megmondom a magamét...

Jól befürödtem ezzel a bonsai (vagy bonzaï, ahogy a franciák írják) dologgal. Délután elmentünk megnézni a helyi bonsai kínálatot, amitől nem voltam éppen elragadtatva, de kaptunk egy címet, ahol állítólag gyönyörűséges bonsaiokat árul egy bonsai-fan, odamentünk, és tényleg.
Hát mindenben tévedtem, nincs olyan hogy low budget-bonsai, és nincs olyan, hogy nem akarom rendesen cakkozni, mert akkor helyrehozhatatlan lelkisérüléseket okozok neki, meg még meg is nő, és nincs olyan, hogy nem veszem meg azt a kis metszőollót, mert akkor nem ad el nekem egy darab bonsait sem. Azt hiszem a fickó látta rajtam a teljes elkámpicsorodást - amit egyedül az váltott ki belőlem, hogy esetleg meghiúsulhat a bonsai-vásárlás, mert ekkorra már annyira beleszerettem az egyik kis lomboskába, hogy még azt is felajánlottam neki, hogy eljöhet hozzánk családlátogatásra ellenőrizni, hogy elég szerető és gondoskodó családba kerül-e Lomboska, lám a Dudor is milyen szépen gyarapodik meg minden (ő az én referenciaanyagom) - ezért láthatóan megenyhült irányomban, nekem ajándékozott egy kis "Bonzaï nevelés kezdő örökbefogadóknak"-kéziújságot, megpaskolta a pofimat, és hazaküldött, hogy egy hétig tanulmányozzam mit vállalok, aztán jövő szombaton elvár egy teára, és akkor majd visszatérünk Lomboska kérdésére (az az ember tényleg szereti a fáit). Addig mindenesetre megtanítja neki a nevemet, hogy Lomboska szokja meg az átköltözés gondolatát.
Én már teljesen biztos vagyok benne, hogy egy húron pendülök Lomboskával, de nem akartam ma babusgatnivaló nélkül maradni, ezért visszamentünk a Gamm vertbe instant jácintot venni, ilyet, és ha már ott voltunk, akkor természetesen hátramentünk a kisállatrészleghez is meglátogatni a Dudor kistestvéreit és közelebbi rokonait (legszívesebben mindet hazahoznám és agyonszeretgetném), de véletlenül elcsámborogtam a halakhoz is, és láttam egy olyan hétcentis fekete kis halat, ami esküszöm úgy nézett ki, mint egy minidelfin, rendesen csőre is volt, csak arányaiban hosszabb mint a delfiné, és az akvárium aljáról szipákolt fel vele dolgokat, szóval szerintem félig minidelfin, félig meg minielefánt lehetett, de nem tudtam kideríteni a fajtáját.
5 euroért vesztegették darabját, és én most meg vagyok veszve érte, a doki már a pénztárnál ért utol, kezemben egy komplett akváriumfelszereléssel, és nem hitte el, hogy komolyan gondolom a Delefánt vásárlást, pedig még ebben a percben is komolyan gondolom.

Aztán csak hogy egy kicsit lehiggadjak, elráncigált a madarakhoz, mert én köztudottan nem szeretem a madarakat, ő viszont igen. Na... ott aztán megláttam Hófehérkét, a legtisztább hóporcukorfehér nemtudomilyenfajtát, de a csőre teljesen piros volt, a tollazata pedig hibátlan, és olyan sima hatást keltett, mintha márványból faragták volna. Már épp eltátottam a számat, hogy ezt most juszt is kihisztizem, amikor a szomszédban elkezdett csipogni egy tüneményesen édes kis aztsemtudomilyenfajta madárka, a legkáprázatosabb narancssárga és a legtündöklőbb ezüstszürke tollakkal (momentán nekem is ez a kedvenc ruhaszínkombinációm, rokonlelkek vagyunk, vagy mi a szösz), és végül úgy döntöttem, hogy inkább őt fogom kihisztizni, de akkor a doki feltette a döntő kérdést hogy ugyan mit fogok kezdeni ezzel a nagyszámú flóra és fauna sereglettel ha legközelebb hazautazunk, és akkor elnémultam.

Most azonban úgy határoztam, hogy nem engedem, hogy a múltam határozza meg a jövőm, nem fogok alkalmazkodni az otthonmaradottakhoz, egyszerű a megoldás: nem megyek többet haza, és kész. Nehogymár ne lehessen egy nyamvadt növényem vagy állatom se egész hátralévő életemben, csak azért mert elvárják tőlünk, hogy szabályos időközönként tiszteletünket tegyük odahaza. Frászt. És ha megvesszük az álomházunkat a beépített túlélési felszerelésekkel, meg a Böske tehénnel, a kacsákkal és a konyhakerttel, amiben magyar sonkatököt, meg magyar TV paprikát, meg magyar fehérrépát, meg magyar karalábét termesztek majd? Kössem fel a Böskét, meg a paprikaágyást a Dönci tetejére, vagy mi?

Szóval a jövő héten megveszem az egész bandát, és kialakítom a saját kis paradicsomomat, ahol egy teknőcDudor hűsöl majd a bonsaiLomboska alatt a kistó partján, amiben miniDelefántok úszkálnak békésen, az ágakon meg a MégNévtelenKismadaram csiripel majd vidáman, és akkor végre nagyon-nagyon boldog leszek. Sok állatgyereket meg növénygyereket akarok magam körül látni, ha már egyszer embergyerekem nem lehet sohase. Önző vagyok emiatt? Ha az is vagyok, nem érdekel éskész.