2012. május 24., csütörtök

az adóhivatalról szólván...

Nem sok minden történik velünk mostanság, csöndeskén csordogálnak a napok-hetek, ami jó hír, mert legalább nincs baj. Most viszont történt egy tanulságos kis eset, amit muszáj feljegyeznem magamnak, hogy el ne felejtsem valahogyan, mert ez bizony feljegyzésre méltó.

Pár hete volt itt az adóbevallások ideje. Namost azt először is tudni kell, hogy a magyar adóhatóságról nincs nagy véleményünk (bár kinek van, ugyebár...), mert azt alaposan megtanultuk, hogy nem éppen a kedvességéről híres. Az apukám néhány éve az adóbevallásában véletlenül elírt valamit - hát istenem, megtörténik az ilyen néhány évtized alatt - és az alapján fizetett adót, és már csak később vette észre a tévedést, mármint hogy többet fizetett, mint kellett volna, és szegénykém jóhiszeműen ment be a helyi hivatalba, érdeklődni, hogy hogy lehet korrigálni a dolgot, mire az ügyintéző első körben megvető arccal, jéghideg hangon vetette oda, hogy azt a pénzt már nem kaphatja vissza, máskor talán lesz szíves figyelni, slendrián uraság, és akkor nem történik ilyen. Apukám nem hagyta ennyiben a dolgot, mert nem aprópénzről volt szó, de kerek 3 évbe(!), töméntelen mennyiségű levelezésbe, és kimondhatatlan sok bosszúságba telt, mire visszaimádkozta az APEH-től azt az összeget, pedig semmi bonyolult pénzügyi manipulációról nem volt szó, az apukám nem vállalkozó vagy ilyesmi, fizetésből él, csak fáradt volt, túlhajszolt, és elírta a számot, ennyi.

Nahát az ilyen és ehhez hasonló sztorik miatt mi eleve előítélettel voltunk a francia adóhatóság iránt, biztos az is ugyanilyen, addig jó, amíg az embernek nincs velük dolga.
Hát úgy alakult, hogy most lett velük dolgunk, és akkorát csalódtunk jó értelemben, hogy még mindig kótyagos tőle a fejem. Csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy itt az adóbevallás az egy darab A4-es oldal családonként, snitt. Semmi érthetetlen szöveg, semmi megfejthetetlen kódrendszer, semmi, egy oldal, oszt' annyi. Na de most azt volt, hogy kaptunk egy levelet, amiben az állt, hogy ha valaki lakáskölcsönt vett fel, akkor 7 éven keresztül a kölcsön kamatának egy részét leírhatja az adójából, az első évben az 50%-át, a következő években meg elfelejtettem mennyit, de valamivel kevesebbet. Na, de mi már második évben lakunk itt, és erről mi tavaly nem tudtunk, pedig jókora összegről van szó, hogy fordulhatott ez elő? Dani rögtön feltúrta a tavalyi papírokat, és kiderült, hogy bizony tavaly is kaptunk egy ugyanilyen levelet, csak - jaj mamám! - véletlenül elkeveredett, nem vettük észre, figyelmetlenek voltunk, egyértelműen a mi hibánk volt. Előfordul az ilyen, csak lehet-e orvosolni vajon? Szegény férjecském a magyar esetre emlékezve enyhe gyomorgörccsel ment be a hivatalba, próba cseresznye alapon, valószínűleg már úgyis veszett fejsze nyele, hol van már a tavalyi hó stb. stb., és minden bizonnyal majd jól le is hordja majd az ügyintéző, ahogy azt odahaza megszokhattuk.
Ehhez képest mi történt? Máig nem tudom elhinni. Egy tündérien kedves, csicsergős ügyintézőhölgy fogadta, és miután a Dani előterjesztette a problémáját, nevetve legyintett, hogy ugyan, ebből ne csináljon gondot, hát bárkivel megesik, hogy valami elkerüli a figyelmét, van ilyenre egy nyomtatványuk, azt töltse ki, csatolja az ezévi bevalláshoz, és feldolgozás után majd visszautalják a kérdéses összeget. És tényleg visszautalták! Arcom leteszem!

