2011. július 16., szombat

Finistère, avagy nyaralás a világ végén...

Bretagne azon része, melyet Finistère-nek (Finis Terræ), vagy bretonul Penn-ar-Bed-nek neveznek, és ami szó szerint a világ végét jelenti, különösen a szívem csücske (meg Franciaországé is), és meg is mondom miért:

1. itt az alacsony eszterhéjú kis törpillaházak mind barna terméskőből épültek, kékre van festve az ajtajuk és zsalugátereik, és alig látszanak ki a töméntelen virág közül.2. itt töméntelen a virág. Ömlik, zubog, folyik ki a kertekből, le a falakról, rá az országútra, ösvényekre, gyalogjárókra, hihetetlen látvány.3. itt laknak a világítótornyok, pirosan-fehéren magasodnak a sziklás óceánpart fölött, a víz szüntelenül duruzsol, nyaldossa a sziklákat, a szél kócosra bodorítja a frizurát, és a végtelenbe vész a látóhatár.4. itt minden ki van írva bretonul is, és cuki a nénikék bóbitája.
5. itt van egy házaspár, aki naponta vállalkozik rá, hogy néhány emberrel "kievez" a nyílt óceánra, hogy szórakoztassák egy kicsit a helyi delfinkolóniát vica versa (videó sk.), és hogy a sziklákon élő fókák megtekinthessék az aktuális turistafelhozatalt.
A fókák elég félős népek, úgyhogy őket nem lehet túlságosan megközelíteni, de a delfinek csudára barátságosak, vagy ötvenen nyüzsögtek a hajó körül, és érdeklődéssel tanulmányoztak minket. Mesteri ugrásokat adtak elő, és minél nagyobb volt a tapsvihar, annál lelkesebben ismételték a performanszot. Eddig azt hittem, hogy csak az állatkerti szelídített delfinek ilyen barátkozósak bizonyos finom falatokért cserébe, de kiderült hogy nem, minden delfin ilyen kedves, és keresi az ember társaságát a vízen. Sőt, ha valaki belepottyan a tengerbe, akkor azt addig taszigálják, míg legalább egy zátonyba meg tud kapaszkodni.
6. végül pedig azért, mert itt a lehet a legjobbakat enni. Ez mondjuk az egész országról elmondható nagy általánosságban, de a breton ételek nekem különösen ízlenek, és szerintem itt a legolcsóbbak is az éttermek.
Itt megragadnám az alkalmat, hogy lefektessek egy alapszabályt, vagy ha nem is szabályt, de adjak egy általánosan érvényes jó tanácsot azok számára, akiket egyszer majd Franciaország vidéki kisvárosaiba vet a jósorsa, és akik szeretnének jókat enni. Ez a tanács pediglen az, hogy ott és azt egyél, ahol és amit a nép eszik. A puccos éttermek is finomak meg minden, sőt még a belvárosi turistacsalogató éttermekben sem csalódhatol nagyot, de az igazán-igazán első osztályú élelmezést olyan helyen kapod, ami mondjuk két-három utcával arrébb van, mint a belváros, ahol feltűnően sok helyinek látszó férfiember sertepertél, és ahol egyáltalán nincs is étlap, vagy legfeljebb csak krétával van kiírva egy táblára, hogy mi a napi ajánlat (plat du jour, általában max 2-3 étel van kiírva). Oda csak üljél be, és hagyd hogy a felszolgáló csak úgy ránézésre kezdje eléd hordani az étkeket, az előételnek szánt friss baguette-től, normandiai vajtól és salátatáltól kezdve, egészen a desszertig és sajtig. Ezek általában olyan éttermek, amit egy család működtet, sok generációs családi receptek alapján főznek, és fillérekbe kerül.

Ennyi jutott most az eszembe.

13 megjegyzés:

Névtelen írta...

A Boulangerie nem pékség? Ha az,akkor mik azok a kis képek az első házikó ablakában? Inkább kis könyvesboltnak nézném..

A világítótorony meg igazán olyasmi,aminek élni szeretnék a közelében életem során!

Mademoiselle írta...

Pékség igen. Azok olyan fémdobozkák, amiben kekszet lehet kapni.

Laucica írta...

De szép!:) Azért vízbeesni nem szeretnék, akár kitaszigálnak, akár nem! Ja, nem is ezt akartam írni, hanem hogy nagyon szépen fogalmaztad a hajbodorító szelet, mintha nem is lenne rémálom a kifésülése:)

Lily írta...

Csodálatos hely. Egyszer már voltam és minden vágyam visszamenni újra, hetekre. Remélem jövőre talán sikerül, 5 évvel később mint terveztem, de nem baj... Annyi mindent szeretnék megnézni... Köszönöm a tanácsokat is. Bár kissé aggódom, a francia nyelv ismeret hiánya miatt.

erzsó írta...

Ó, csodás :)
Jó, hogy megmutattad.
Az "alapszabályod" pedig azt hiszem a világ minden helyére érvényes...

Réka írta...

Óóóó, azok a hortenziáááák! Már látom, hogy ide metszőollóval és kis tábori ásóval felszerelkezve kell menni!
Életem egyik álma, hogy találkozzak delfinekkel. Még a jéghideg víz sem tartana vissza hogy bepotyogjak, csak a taszigálás végett:))

Csillagos írta...

Olyan nagyon otthonos, édes, illatos helyek és képek:) Bearanyoztad a napom velük:)))

negyvenketto írta...

no majd talán jövőre, akkor talán sikerül eljutnom a környéketekre, és mindenféléket megnézni, mert az én programomból bizony kimaradt a világítótoronynézés mikor arra jártam.

Joeymano írta...

ha egyszer úgy adódik, hogy elmegyek ide, adsz majd több tanácsot is? :) gyönyörű ez a hely, olyan jó, h megosztottad velünk. és a delfinek :O őket is látni akarom :)

pável írta...

azért klassz lehet ha éppen ki akar menteni egy delfin!

stippistop írta...

először csak mobilon láttam. azzal vigasztaltam magam eddig, hogy ilyen nincs is a valóságban! :D

Grafifruska írta...

:) na szép :D indítsunk klubot, és ruccanjunk ki egyet együtt :DD
1. világítótorony : dönölű
2. nénik: jájdejófej az az izéé a fejükön :D
3. delfin: ...kicsit irigykedem :)
4. fóka.... NAGYON irigykedem :D
5. Hortenziák... nem mutatom meg anyumnak, mert pakol és indul :D

Kaszás Ildikó írta...

Csodálatos hely és szuper jó fotók !!!!!!!!!!!
Hát ide én is el szeretnék jutni !!!!!