kutyabaj

Ha a japánok valamibe belevetik magukat, akkor azt alaposan teszik (a doki szerint kényszeresen). Ha a japánok úgy döntenek, hogy ők egy kutyatartó nemzet lesznek, akkor - ha a kutya beledögik is - azok lesznek.

Nálunk a tévénézés már jó ideje kimerül az Animaux csatorna napi pár perces bamba bámulásával, hogy az is meglegyen, de csak akkor figyelünk oda ha tényleg érdekel, amúgy csak zajcsinálónak tartjuk, és teát iszunk róla, mint a gilmorelányok. Tegnap este viszont egy olyan műsor ment, amit tátott szájjal néztünk végig, majd vissztekertük és újra megnéztük (műholdas adásnál ilyeneket is lehet), mert nem tudtunk hova lenni a döbbenettől.

Arról szólt, hogy hogyan tartanak a japók kutyát.

Hát először is van olyan, hogy kutyaesküvő. De frankón ám, van pap, meg tanúk, meg kicsípett és/vagy becsípett násznép, meg csokordobás, meg torta (szerintem a kutyákat csak az érdekelte), az ifjú pár habos menyasszonyi ruhában és szmokingban feszeng, és erővel kell őket az oltárhoz vonszolni. Mazel tov!

Aztán volt olyan, hogy kutyatemetés, de az sem olyan ám, hogy ásunk egy gödröt, majd az elhunyt Blöki belehelyezését követő egy perces néma szepegés után ünnepélyesen felavatjuk az új kutyát - meghalt a kutya, éljen a kutya! Nem, ez sem lehet ilyen egyszerű japánéknál. Ott kérlek házhoz jön a gyásznép, meg a hamvasztó...ööö izé, egy rózsaszínre és kékre pingált teherautó képében. A koporsóba helyezett kutyát felravatalozzák egy randa oltármicsodán, ami nagyon istenes, mert az oldalán a glóriás Szűz Mária könnyez, karjaiban apró kiskutyát tartva, és további apró kiskutyák ugrándozzák körül. Aztán van pap, meg sok virág és selyem és brokát, és a szertartás végén a koporsót a teherautóba épített hamvasztó egyik végébe teszik: kis zömmögés, masinazaj, és a másik végén már ki is jön a csini urna, benne a Bodri földi poraival, amit már pakolhatunk is a kandallópárkányra dísznek.

Aztán olyat is láttam, hogy kutyaétterem, a legjobb minőségű alapanyagokból, házhozszállítást is vállanak, valamint kutyakajafőzőtanfolyam is van ugyanott. Homárból pölö. Az afrikai gyerekek meg éheznek. Ja, meg kutyaszülinapi torta.

Aztán volt még kutyajóga, és kutyamasszázstanfolyam, amiben az volt a legviccesebb, hogy a tanárnak még kutyája sincs, ő ugyanis egy nyúlon tanulta a szakmát, és azóta is csak nyulat hajlandó tartani.

A következő volt a kutySPA. Kutyauszoda, termálvíz, olajmasszázs, mozgáskultúra, ducitorna, gőzfürdő stb.

Kutyakórház a hagyományos kínai orvoslás jegyében (a japán kutyatermészet-gyógyász ugyans egészen kínáig ment, hogy kitanulja) füstölőkkel, és kutyakupunktúra.

Kutyahotel, minden blökinek saját külön szobával, webkamerával és hangszóróval, hogy a gazdi a távolból is tarthassa a kapcsolatot kis kedvencével. Ez a webkamera-dolog egyébként nagyon megy, reklámoztak kutyakajaadagoló-masinát is webkamerával, hogy a gazdi akár mobiltelefonról is figyelemmel kísérhesse a hazai történéseket.

