal, hogy Sylvie azonnal felismerte bennem a rokonlelket, a szívébe zárt, és azóta mindig elvisz magával, ha újabb beszerző körútra megy. Eddig még nem vásároltam semmit, mert a bőség zavarba hozott, de most úgy döntöttem ráállok a 19. századi női magazinokra, meglátjuk mit találok hétvégén.
A család leghelyesebb tagja a diabéteszes cica, akit akkor fogadtak magukhoz, mikor a negyedik lányuk is kirepült a fészekből és férjhezment, és hirtelen beléjükszorult minden gondoskodási kényszer. A macsek szabályos cukorbeteg, mindennap inzultálni kell, de ő már nagyon jól tudja, hogy a szurira szüksége van, és egyáltalán nem hadakozik ellene, hanem minden nap pontban egy órakor rátelepszik a kis szuriszőnyegére, és türelmesen várja, hogy beadják neki az inzulint.

Úúúgy várom a hétvégét!

8 megjegyzés:

Pimpla írta...

Szia Mam'zelle, ha már lakoma: mit lehet kezdeni egy articsókával? Múlt héten volt szerencsém Párizsban tölteni pár napot, és egy piacon rám nézett ez az articsóka, és könyörgött, hogy vigyem haza. Nem tudtam ellenállni. Viszont fogalmam sincsen, hogy kellene megenni, a Joanne Harris-féle francia szakácskönyv meg túl rejtélyes, ámbár biztató leírást ad az elfogyasztásának módjáról. Tudsz útmutatót adni? Köszönöm előre is..

Mademoiselle írta...

Húú, nagyon nehezet kérdeztél!
Az articsókák nekem is mindig könyörgnek a piacon, de eddig még ne mertem megpróbálni, mert az azrticsóka egyike a világ nagy rejtélyeinek :-) Csak annyit tudok róla, hogy valahogy meg kell főzni vagy párolni, de nem tudom meddig mert a külsö része nagyon fás, és csak a legeselegbelsejét lehet megenni, de azt is csak úgy kiszopogoatva a levelekből. Nagy talány! De megpróbálok utánanézni neked egy receptnek, OK?

pimpla írta...

Köszönöm előre is, addig barátkozom még ővele.

Névtelen írta...

Szoval articsoka...A legegyszerubb recet alapjan : Kuktaban megparolni (azert kuktaban, mert siman fazekban csaknem egy ora kell hozza!)...Ez a muvelet 20-20 percig tart attol fuggoen, mennyire zsenge az articsoka (akkor jo, mikor a kulso levelek jol meglazunlnak). Ezutan, eloételnek fogyasztando mindenfele szosszal. A leveleket ugymond "lehamozzuk" a belso reszet belemartjuk a szoszba es diszkreten bekevebezzuk a husos reszt, a maradek fas levelet pedig a kis gyujtotalba tesszuk. Az articsoka kozepe fele haladva egyre finomabb az egesz, es a vegen amikor az articsoka szivehez erunk, hat az kiralyi...Foetelnek valo elkesziteset en inkabb gyakorlott szakacsoknak ajanlanam, mert az articsoka szivenek szakszeru kivagasa (es nem szettrancsirozasa!) bizony gyakorlatot igenyel.
Alice

pimpla írta...

Hú, köszönöm! És semmi só vagy ilyesmi nem kell a vízbe? Egyetlen darabom van -itthon ma néztem a piacon, és persze híre-nyoma sem volt-, úgyhogy nem szabad hibáznom. :o)

Albana írta...

Évek óta szemeztem én is az articsókával, és nem tudtam, hogy milyen a friss állaga, szerencsére a SPAR-ban kapható kiszáradt múmiát nem vettem meg. Találkoztam vele viszont piacon, és ekkor már nem tűrt halasztást az ügy, megvettem, és megcsináltam. Sajna nem estem tőle hanyatt, pedig nagyon reménykedtem. Azért elküldöm az én silabuszomat.


http://www.terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/articsoka.html

http://www.edenkert.hu/index.php?menu=cikk&cikkid=760

Pimpla írta...

Köszönöm, albana, neked is. Most legalább már tudom, hogy elvileg már meg is buggyant az articsókám a hűtőben, úgyhogy biztosan fincsi lesz, ha ráveszem magam, hogy megcsináljam. :o)

Mademoiselle írta...

Annyira felbirizgáltatok ezzel az articsókával, hogy vettem egy üveg ilyen articsókaszívet antipasta jelleggel, és a várakozással ellentétben nagyon finomnak találtam, meg puhának. Felveszem a listára :-) Eddig ilyenből aszaltparadicsomot, vagy sültpaprikát szoktam venni, de ezentúl mindig lesz itthon articsóka is.
http://www.sacla.fr/det_prod.php?prod=10