2009. február 21., szombat

megmondom a magamét...

Jól befürödtem ezzel a bonsai (vagy bonzaï, ahogy a franciák írják) dologgal. Délután elmentünk megnézni a helyi bonsai kínálatot, amitől nem voltam éppen elragadtatva, de kaptunk egy címet, ahol állítólag gyönyörűséges bonsaiokat árul egy bonsai-fan, odamentünk, és tényleg.
Hát mindenben tévedtem, nincs olyan hogy low budget-bonsai, és nincs olyan, hogy nem akarom rendesen cakkozni, mert akkor helyrehozhatatlan lelkisérüléseket okozok neki, meg még meg is nő, és nincs olyan, hogy nem veszem meg azt a kis metszőollót, mert akkor nem ad el nekem egy darab bonsait sem. Azt hiszem a fickó látta rajtam a teljes elkámpicsorodást - amit egyedül az váltott ki belőlem, hogy esetleg meghiúsulhat a bonsai-vásárlás, mert ekkorra már annyira beleszerettem az egyik kis lomboskába, hogy még azt is felajánlottam neki, hogy eljöhet hozzánk családlátogatásra ellenőrizni, hogy elég szerető és gondoskodó családba kerül-e Lomboska, lám a Dudor is milyen szépen gyarapodik meg minden (ő az én referenciaanyagom) - ezért láthatóan megenyhült irányomban, nekem ajándékozott egy kis "Bonzaï nevelés kezdő örökbefogadóknak"-kéziújságot, megpaskolta a pofimat, és hazaküldött, hogy egy hétig tanulmányozzam mit vállalok, aztán jövő szombaton elvár egy teára, és akkor majd visszatérünk Lomboska kérdésére (az az ember tényleg szereti a fáit). Addig mindenesetre megtanítja neki a nevemet, hogy Lomboska szokja meg az átköltözés gondolatát.
Én már teljesen biztos vagyok benne, hogy egy húron pendülök Lomboskával, de nem akartam ma babusgatnivaló nélkül maradni, ezért visszamentünk a Gamm vertbe instant jácintot venni, ilyet, és ha már ott voltunk, akkor természetesen hátramentünk a kisállatrészleghez is meglátogatni a Dudor kistestvéreit és közelebbi rokonait (legszívesebben mindet hazahoznám és agyonszeretgetném), de véletlenül elcsámborogtam a halakhoz is, és láttam egy olyan hétcentis fekete kis halat, ami esküszöm úgy nézett ki, mint egy minidelfin, rendesen csőre is volt, csak arányaiban hosszabb mint a delfiné, és az akvárium aljáról szipákolt fel vele dolgokat, szóval szerintem félig minidelfin, félig meg minielefánt lehetett, de nem tudtam kideríteni a fajtáját.
5 euroért vesztegették darabját, és én most meg vagyok veszve érte, a doki már a pénztárnál ért utol, kezemben egy komplett akváriumfelszereléssel, és nem hitte el, hogy komolyan gondolom a Delefánt vásárlást, pedig még ebben a percben is komolyan gondolom.

Aztán csak hogy egy kicsit lehiggadjak, elráncigált a madarakhoz, mert én köztudottan nem szeretem a madarakat, ő viszont igen. Na... ott aztán megláttam Hófehérkét, a legtisztább hóporcukorfehér nemtudomilyenfajtát, de a csőre teljesen piros volt, a tollazata pedig hibátlan, és olyan sima hatást keltett, mintha márványból faragták volna. Már épp eltátottam a számat, hogy ezt most juszt is kihisztizem, amikor a szomszédban elkezdett csipogni egy tüneményesen édes kis aztsemtudomilyenfajta madárka, a legkáprázatosabb narancssárga és a legtündöklőbb ezüstszürke tollakkal (momentán nekem is ez a kedvenc ruhaszínkombinációm, rokonlelkek vagyunk, vagy mi a szösz), és végül úgy döntöttem, hogy inkább őt fogom kihisztizni, de akkor a doki feltette a döntő kérdést hogy ugyan mit fogok kezdeni ezzel a nagyszámú flóra és fauna sereglettel ha legközelebb hazautazunk, és akkor elnémultam.

Most azonban úgy határoztam, hogy nem engedem, hogy a múltam határozza meg a jövőm, nem fogok alkalmazkodni az otthonmaradottakhoz, egyszerű a megoldás: nem megyek többet haza, és kész. Nehogymár ne lehessen egy nyamvadt növényem vagy állatom se egész hátralévő életemben, csak azért mert elvárják tőlünk, hogy szabályos időközönként tiszteletünket tegyük odahaza. Frászt. És ha megvesszük az álomházunkat a beépített túlélési felszerelésekkel, meg a Böske tehénnel, a kacsákkal és a konyhakerttel, amiben magyar sonkatököt, meg magyar TV paprikát, meg magyar fehérrépát, meg magyar karalábét termesztek majd? Kössem fel a Böskét, meg a paprikaágyást a Dönci tetejére, vagy mi?