A legjobb azonban, ami mindent visz, az szerintem a kutyakölcsönző volt, ahol potom száz dolcsiért már egy egész hétvégre lehet kutyád, és még videókazettát is kapsz hozzá, amin a kutyu kedvenc filmjei mennek. Tökállat! Egy fiatal házaspárt mutattak, akik képesek minden héten négy órát utazni oda és vissza csak azért, hogy kikölcsönözzenek két napra egy szőrmókot, és úgy csókolóztak a kis döggel, hogy az bizonyos országokban már korhatáros jelenetnek minősülne.

Pöpec, mi?

szóval az a mendemonda, hogy...

...paradicsomlé után nem okos dolog rögtön tejet inni, az nem ám csak olyan urbán legenda!

ez meg tisztára rejtői szalagcím, nem?

(az Index főoldaláról)

A következő teknősömnek ez lesz a neve... a Ragyástóni

az időjárásjelentésben...

...beszámoltak arról, hogy egész Franciaországot gyönyörű hótakaró borítja, mindenki boldog* és rendre gyúrja a hóemberkéket, a gyerekek hangos hócsatákat vívnak, az idősebbek pedig kipirulva andalognak a puhán szállingózó hópelyhek között, miközben teát meg forralt bort kortyolgatnak, és ez még így is marad tán hetekig is, sőt utánpótlás is várható az égből mindenhol, kivéve(!) egy kábé 70-100 kilométeres sávot, ami végighúzódik az országon északtól délig. Navajon ebben a sávban hol terül el Saumur? Hát persze, hogy a legislegközepén. Még annyi reményem sem lehet, hogy egy-két kósza pehely átesik majd hozzánk valamely boldogabbik országrészből. Kitaszítottnak érzem magam, sorsüldözöttnek, és mostmár biztos, hogy valami nagy baj van a Hócsináló Képességemmel, pedig otthon még olyannyira működött, hogy egyszer például csak nagyon akarnom kellett, és reggelre az egész városban nem volt hó, csak a mi utcánkban. Itt viszont teljesen berozsdált, azóta a két gyönyörűséges napig tartó kis fehérség óta még egy darab pelyhet sem sikerült lebűvölnöm az égből, pedig tegnap délután annyiradenagyon koncentráltam, hogy még a hasam is belefájdult. Megreparáltatnám, csak nem tudom ki az aki ért az ilyen apró és finom szerkezetekhez, mint amilyen a Hócsináló Képesség...

Nem tudja valaki Holle Anyó emlicímét?

Most komolyan, vajon honnan a csudából tudják, hogy egyedül és kizárólag itt nem fog esni hó?!
__________
*Na jó, lehet hogy nem mindenki boldog, mert olyan szavak is megütötték a fülem, mint "pánik" meg "lebénult közlekedés", de ezeket csak a szokásos elégedetlenkedők szajkózzák folyton, akiknek soha semmi sem elég jó.

a boltban...

Mamzelle: - Nézd csak, szerintem az a csinos nő a sor végén neked integet. Ismered?
Doki: - Aha. Fotóim vannak a pucér szemfenekéről, azt szoktam nézegetni.

Mamzelle el: - Kalimpáló maca...

Könyvmoly vagy vagy vadmeggymag vagy?

Elárulom Nem árulom el, hogy mindketten Moly-pólót viselünk. Nekem nagyon-nagyon tetszik, és gyönyörűen festek benne, és szerintem a doki is, őszerinte viszont ez annyira ciki, hogy még a szemetet is csak úgy hajlandó kivinni a folyosó végéig, ha előbb egy pulcsit húz magára. Mert ha mondjuk fekete alapon lenne, és kis kalózkoponyák meg lábszárcsontok futnának körbe rajta sorminta jelleggel, akkor még csak-csak, de ez, ahogy ilyen regényes hófehérkehófehéren és tündérszoknyakéken lebegi körül marcona férfitestét, hát ez így vérgáz. Megfenyegetett, hogy ha valakinek el merem árulni, hogy házon belül egy pirospöttyösruhás szőkefürtöcskés lánykagyrémes pólóban glasszál, akkor ő meg majd elárulja, hogy... de ezt meg én nem árulom el. Mindazonáltal igen kényelmesnek találja.

