2008. szeptember 21., vasárnap

Quiberon, Quiberon, te csodás!

Mondtam már milyen férjem van nekem? Hát nekem van a legédesebb férjem az egész világon, és erről nem bocsátkozom vitába senki emberlányával, az fix.
Mivel nyár eleje óta úgy dolgozom mint a güzü, a hétvégéket és ünnepnapokat is beleértve, kezdtem olyan lenni mint egy sápkóros idegbeteg, és pénteken az édes kis uramnak annyira megesett a szíve szegény énrajtam, hogy szombat reggel egyszerűen csak felnyalábolt és elvitt engem Bretagne-ba óceánt nézni. Óh! Elvitt egy egésznapos-ottalvós miniszabira egy Quiberon nevű félszigetre, és mostmár határozottan nem vagyok sápkóros, viszont pecsenyepirosra sült és töknáthás. De nem számít, mert órákon keresztül bámulhattam az Atlanti-óceánt, de SZIKLAPARTRÓL ám(!), és ha van valami aminek képtelen vagyok ellenállni, akkor ez az.
Az egész félsziget valami 14-15 km-es lehet összesen, egyetlen út vezet oda, és van rajta három pinduri falu, meg egy világítótorony, vagy nevezzük inkább pislákoló-tornyocskának, mert annyira pöttöm, hogy háromszor is elmentünk mellette, mire egyszer észrevettük. Rengeteg óceán veszi körül, és vannak magas sziklapartok és alacsony bícsek is a szélén, mi pedig 24 óra alatt kihasználtuk az összes adottságait.

Az egész napot a szabadban töltöttük, még enni se mentünk be sehová, hanem összevásároltunk mindenféle földi jót egy boltban, és egy sziklán megpiknikeltük (majd megmutatom hol), aztán homokvárat építettünk kölcsönszerszámokkal (majd megmutatom milyet), és később fotóztam képeslapnak valót (majd megmutatom mit).

Sajátkép mutogatás előtt azonban megmutatom a szigetet reklámról és felülnézetből, amin bejelöltem a fontosabb részeket.

Helyszín No.1: Itt volt a panziónk. Az a jó benne, hogy a ház minden ablakából (beleértve a toalettét is) látni az óceánt, és hallani a sirályokat, mennyei muzsika. És még az is jó benne, hogy elvileg nem lehet eltévedni, mert az egyetlen félszigetről kivezető út mellett áll, bár gyakolatilag nekünk sikerült eltévedni...
Helyszín No.2: Piknikplacc, bővebben a fotóknál.
Helyszín No.3: Homokvárazó bícs, + itt is lőttem pár remek fotót.



Itt ugrottam ki a mozgó járműből izgalmamban:


Itt piknikeltünk, azaz szüntelenül tekergettük a nyakunkat, ugyanis...
...ha jobbra néztünk ezt láttuk:


...ha középre néztünk ezt láttuk:


...ha balra néztünk ezt láttuk:


Egy kisgyerektől elszedtük a várépítő-felszerelését (de csak addig, amíg a mamája meguzsonnáztatta), és megterveztük a saját kisvárunkat:


Ez a kedvenc képem (nézd meg nagyobban is), lehet hogy eladom egyszer képeslapnak:
(Ha valaki el merészeli innen lopni az engedélyem nélkül, azt beperelem. Ez vonatkozik az összes többi általam készített fotóra is ezen a blogon.)


Az óceánnál valami hihetetlenül gyorsan ugrik le a Nap az égről estefelé, és mire lányos zavaromban előszedtem a fotóaparátot, már csak ennyi maradt belőle:

8 megjegyzés:

Kriszta írta...

Már eddig is irigyeltelek, amiért Franciao.-ban élsz, de most meg aztán végképp! :)

Mademoiselle írta...

Neked itt akadna téma a festményeidhez bőven :-)
(Te, én a szénabálásról álmodtam...! oda vagyok érte)

Kriszta írta...

Hát ez az! Tudod, mennyire szeretnék egyszer világítótornyot rajzolni a tengerparton???

Fúú, szóhoz se jutok! Hogy valaki az én rajzomról álmodjon! Hmm, itt valamit tenni kell... :)

márta írta...

Mervellieux!!!!
A képek sem semmik, de tényleg, és az a világítótornyos, ahogy elkaptad a madarat is...elismerésem. Én a hétvégén egy csomót kínlódtam, hogy elkapjam, amikor a lányom kislabdája épp a levegőben van.

Mademoiselle írta...

Kriszta, igen tenni kell, azonnal el kell adnod nekem, amint megkaptam a fizumat. :-)

Márta, bevallom én azt a madarat észre se vettem, csak akkor mikor már átraktam a képeket a szgépemre. Ilyenek csak véletlenül sikerülhetnek, ha megpróbáltam volna a madarat is belevenni, akkor tuti ellőttem volna egy millió kockát, használható eredmény nélkül. Ez meg elsőre ilyen lett. Ezért szeretem annyira :-)

Kriszta írta...

Örömmel :) Ha sejtem, hogy jó helyre kerülnek a képeim, szívesen eladom őket.

Mademoiselle írta...

Akkor majd írok mailt ezügyben! Itt jó helye lesz, majd szeretgetem meg minden, nem fogom bántani!

Kriszta írta...

Helyes! Nem szétszedni ám a szénaboglyákat! :)