Mostanában volt egy éve, hogy hozzánk került a Dudor, de úgy tűnik ez a tény rajtam kívül senkit sem izgat föl különösebben, pedig az érintett ma ünnepi ebédet kapott, amit a legfinomabb almából és biokígyóuborkából állítottam össze, megszórva friss tojáshéjjal, de olyan egykedvűen táplálkozott, mintha nem is szülinapja lenne, vagy mi a szösz. Pedig ettől a menütől rendszerint teljesen felvillanyozódik, és képes lenne félholtra enni magát, csak nehogy egy morzsa is maradjon belőle. Aztán még ünnepi piros masnit is kötöttem rá, de azt rövid úton legyötörte magáról, és az sem érdekelte, hogy a Happy Birthday-t fújom neki teljes tüdőből, inkább kiment az előszobába játszani a kedvenc játékát, már t.i. a "Taszigáljuk a Mamzelle virágos cipőjét jó messzire"-címűt, azzal aztán elvolt vagy fél órán át, most meg már horkolva szunyókál a kisbarlangjában. Nem az a kimondott partiállat...Ja, erről jut eszembe, megjelent a lovaskönyvem, amit szintén tavaly ilyentájt fordítottam. Musztángszív a címe.
Ja, és a blogom is a múlt héten lett 3 éves.
2009. november 19., csütörtök
évforduló...
... Mademoiselle at 14:14
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Hű,mennyi ünnepelnivaló!!!!!
A Tekik ilyenkor télen álomkórosak,nem? Álmatagon ünnepelt,pedig csuda jó dolga van!
Gratula a könyvedhez!!!!
És gratulálok a blogodhoz!!!!Már 3 éve írod? nem semmi!!
Boldog szülinapot!!!!!
Gratulálok én is, itt is!!! Mindkettőtöknek! ;o)))
Dudor egyébként hagyományos szárazföldi teknős? olyan szép, lehet, hogy én is nevelgetnék egy ilyen kis jószágot! :o))
Hát a Dudor semmilyen tekinteben nem hagyományos teknős, mert ő a legokosabb legszebb és legügyesebb, és ő fél legjobban a víztől, és ha olyan prózai paramétereit nézzük mint fajtája meg ilyesmi, akkor sem igazán elterjedt, mert ő sztyeppi teknős, Magyarországon elég nehéz hozzájutni és jó drága is, de amúgy a tartása, és az etetése megegyezik a görög-, és mór teknősökével, amiket viszont szinte mindenhol lehet kapni otthon is. Azok is írtó édesek-tüneményesek, teljesen növényevők, és még talán kicsit könnyebb is a tartásuk, mert a Dudornak biztosítani kell olyan magas talajt, amibe teljesen beáshatja magát, jópár centivel a föld alá, mert ő azt szereti, a görögök és mórok viszont ilyet nem tesznek.
(Láttam egy mór teknőst egyszer, akinek a gazdája azt a nevet adta, hogy Jókai Mór :-DD)
Kukkants be a kuckómba.:)
Gratulálok a sok jósághoz, szívélyes üdvözletemet küldöm Dudor úrfinak!
Nyáron egyébként kellemes estéket töltöttem azzal, hogy elolvastam a blogod az elejétől a mostig. Jó volt nagyon. :)
hát ez tök jó kép
Megjegyzés küldése