Lepkepillangó...

Ma szanaszét varrtam magam az új varrógépemen.
Originális Singer! trallala....

Pusziktól cuppogósat!

Mákos-mazsolás Karácsonyt kívánok mindenkinek, zöldes-aranyost, piros szalagosat, fahéjillatút, szegfűszegest, narancsosat, hótakarósat!

Van egy farmom, meg egy ranchem is...

Olyan jól belejöttem a kertészkedésbe, hogy mostmár virtuálban is nyomom a fészbúkon. Az új hobbim roppantul addiktív, amióta játszom például egy sort sem olvastam, de mondjuk enni se nagyon ettem, a karácsonyi készülődés meg teljesen háttérbe szorult (még jó hogy az idei Nagyságos Mamzi-imidzsemnek amúgy sem árt egy kis elegántos hanyagság), és a dokit se sokat láttam, bár ő is igen belemerült valamibe, úgyhogy talán nem is hiányzom neki (csak egy kicsit). Ő például még fürödni is elfelejtett két napig - én észre se vettem, de egyszercsak azzal pattant föl, hogy már nem bírja elviselni a hónaljának szagáját (apropos, vajon hol lehet a hón?), és bevonult a fürdőbe, én meg addig megetettem a teheneket.

Szóval ezt a játékot nem ajánlom házassági válságban gyötrődőknek, se kétségbeesett facéroknak, mert tuti csak ront az állapotokon, azonban hiszem, hogy a mi sziklaszilárd kapcsolatunk ezt a zökkenőt is át fogja vészelni, mert még marhára nem untam meg a vetést-aratást, meg hát ugye a doki is belemerült abba az izébe (valamit eszeveszetten programoz), így talán még van időm, mielőtt nyafogni kezd, hogy nincs tiszta gatyája...

Addig is kapálgatok, magot szórok, betakarítom a termést, gondozom az állatokat, pénzt keresek, befektetek, csinosítok... és elfelejtek válaszolni az összes levelekre.

Így nézett ki a farmom tegnap. Ma már teljesen másmilyen, mert huszonötezer petákért új parcellákat vásároltam.A ranchem meg ilyen nagyon szép, ez is klassz játék (CountryLife a neve), bizonyos szempontból még jobb is, mint a FarmVille, szebb a grafikája, és összefüggőbb is, viszont lassabban lehet vele haladni.

Hull a hó és hózikzikzik...

Nem hiszek a szememnek! Ez az ötödik tél, amit itt töltök, de még egyszer se, de igazán egyetlenegyszer sem esett hó decemberben! Na nem térdig érő hótakaróra kell gondolni, de azért már egész tisztességesen szállingózik... Csuda boldogságos látvány!

lőttem egy utcaképet, Vigyorival a háttérben persze...
(kattintásra nagyobb is lesz)
mindig úgy vigyorog, ha hull a hó és hózikzikzik...
Egyébként azok a romok ott a háttérben nem csak amolyan holmi romok, hanem történelmi romok, ott húzódott ugyanis a középkori városfal, amíg ki nem nőtte Saumur.

Munkaköri babusgatás

Most ez a kedvenc blogom: ZooBorns

Ha beleírnám az önéletrajzomba, hogy már több mint egy éve életben tartok egy teknőcgyereket, és egy másikat is legalább egy hónapja, akkor vajon fölvennének állatbébi-simogatónak a doué-la-fontaine-i állatkertbe?