Szóval a jövő héten megveszem az egész bandát, és kialakítom a saját kis paradicsomomat, ahol egy teknőcDudor hűsöl majd a bonsaiLomboska alatt a kistó partján, amiben miniDelefántok úszkálnak békésen, az ágakon meg a MégNévtelenKismadaram csiripel majd vidáman, és akkor végre nagyon-nagyon boldog leszek. Sok állatgyereket meg növénygyereket akarok magam körül látni, ha már egyszer embergyerekem nem lehet sohase. Önző vagyok emiatt? Ha az is vagyok, nem érdekel éskész.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

szerintem csináld fokozatosan :)

Névtelen írta...

Soha se mondd, hogy soha! ;)

R.

U.i.:
A fehér az valószínűleg albínó rizspinty
http://users1.ml.mindenkilapja.hu/users/padda/uploads/1470.jpg
,a sárga-ezüst pedig talán kanári (utóbbiból két verzió létezik a hang szerint, úgyismint "chopper", ami hangos, csobogó hangon énekel, ill. "roller", ami halk, gurgulázón. Volt mindkettőm, inkább az utóbbit javaslom.)

A halad az elefánthal lehetett:
http://www.3-evezred.hu/printer.php?id=1438

A bonsaihoz pedig nagyfokú brutalitás és kíméletlenség szükségeltetik, ami a metszést és drótozást illeti, ez pedig nem tudom, hogy nem haladja-e meg a képességeidet......vegyél inkább vörös levelű japán juhart (acer palmatum atropurpureum), ami nemcsak, hogy szépen alliterál (ami ugye azért alapszinten nem várható el minden fától), hanem, ha jól tudom meglehetősen lassan is nő. Meg szép is...

Mademoiselle írta...

Igen! igen! Elefánthal! ő volt az! Ugye milyen aranyos? Mondtam én hogy félig minielefánt :-) Köszi R., te vagy az én kétlábon járó mindentudó lexikonom :-)
Az albínó rizspintyet is eltaláltad, de a narancs-ezüst nem kanári, hanem kiderítettem: zebrapinty.
http://www.3szek.ro/modules.php?name=3szek&id=6577
Kispöttyös.

Kompromisszumra jutottunk végül, először csak madárgazdi leszek, a héten veszünk két pintyőkét (mert ők szeretik a társaságot) Lolkát és Polkát, vagy Incit és Fincit, vagy Cinkát és Pankát, mert itt tökjól elférnek, és nem is kerülnek sokba, és őket akarom a legjobban, a Dani meg amúgy is hobbimadarász.

Egyelőre Lomboskát is a papájánál hagyjuk, én meg kapok egy low budget Lomboskát, már ki is néztem egy cakkoslevelűt, és egy ideig rajta gyakorlom, hogy életben tudok-e egyáltalán tartani egy fagyereket, ha meg nem, akkor egyszerűen kiültetjük, és hagyjuk, hogy tízméteresre nőjön.

amilgade írta...

:-) Pedig Lomboskára nagyon kíváncsi lettem!
Volt egy akváriumom, halakkal és tűzgőtékkel. Amikor nyaralni mentünk apukám volt a felelős értük. Egyszer elfelejtette visszazárni az akvárium tetejét, és az egyik gőte megszökött. Apukám egésznap kereste, csak este találta meg a fotel alatt, pormacskákba belehemperegve. Azt hitte nem élte túl a kalandot, mert merevnek érezte szegényt, a szemetes előtt még lemosta, és ez volt a szerencséje, mert még élt. Egyébként ez a gőte másodszor is megszökött, de akkor hiába kerestük nem találtuk meg, csak 1,5 nap után teljesen kiszáradva. :-( Na akkor adtam fel, és felszámoltam az akváriumot. Ha már a gőte is megszökik tőlem...

Névtelen írta...

Jaj!
Csak zebrapintyet ne!
IQ mínusz, idegesítően dudál és
2-3 méterre is képes kiszórni a magot az etetőjéből! Én imádom az állatokat, de a zebráinktól megváltam annakidején, mert képtelenség volt rendet tartani mellettük (pedig rólam igazán nem mondható el, h. rendmániás vagyok!), az egész lakásban magok és maghéjak voltak mindenütt.
Akkor inkább kanárit vegyél, lehetőleg rollert és fiút. Annyira értelmesen tud rád nézni a kis gomb szemével és gyönyörűen énekel.
És csak 50 centis körzetben szemetel..... :)

Az utazásaitok szempontjából az akvárium a jobb választás, mert a halak két hétig simán kibírják kaja nélkül, de lehet kapni automata etetőt, és akkor hosszabb nyaralás alatt sincs gond.
Csak mondjuk ne diszkoszhallal kezdjetek.

R.

Mademoiselle írta...

Rambóka, ne keseríts el kérlek!!!

Mademoiselle írta...

Cinnamon ne haragudj, de törölnöm kellett a kommentedet, mert a második linknél úgy kezdett őrjöngeni a vírusriasztóm, hogy azt hittem mindjárt pofon is vág!