2010. augusztus 1., vasárnap

sünaladár sünpiroska sünadorján sündorottya

Valamelyik nap azt mondta az Inpu, hogy ilyenek is csak velem történnek, meg hogy ez nem lehet természetes, és mostmár kezdek is hinni neki!
Történt ugyanis, hogy böngésztömben találtam egy weboldalt, ahová egy család fölpakolt mindenféle képet az állatokról, amikkel a kertjükben és a házban találkoztak, és akkor arra gondoltam, hogy ez milyen jó, és ilyet én is akarok, de amit a legjobban akarok az az, hogy hozzánk is berepüljön egy kismadár, mert ők olyan jó berepültkismadaras képeket készítettek, amiken szépen látszik a csőrik minden szál tolla, azokkal a gyönyörű színes smukkokkal és pettyekkel együtt amiket rájuk aggatott a természet. Erre mi történt? Két napra rá egy széncinke elegánsan bevitorlázott az ebédlőbe, egyenesen neki a fejemnek, úgyhogy ami a testközelséget illeti, nem lehetett okom a panaszra.

Én ekkor vérszemet kaptam, és amikor tegnap az egérfogós posztot írtam, és elértem addig, hogy "Tán sünök?" forrón, nagyon forrón kívántam, hogy tényleg sünök legyenek, vagy legalábbis találkozzam végre egy sünnel a kertben, mert nagy megnyugvásomra szolgálna, ha egy süncsaládot tudhatnék a telekbérlők között. Erre mi történt? Ma a kertben vacsora közben, mintha ott se lennénk, halálos nyugalomban döcögött el az asztalunk mellett egy süngyerek! Mire visszacsavaroztam leesett államat és bevágtattam a fényképezőért, már csak a sövény aljában sikerült elcsípnem, de a kedvemért hajlandó volt pár kép erejéig pózolni, aztán megunta a macerát, és elhúzta a csíkot.

Hát íme:
Külön is szeretném felhívni a figyelmet a kép egy fontos részletére,
amit itt ki is emeltem alant:
Kettő tehát kipipálva, milyen kívánság következzen? Nem is tudok dönteni hirtelenjében, annyi mindent szeretnék!

Mégis sikerült határozni: következzen akkor a szitakötős-kívánság, ha lehet. Szitakötőt szeretnék látni, és lefényképezni, úgyhogy maradjon is nyugton pár percig.

10 megjegyzés:

Horváth Zoltán írta...

Eszméletlen. Télleg csak veled... ;-)

sssajt írta...

milyen nagyon husi talpa van egy süninek! :D
(régen a sünbalázsban tölgyfa voltam. :-) )

Monika írta...

Ez állati jó:)!
De miért fordítja így ki a tappancsát a süni? Aztán behúzta?

Maya írta...

napi cukiság a javából:)
(ez a talpmutogatás nagyon tetszik:D)

stippistop írta...

nagyon szeretem a süniket, olyan kis komótosak... :o)
husitalp! :o)

Mademoiselle írta...

@Mammka: nem tudom miért, gondolom sebesen talpalt, aztán mikor utolértem megállt egy kicsit visszafordult, és így visszanézett a "válla fölött". Aztán továbbsietett rendesen a kis lábain, nem látszott sérültnek vagy betegnek.

Tettem ki neki kaját a kert több pontjára is, hogy érezze: szívesen látott vendég nálunk

negyvenketto írta...

én múlt hét vége felé találkoztam két sünivel a házunk előtt, de ők elég gyakran ott szoktak lenni. meg az egész hazavezető úton egész sokan szanaszéjjel, ha elég későn megyek. mondjuk a talpukat nem mutogatják.

@sssajt: mi meg papírra rajzolt, hurkapálcikára ragasztott bábokkal báboztuk el :)

Miestas írta...

Esetleg béka?

Nagyom bírom mikor röfögnek a sünök, de azt már nem díjaztam ikor az egyik a fém macskatálban hintázott a teraszon és nem hagyott aludni.

hedgie írta...

Süntappancs. Édes.

Mademoiselle írta...

ja igen, ezt a képet neked akartam ajánlani :-)