Chanel Nº5

Az anyukám mindig ezt a parfümöt viselte amikor igazán-igazán elegáns ruhába bújt, és ujjára húzta a szépséges gyémántgyűrűjét, és olyankor én mindig megbabonázva bámultam az én szépséges nagyvilági mamámat, ahogy ül a hófehér öltőzőasztalánál, és sminkeli az arcát, meg parfümöz, és minden porcikámmal olyan akartam lenni, mint ő. Sokszor kértem is az apukámat, hogy nekem is ajándékozzon egyszer legalább csak egy icipici palack Chanel Nº5-öt (mert a delnő-létet is el kell kezdeni valahol), de ő mindig határozottan kijelentette, hogy szó sem lehet róla, a Chanel Nº5 nem kislányoknak való, hanem Nőknek, és pláne nem az apukájuk szokta megvásárolni nekik. Ilyet egy Férfi ad Asszonyának, A Nőnek, akit imád, és akit a tenyerén hordoz.

Szóval épp ezt meséltem a dokinak tegnap a torta fölött, hogy lássa, hogy mennyire de mennyire örülök a parfümnek, amit kaptam tőle, ő pedig végignézett rajtam: mogyoróbarna hajzuhatag (melybe egy tucat lufit kötöttem mindenféle formában és színekben), ünnepi öltözet (ami ugyan a szivárvány minden színében pompázott, de nagyviláginak vagy elegánsnak távolról sem volt mondható), finom bokák (sárga-piros kockás térdzokniba bújtatva), hófehér kacsók (melyben egy pohár tejet tartottam, benne négy darab különböző színű szívószállal), és somolyogva ezt mondta: "Hát igen, apósomnak igaza volt, tényleg nem kislánynak való, de én hajlandó vagyok megelőlegezni neked a bizalmat..." Pfff... :-D

bárcsak tudnám...

hogy ki a Cudaraszpik...
A stat szerint ő az egyik leglelkesebb olvasóm, de blogját úgy őrzi a Blogger, mint az Édenkertet a kérubok.

Paperwhite Narcissus

Így kivirágzott a nárciszom. Decemberben. Ráadásul még csak három hete ültettem el. Pont a szülinapomra fog teljesen kinyílni, hát nem kedves tőle?

annak a pimasz fráternek...

...volt mersze azt mondani, hogy én harminc éves vagyok! Ilyet, kérem, még soha életemben nem mondtak nekem! Harminc! Holott technikailag véve még négy teljes napig 28 se vagyok, és azután is még évekbe telhet, mire harminc leszek. Legalább négy-öt évbe, de a hat sem kizárt. Ráadásul ezt úgy mondja, mintha ő még csak egy nyikhaj legényke lenne, nem pedig majdnemnegyven! Óóó, a czudar!
Persze azt állítja, hogy csak azért mondta ezt, mert éppen nagyon féltem a Motoszkálótól meg a Reccsenőtől, és hogy a füstölgésemből ítélve sikerrel is járt a gondolatelterelő hadművelet, na de akkor is, éjjel egykor ilyet mondani! Szép kis férj, mondhatom...

a karácsonyi menüről...

A Rebelle már itt számonkért, hogy mér' nincs kaja, elvégre ilyenkorra már mindig túl vagyok egy-két karácsonyi elő/főpróba főzésen, miegymáson. Nos, azér' nincs kaja, mert idén nem fogok a konyhában rongyolni naphosszat, hanem a Picard főz helyettem. Olyan leszek majd, mint egy igazi Naccságos Mamzi, csak ülök a kereveten rózsaszínű selyempongyolában, bojtos-sarkos papucsban, talpig illatfelhőbe burkolódzva (Chanel Nº5), bebodorított fejfrizurával, és méteres czigaretteszipkával a kezemben (de czigarette nélkül) és a kisujjamat se fogom mozdítani, csak rámutatok a legkülönlegesebb mindenfélékre és akármikre, és már kész is a terülj-terülj asztalkám.
...
A doki azt mondta, hogy akkor ő meg cilindert ölt, meg talán hózentróglit is, de az még nem biztos.

