2010. december 24., péntek

a madaras asszonyrúl...

Az az egyik legjobb dolog a télben, hogy lehet etetni a madarakat. Novemberben még csak pár cinege szállt az etetőkre, aztán idecsődítették barátaikat, rokonaikat és üzletfeleiket, és mostmár annyi madár rajcsúrozik odakint, hogy ezt a mennyiségű eleséget pár nap alatt felfalják, hetente kétszer szoktam feltölteni az etetőket.ez a kedvencem:Ez a pinduri sárgafejű királyka a múlt héten, egy különösen hideg napon kuporodott a lábtörlőnkre, és annyira nem reagált a közelségünkre, hogy azt hittem beteg, vagy eltört a szárnya, szó nélkül engedte, hogy kézbevegyem és behozzam a házba (istenkém, milyen pihekönnyű és selymes volt a tapintása ennek a pöttöm kis jószágnak, sohase felejtem el!), aztán mikor a melegben kiengedtek egy kicsit a tagjai, evett-ivott, körberepülte a szobát, majd távozott. Azóta szoktam néha látni őt a vacsoravendégek között, úgy tűnik cimboraságba keveredett egy ökörszemmel.

4 megjegyzés:

Mammka írta...

Azta!!!!!!!Micsoda jeles madárvendégeid voltak!!!!Úgy szeretem őket!!!
Volt már nekem is olyan élményem,hogy kézbevehettem madárkát,úgy dobogott a kicsi szíve,mint egy nemtudommi...:)
Aztán ő is el tudott repülni....

kata blanka írta...

Mennyi miacsuda! :o Milyen szép így a téli fa: levelek helyett madáretetőkkel!

Mademoiselle írta...

hát ha még a madarak is ott nyüzsögnek, akkor milyen színpompás!

Esmeralda írta...

Az az almás szépség rigócsipegető? Te készítetted? Muszáj az én meggyfámra is aggatni egy ilyet! Olyan lehet a kerted, mint Anne-é a Zöldormos házban...