2010. május 8., szombat

ain't no sunshine when he's gone...

...only darkness every day.

Hajnali ötkor arra ébredtem, hogy a konyhában állok, egyik kezemmel kenyérszeleteket vajazok meg szalámizok össze, közben a másikkal különféle dolgokat próbálok egy csurig tömött bőröndbe szuszakolni, a harmadikkal meg egy bitangerős kávét hörpölgetek. Aztán félálomban kibotorkáltunk az állomásra, ahol föltettem a dokit a vonatra, s azzal kezdetét is vette a szokásos májusi NSN (Négy Sötét Nap), avagy az évi rendes párizsi Szemészkonferencia, mostan meg egyedül majszolom itt a magány keserű kenyerét. Épp csak egy kis kanálka málnalekvárt kentem rá az előbb.

6 megjegyzés:

tasiorsi írta...

Hátha szóba állnak veled addig a fában lakó tündérek. :)

sssajt írta...

mmm! málnalekvár! idén kell olyt is eltennem. amúgy az ilyen lekvárok bizony csodákra képesek. a málnalekvár négy nap múlva biztosan hazahozza a Dokit. :)

Mammka írta...

csak légy résen, a kertedben folytatódnak a tündérmesék és lehet,hogy csak neked mutatják meg magukat.:)
Mindazonáltal én is ismerem a magány keserű kenyerét.Jól tetted,hogy megédesítetted picinykét....

Mademoiselle írta...

Úgy hiányzik, hát ezt egyszerűen nem lehet kibírni! (mamzell csak búsan ingatja fejét)

Mademoiselle írta...

Váratlan utazás epizódokkal borogatom a lelkem fájását.

Mammka írta...

A Váratlan utazás is nagyon jót tesz!!!!
És a kertben a tündérek mit csinálnak? lesed őket?