__________
u.i.: Azért egy mákosguba erejéig lehet hogy mégis összeszedem majd magam, de csak azért, mert az biztos nincs a Picardban.

a H1N1-ről...

.
az oltást beadatni nem kell félnetek jó lesz

Mai különleges Központozd Magad-akciónk keretében a napi jótanácshoz 1 azaz egy darab vesszőt is mellékelünk, használja fel belátása szerint: ","
További szép napot!

A tegnapi rakott kelkáposztáról...

Hipochonder vagyok, ez tényvalóság, de nem öröklött a baj, hanem szerzett. Egész pontosan akkor szereztem be, amikor a férjemet is.

Mert hogy is volt ez régen? Ha azt mondtam az anyukámnak, hogy "Jajdefáj az egész kislány!", akkor ő megsimogatta a fejem és azt felelte, hogy biztos a rakott kelkáposzta* ülte meg a gyomrom, megy, főz nekem egy kamillateát, és ha azt szépen megiszom, akkor félóra múlva már nem is fáj majd. És voilá, úgy is lett.

De hogy van ez manapság? Ha azt mondom a dokinak, hogy "Jajdefáj az egész feleség!", akkor ő hatalmi szóval az ágyba parancsol, és elkezdi erélyesen nyomogatni a hasamat, meg kocogtatni a tüdőmet, és kihallgatni a szívverésemet**, majd fejcsóválva azt mondja: "Hmm...", meg azt hogy "Kéne egy vérkép."*** És ekkorra a szemeim előtt már lepergett az összes dr. House epizód, és biztosan tudom, hogy ez vagy rák, vagy bélcsavarodás, vagy perforált gyomorfekély, de minimum valami lappangó, titkos kór, ami csak egy tényfeltáró hasi műtéttel fülelhető le, netán agybiopsziával, és valószínűleg nemsokára zöld kiütéseim lesznek, és hupililát fogok pisilni, és biztos a rángógörcs is, és akkor halálra váltan, reckető kezekkel megyek főzni magamnak egy idegnyugtató kamillateát, és általában fél óra múlva már nem is fájok.

Ez egyébként most csak azért jutott eszembe, mert tegnap is rakott kelkáposzta volt ebédre, ha érted mire gondolok...
__________
*Nálunk a rakott kelkáposzta kevésbé diszkréten megfogalmazva annyit tesz, mint pukigörcs...
**Az első években meg voltam róla győződve, hogy ilyenkor nem is a szívverésemet hallgatja, csak egy kicsit cicizni akar, de mostanra már tudom, hogy tényleg komolyan veszi a dolgot. Szemészként ritkán van alkalma belgyógyászati vizsgálódásokat folytatni, pedig egykor az is nagyon érdekelte, így most jobb híján rajtam gyakorol.
***Amióta házasok vagyunk, már több liternyi vért csapoltatott le belőlem mindenféle vérképek kedvéért, de én ezt elég lazán veszem, mert így legalább nem lustulnak el a vérképző szerveim.

hüllőházi tréfa...

A Dudornak meg új hobbija van, felkapaszkodik a kisbarlangja tetejére, és bázisugrik róla, amit ugyan eddig is csinált, de mostanában a Hupli reggeli körsétájához igazítja az ugrás idejét, ügyesen kiszámítja, hogy mikor ér a Hupli a barlang bejáratához, és pont akkor ugrik rá.
A Hupli meg bosszúból hajnalban kel, és addig döngeti a falat a páncéljával a Dudor közvetlen közelében, míg egész biztosan ki nem kalapálja az álmot a Dudor szeméből (s egyúttal a miénkből is...).

Elkiabáltam azt a béke dolgot, tovább folytatódik a Nagy Teknőcháború, és mondhatom ezek a nőszemélyek aztán cseppet sem válogatják meg az eszközeiket, ha ki kell szúrni a másikkal! Szégyen és gyalázat...

drámai változások...

