Július 14. - Nemzeti Ünnep

Szóval végeztem a dógommal, és újra blogger lettem. Valójában már szombaton végeztem és el is küldtem, de aznap nagyon el voltam foglalva, mert ezek a drága franciák direkt az én tiszteletemre rendeztek egy országos "Végre Befejezted A Nagy Munkádat, Amiért Nagyon Büszkék Vagyunk Rád, Mellesleg Pedig Boldog Második Számú Második Házassági Évfordulót Kívánunk És Nagyon Szeretünk Téged, Mert Te Vagy A Legszebb És Legokosabb A Világon, És Nagyon Örülünk, Amiért Megtisztelted Országunkat Fenséges Jelenléteddel" -napot, tűzijátékkal meg mindennel. Párizsban például konkrétan felvonultatták az egész hadsereget a kedvemért, és a vállukra emelve akartak végighurcolni a Champs Elysée-n óriási éljenzés közepette, de én nem akartam, mert meleg is volt, meg nem is szeretem a feltűnősködést (nekem elég az is, ha némán imádnak), és mondtam nekik, hogy halasszuk el máskorra, de azért ők nyugodtan tartsák meg a bulit, én meg majd megnézem a tévéből, csak küldjenek egy szolgát, aki legyez.
A tűzijátékra viszont kimentünk, és annyira örültek nekem, hogy nem is bírták abbahagyni. Legalább háromszor volt görögtűz, és én mindháromszor indultam volna haza, de mindég újrakezdték. Olyan gyönyörű volt, mint egy ragyogó csoda, én meg úgy tapsikoltam, mint egy kisgyerek.
Amíg el nem kezdődött puffogtatás, egy csapat vadkacsát figyeltünk a vízpartról, akik szemmel láthatóan nem tudták mire vélni ezt a szokatlan nyüzsgést éjjel tizenegykor (nyilván nem értesítették őket, hogy befejeztem a munkám és házassági évfordulóm van, ezért nem is gratuláltak, de megbocsátottam nekik), és hangos, felháborodott hápogással megindultak lefelé a folyásirányba, véletlenül pont a puffogtatók felé. Aztán mikor elkezdődött a puffogtatás, újra elúsztak előttünk, de már épp az ellenkező irányba igyekeztek libasorban, egy pisszenés nélkül osontak a sás mellett, és amikor nyílt terepre értek, esküszöm hallottam, amint az egyik azt suttogta a másiknak, hogy menjen előre, majd ő fedezi, de legyen óvatos, mert ennek fele sem tréfa, itt lőnek, mint az oroszok.
...
...
...
Gondoltam, megmagyarázom ezt a második számú második házassági évforduló dolgot.
Az úgy volt, hogy amikor mi már nagyon össze akartunk házasodni, akkor véletlenül tél volt, és olyan általános családiésbaráti felhördülést okozott egy téli esküvő gondolata, hogy csak a polgári esküvőt tartottuk meg télen, a szüleink és a tanúk jelenlétében, a fehér ruhás csupavirágos egyházi menyegzőt meg nyárra halasztottuk, és így az anyukám sem kapott szívrohamot, hogy egy hónap alatt kell megszerveznünk az esküvőt. Így aztán nekünk félévente van egy házassági évfordulónk, amit becsületesen meg is ünneplünk minden félévben, és azt kell mondanom, hogy az ilyesmi igen jót tesz egy kapcsolatnak.
Az első-számú-harmadik-házassági évfordulónk lesz a következő.