6 megjegyzés:

Tara Nima írta...

mindenki az apeh-hoz megy első körben, holott ezt nem szabad. nekik nem érdekük, hogy az ügyfélnek jó legyen, mert akkor pénz kerül ki a zsebükből, és azt nem szeretik. (szoktak hozzánk jönni ügyfelek onnan, és hát oltári nagy baromságokra kényszerítenék szerencsétleneket. kihasználják a tudatlanságot.)
ha apukád már első körben egy könyvelőhöz megy, az lead egy önellenőrzést, és 30-40 nap múlva ott a pénz a számláján. nem kell 3 évig velük levelezgetni, mert az csak idegőrlő, és totál felesleges.

mademoiselle írta...

Szerintem ez meg sem fordult a fejében, nem ismerünk egy könyvelőt sem. De jó ötlet, köszi, majd megmondom, hogy legközelebb ilyen esetben keressen meg egy könyvelőt :-)
Kár hogy ez nincs benne a köztudatban, hogy ilyesmit könnyebben is el lehetne intézni.

erzsó írta...

Rejtő Jenő után szabadon... ha szabad mondanom:
annyi pénz, vagyis olyan pénz nincs is! :))

Maestro írta...

Angliában is hihetetlenül egyszerű az egyéni vállalkozók adóbevallása. Bevételek mínusz költségek egyenlő jövedelem. Van még pár rovat a halászati joggal rendelkezőknek, a külföldről háborús kárpótlást kapóknak és egyéb marginális kisebbségeknek, de az átlagember bevallása két szám beírását jelenti.

Aztán valahogy mégis eldöcög ez az ország is, bár természetesen meg sem közelíti a magyar technológiai és társadalmi fejlettséget, melynek természetes velejárója a több oldalas, érthetetlen adóbevallás.

Névtelen írta...

Tudjátok, az adóhivatalnál pont olyan átlagemberek dolgoznak, mint ti vagy én vagy az anyukánk vagy a szomszéd néni, nem pedig utálatos népnyúzó véglények. Az is csak egy hivatal, és ha valami nem jó az a jogszabályok miatt van, nem az ott dolgozó néni-bácsi-lány-fiú-férfi-nő ügyintéző miatt. Nem ők alkotják a jogszabályokat.

Mademoiselle írta...

Sokkal nagyobb hatást tenne rám a kioktatásod, ha nem névtelenül tennéd.
Amúgy meg itt egyedül te használtad az utálatos meg a népnyúzó, meg a véglény szavakat, senki sem kritizálta a hivatal dolgozóit, egyetlen hivatalnok került szóba, aki éppenséggel beszélhetett volna emberhez méltóan az apukámmal, aki szintén ugyanolyan átlagember, mint ő vagy a szomszédnéni. És még rá sem mondtam, hogy utálatos népnyúzó, csak annyit mondtam rá, hogy megvető volt, és ez tény.

Amúgy meg arról, hogy népnyúzó véglények-e nyugodtan vitatkozhatunk, mert ha 3 év alatt visszakaphatta a pénzt az apukám - tehát van létező út a probléma megoldására - vagy ahogy Nima mondja, egy önellenőrzés leadásával 30-40 nap alatt el lehetett volna intézni a dolgot, akkor ezt éppenséggel az a nyanya is elmondhatta volna az apukámnak, de ő tojt az egészre, nem az ő pénze, és úgy érezte, hogy a kis hivatali szemétdombjáról ő van hatalmi pozícióban, aki direktbe szemétkedhet az átlagemberrel.
Ha félelmetes vadállatként viselkedik, akkor milyen alapon kéri számon az embereken, hogy nem úgy marad meg az emlékezetükben, mint aranyos simogatnivaló nyuszika.

És most még mindig csak arról az egy hivatalnoknőről beszélek, a többit nem ismerem, biztos mind aranyos és kedves, csak mi futottunk bele az egyetlen undokba.