Itt az idő. Idén is meglepett az ismerős érzés, amikor nem bírok másra gondolni, mint az óceánra. Kell nekem az óceán, kell a sós víz illata, kell a szél, kell a szikla, kell a végtelen. Úgyhogy irány Bretagne, mint mindig! Most hosszabb útra nincs lehetőség, kell a szabi máskorra, úgyhogy csak egy egyéjszakás kis kiruccanást teszünk majd júliusban Franciaország legcsücskébe, a legislegcsücskébe, oda:
Igen, majd' beleőrülök a gyönyörűségbe!
(jaj, csak le ne essünk a térképről)
(jaj, csak le ne essünk a térképről)
5 megjegyzés:
Az Armen közelébe mentek?
Nagyon örülök, hogy valaki odamegy, igazán. Egyszer majd én is...
Igen, elég közel hozzá :-) bár látni nemigen fogjuk, ahhoz át kéne hajózni a Sein szigetre.
Crepes dentelles és pate Henaff, ó Bretagne, szeretlek!:) Jó pihenést és vigyázz magatokra!!
Szép, szép, szép, szép:))) Kellemes pihenést!!!
Jó pihenést! (Remélem néhány éven belül én is eljutok erre a csodálatos vidékre újra... szerelem.)
Megjegyzés küldése