Bejegyzések
...már harmadik napja van otthon egyes-egyedül, sérült lábbal (tehát menekülésre abszolút képtelenül), a Sosehollal a kezében és nagyon-nagyon félve, hajlamos a szükségesnél nagyobb jelentőséget tulajdonítani a Valaminek, ami az odakint szakadó esőben és mélyfekete éjszakában poroszkál el közvetlenül az ablak előtt, mégpedig akkora robajjal, amitől szó szerint megremegnek a falak és az ablaktáblák. Az a dübörgősen rémült kalapálása a szívnek... ehhez én nem vagyok elég edzett.
Majdnem biztos vagyok benne, hogy egy masztodon volt.
Update: még egy masztodon. Mintha a föld gyomrából jönne ez a mély morajlás. Azt hiszem aggódom picikét.
2009. május 11., hétfő
Ha az ember felesége...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Mamzell, ne hagyd, hogy a masztodonok föléd kerekedjenek! Minden fejben dől el, szóval ne aggódj! :)
A harmadik masztodon után lecsendesült a környék, biztos tegnap volt az éves vándorlásuk.
Nagy valószínűséggel nem csak az én fejemben mászkáltak a láthatatlan, ám annál zajosabb masztodonok, mert a szomszédok is derékig lógtak ki az ablakokból, de ők sem láttak semmit. Ha nem lennék ilyen józan, és földönjáró lélek, és nem tudnám a masztodonokról amit tudok, akkor biztos valami olyan eszement tévhitbe ringatnám magam, hogy tegnap a föld morgott, és enyhe földmozgás volt tapasztalható, legalábbis a szembeszomszéd bácsi erre esküszik. Én viszont tudom amit tudok. A masztodonok éves vándorlásának útvonalába estünk és kész.
Még jó, hogy nálatok csak az utcán mászkálnak láthatatlan lények! (Azért a földrengést nem irigylem el.)
Most gondold el, a mi házunkban olyan vékonyak a falak, hogy a felettünk lakó szomszéd minden egyes lépésére nyikorog a parkettája, és ezt mi premierplán halljuk. Amikor beköltöztünk és először hallottam, azt hittem kísértetek járkálnak! Tisztára olyan, mintha a mi szobánkban mászkálna valaki.
És akkor most bevallom szépen, hogy tegnap este én is egyedül voltam otthon és egy Viktória-korban játszódó krimit kezdtem el olvasni, rögtön egy kísértettel az elején... Jó buli volt :))
Nem csak az ég dörgött? :D
Végül nem mertél nekiállni A rózsa nevének?
Jaaaaaj, olyan vagy, mint azuram! Nem nem az ég dörgött! Azt azért még én is megismerem, meg feltehetőleg az összes szomszédok is :-D
Nem bírtam rászánni magam a Rózsa nevére, majd holnap elkezdem.
kriszta, mit olvasol? Ezt a plafon dolgot én is ismerem, még Mo.-n mi is egy olyan lakásban laktunk, ahol ilyen lakás volt fölöttünk, benne egy nyargalászó hároméves fiú ikerpárral :-)
A nyargaszáló ifjak se semmi. A mi öregurunk csak szép komótosan nyekeregteti a padlót :)
Eztet olvasom: John Dickson Carr: A kastély titka. Ismered? Én (még) nem.
Igen, ismerem, nagyon izgi :-) Pár napja olvastam ugyanőtőle a Három koporsó címűt, de a kastély titka szerintem jobb. Sokkal kevésbé ijesztő, mint amilyennek először tűnik, pedig nekem alacsony a mércém.
Megjegyzés küldése