Jól egymás mellé tettem a két képet, már t.i. a múlt hetit és a mait, mert ha nem a saját szememmel látnám, komolyan el sem hinném.

A hagymákok növekedése egyetlen picike hét alatt!

Valami elképesztő iramban nőnek a fehér nárciszok, olyan bimbók vannak a szárakon, amikből már szinte kibuggyan a virág, legkésőbb vasárnapra szerintem ki is virágzanak majd. Szegény sárgák, meg a jácint nagyon lemaradt valahol az alvégen, esélyük sincs felzárkózni, bár nem is tűnik úgy, mintha annyira törnék magukat érte. Na persze nem hajtja őket a tatár, karácsonyig még ráérnek, de azért a fehérekre nagyon büszke vagyok, minden reggel tízkor lemérem őket mérőmadzaggal, meg este tízkor is, és volt olyan nap, amikor 12 óra alatt valami két és fél centit nőttek. Azt kell hinnem, hogy ezek tényleg jól érzik magukat nálam :-)

dr. Primadonna...

...avagy a doki egy átlagos műtői napja ruhákban elbeszélve:

1. Fél nyolckor felkel, leveszi az alvópólóját, és felveszi az itthoni-kényelmest, mert fázik.
2. Kávéfőzés, reggeli, és zuhany után fölveszi az utcai öltözetét, és elindul a dolgozóba.
3. Kilenckor a kórházban leveszi az utcait, és felveszi a kórházit (fehérnadrág, fehéring, fehérzokni, fehércipő és fehérköpeny), majd rendelni kezd.
4. Valamikor a délelőtt folyamán bemegy a műtői előkészítőbe, leveszi a kórházi öltözetet, és felveszi a műtősruhát (teljesen zöld)
5. A műtétek után bemegy a műtői előkészítőbe, ahol leveszi a teljesen zöldet, és visszaveszi a teljesen fehéret majd folytatja a rendelést.
6. Délben bemegy az irodába, leveszi a kórházi öltözetet, és felveszi az utcait.
7. Hazajön, leveszi az utcait, és felveszi az itthoni-kényelmest.
8. Ebéd és délutáni szundi után leveszi az itthoni-kényelmest, és felveszi az utcait.
9. Kettőkor visszamegy a kórházba, leveszi az utcait, és fölveszi a teljesen fehéret, majd egész délután rendel.
10. Hatkor bemegy az irodába, leveszi a kórházi öltözetet, és felveszi az utcait.
11. Hazajön, leveszi az utcait, és felveszi az itthoni-kényelmest.
12. Egész estés szabadfoglalkozás után leveszi az itthoni-kényelmest, fölveszi az alvópólóját, és a sok átöltözéstől kimerülten mély álomba zuhan.

Én egy egész héten át összesen nem öltözöm-vetkőzöm annyit, amennyit a doki egy átlagos nap alatt...

Nagy Találkozás...

