2009. június 15., hétfő

Szombat reggel...

...felelősségem és hajlandóságom teljes tudatában elmagyaráztam a dokinak, hogy hiába könyörög nekem ilyen kiéhezett bociszemekkel palacsintáért (ami az alvópólója alól kidomborodó pocak nélkül amúgy is hatásosabb lett volna), juszt se fogok nekiállni ebben a rettentő kánikulában palacsintát sütni a forró tűzhely mellett olajszagban, szuszogni is alig bírok ilyen hőségben, várnia kell szeptemberig.
Aztán láttam rajta azt a kisdanis elkámpicsorodást, amit az egyik gyerekkori képén kapott el a fotó készítője, és megsajnáltam, mert nekem ettől mindig cseppfolyósra olvad a szívem, és adtam neki egy kupont (made by my hand), amit palacsintáért cserébe beválthat nálam az első esős napon.
Aztán bementem a fürdőszobába kicsit ápolgatni habtestemet, és amikor kijöttem, na kibe ütköztem? Igen, a kuponnal hadonászó, huncutul kuncogó dokiba. Odakint pedig úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntenék...

6 megjegyzés:

Lau írta...

Hihetetlen, hogy egy kis palacsintáért még akár esőt is képesek csinálni! Ha férfigyűlölő lennék, azt mondanám... mit is mondanék?

Mademoiselle írta...

Á, itt nincs szükség szavakra...
Csak megállsz előtte, hűvösen, királynői fensőbbséggel, félig leeresztett pilláid mögül kissé gúnyosan rásandítasz, és csak az ajkaid körül játszó halvány mosoly fejezi ki, azt amit érzel: "Lehet hogy képes vagy vihart támasztani apuskám, de NÁLAM van a palacsintasütő!"

Névtelen írta...

Na ja!
A múltkor éppen palacsintát sütünk a gyerekkel, amikor hazaér az apja. Odajön, átveszi és laza mozdulattal feldobva megfordítja.
Gyerek szemében áhitat.
Este már úgy mesélte el anyámnak: "Apa sütött nekem palacsintát"....

R.

Mademoiselle írta...

:-DDD
Ettől most kifeküdtem :-D

Lau írta...

Na tessék!:))

mammka írta...

:)))))))))
Nálunk is így van: bármit csinálok,a pálmát apa viszi el.Annak a híre szárnyra kell....