az első hét történései az üvegházban...

Szerdán volt egy hetes az üvegház, a hagymákoknak meg épp ma van szülinapjuk, úgyhogy egyszerre mutatom meg a kertem fejlődését. Elképesztő figyelni őket, olyan izgalmas, mint egy regény. Néhány napig egyáltalán semmi változást nem észleltem, pedig nagyon résen voltam, még a nagyítómat is előkerestem, és többször is lejátszottam nekik a Terminál zenéjét (mert az most a legkedvencebbem), de semmi, aztán egyszercsak beindultak, és mostmár szinte óráról órára látszik a növekedés. Még a végén tényleg lesz belőle kertecske...

A két üvegház így nézett ki egyhetesen, de már most is sokkal nagyobbak a növénykék, úgy nekilódultak, mintha húznák. Az egyik már jóformán a plafont döngeti, és szinte mindegyik kihajtott közben, ami a képen még üresen tátong.A hagymákok tegnapelőttig jóformán meg se moccantak, most pedig így néznek ki, esküszöm az oldalsó kishajtások közül a legtöbb reggel még nem is volt ott. Ha így haladunk, estére kivirágzunk.