Tegnapelőtt megvolt a Nagy Teknőctalálkozó, de eleinte nem úgy sült el, ahogy reméltem. A Dudor meglátta a Huplit, és pillanatok alatt dühbe gurult, először csak döbbenten meredt rá, aztán miliméterről miliméterre végigszaglászta, taszigálta, bökdöste, majd nekifogott némán őrjöngeni. Tombolt és a haját tépte (már ugye olyan átvitt értelemben), döngette a falat, majd bőszen letámadott egy nagy darab salátát, és miszlikbe aprította. Nem ette, csak tépte-szaggatta. Aztán elkezdte harapdálni a Hupli páncélját, és ha nem állok őrt, még tán föl is falja... Szegény kicsi Hupli teljesen meg volt szeppenve, csak hüppögött ott bent valahol a páncélja mélyén és néha kikukkantott rám azokkal a hatalmas fekete könyörgő szemeivel, majd' megszakadt a szívem. Ki is vettem a Dudort, hadd járja le a mérgét a szobában, Hupli meg egyből kihasználta az alkalmat, és behúzta a csíkot a kisbarlangba. Dudor még vagy két órán keresztül rótta a köröket, aztán úgy látszott napirendre tért a dolog felett, és elaludt, de valószínűleg másnapra megfeledkezett a Hupli jelenlétéről, mert reggel lejátszotta ugyanezt a cirkuszt, úgyhogy a végén kénytelen voltam szétültetni őket. A Huplit áttettem az utazóládába, hogy legyen egy kis nyugta, de akkor hazajött a doki, és azt mondta, hogy ne a Huplit tegyem külön, hanem a Dudor menjen büntibe, nehogymár valahogyan azt képzelje, hogy ő itt az egyetlen úr(nő), a Hupli meg szokja csak meg a nagy terráriumot, hátha kicsit felenged.
Ebből is látszik, hogy mekkora zseni a doki.
Pár óra bünti elég is volt a Dudornak, mikor visszakerült a kuckóba, olyan óvatosan közelítette meg a Huplit, mintha porcelánból volna, ő meg egykettőre abbahagyta a szepegést, előbújt, és percekig szagolgatták egymás száját, és ütögették össze az orrukat, de olyan finoman, mintha puszikat adnának egymásnak, aztán amikor Dudor elindult a rendes esti egészségügyi sétájára, a Hupli úgy ügetett utána, mintha mindig is a legjobb kebelbarátnők lettek volna. A végén még napfürdőztek egy keveset, aztán mindkét nagysád kecsesen visszavonult összes termeibe alunni.
Újra rend és béke van a hüllőházban.

az első hét történései az üvegházban...

Szerdán volt egy hetes az üvegház, a hagymákoknak meg épp ma van szülinapjuk, úgyhogy egyszerre mutatom meg a kertem fejlődését. Elképesztő figyelni őket, olyan izgalmas, mint egy regény. Néhány napig egyáltalán semmi változást nem észleltem, pedig nagyon résen voltam, még a nagyítómat is előkerestem, és többször is lejátszottam nekik a Terminál zenéjét (mert az most a legkedvencebbem), de semmi, aztán egyszercsak beindultak, és mostmár szinte óráról órára látszik a növekedés. Még a végén tényleg lesz belőle kertecske...

A két üvegház így nézett ki egyhetesen, de már most is sokkal nagyobbak a növénykék, úgy nekilódultak, mintha húznák. Az egyik már jóformán a plafont döngeti, és szinte mindegyik kihajtott közben, ami a képen még üresen tátong.A hagymákok tegnapelőttig jóformán meg se moccantak, most pedig így néznek ki, esküszöm az oldalsó kishajtások közül a legtöbb reggel még nem is volt ott. Ha így haladunk, estére kivirágzunk.

Rettenetes dolog történt...

... kiderült, hogy a Dudor nem is fiú. Ezt a cikit! Valahogy kénytelen leszek átprogramozni a fejemben, hogy nem Dudor Dudorovics, hanem Dudor Dudorovna. Már értem, miért van annyira oda a virágos cipellőmért...

Viszont megvan a Hupli, hiphip hurrá! Írtó pici és félős, de miután vagy tíz percen át a tenyeremben tartottam (féltenyérnyi az egész teknőc) és megnyugtató szavakat sutyorogtam a páncéljához, hajlandó volt szóba állni velem, és onnanttól már kész is volt a barátság. Persze az a két szem lédús málna is megtette a magáét, amit azért vittem magammal, hogy szégyentelenül megvásároljam a szeretetét. Mondhatom sikerült is. Kedden jön haza, csak előbb még ki kell lábalnia szegénykének a bürökrácia útvesztőjéből, engedélyek, hatósági kérdőívek, anyja leánykori neve hárompéldányban stb, de hiszem, hogy egyszer ezen is túlleszünk, és akkor a Dudor is végre kézhez kaphatja a kistestvérét. Remélem nem tapossa majd be a földbe. A műanyag játékteknősét ugyanis betaposta...

Kellemes nálam?

Ezt a kis ajándékot most kaptam a Mammkától, és azért rakom ki, mert a Mammkától kaptam, és azért is mert a Szera rajzolta, és azért is mert olyan kedves, hangulatos kis rajz, nagyon tetszik. Ahogy ránézek, rögtön az ovis tejeskávé illatát érzem az orromban (a színe is valami ilyesmi volt, nem? Azóta sem ittam olyat...), mindig ilyen alakú csészében kaptuk, fehér alapon piros pöttyökkel, és mindegyiknek kicsit csorba volt a széle... Hja, oda az ifjúság!


És akiknek továbbadom: cinnamon, Kriszta, és a Rebelle, mert igazán kellemes náluk :-)

tulipántos jó délutánt...

Mivel már három teljes napja kertészkedem, még üvegházam is van meg minden (már itt-ott látszanak is benne a kicsi csírák, éljen!), szóval gondoltam ideje nagyobb fába vágnom a fejszém, úgyhogy máma ültettem hagymát. Már úgy értem virághagymát, nem büdöshagymát. Tegnap egész nap kertészeti oldalakat böngésztem a neten, hátha sikerül felcsipegetnem egy kevés alapismeretet - nem sikerült -, s eközben találtam rá a Hagymáriumra, ahol rengeteget tudtam meg a tulipánokról, nárciszokról, krókuszokról és jácintokról. Volt egy pont, ahol úgy éreztem, belepusztulok, ha tényleg hónapkat kell még várnom a tavaszra, hogy ültethessek, ráadásul még kertem sincs, és minden olyan kilátástalannak tűnt, de akkor átnavigáltam a fórumra, ahol egy jótét lélek közölte, hogy ha valaki karácsonyra akar egy kis virágot az asztalra, akkor ültessen hajtatónárciszt ziva meg grand soleil d'or. Hát mit mondjak, könnyekben törtem ki az örömtől, elügettem a Jardilandba, fülöncsíptem egy eladót, aki segített megvenni a nárciszhagymákat mindössze 70 eurocentért darabját, sőt még egy preparált jácinthagymát is üveggel együtt (erről is azt ígérték, hogy karácsonyra virágba borul), meg vettem kaspókat, és virágföldet meg egy cuki kis kéziásót, aztán hazaügettem, és mindent elültettem, a jácintnak meg hajtogattam csákót. Igazi földet lapátoltam, és igaziból feketék lettek tőle körmeim, tisztára mintha igazi kertész lennék.
Elvileg 5-6 héten belül virágozni fognak, minden héten fotódokumentálom majd a fejlődésüket, közben meg erősen reménykedem, hogy nem szúrtam el semmit. Főleg a víz-dolog miatt fő a fejem, nem tudom hogy elég vizet adtam-e a földhöz vagy netán túlontúl is sokat. Nagyon pipa lennék magamra, ha véletlenül kirohasztanám a hagymácskákat. Ez van, ha valaki városi lánynak születik, még egy hagymát se tud rendesen a földbe tenni.

jajdeizgulok

évforduló...

Mostanában volt egy éve, hogy hozzánk került a Dudor, de úgy tűnik ez a tény rajtam kívül senkit sem izgat föl különösebben, pedig az érintett ma ünnepi ebédet kapott, amit a legfinomabb almából és biokígyóuborkából állítottam össze, megszórva friss tojáshéjjal, de olyan egykedvűen táplálkozott, mintha nem is szülinapja lenne, vagy mi a szösz. Pedig ettől a menütől rendszerint teljesen felvillanyozódik, és képes lenne félholtra enni magát, csak nehogy egy morzsa is maradjon belőle. Aztán még ünnepi piros masnit is kötöttem rá, de azt rövid úton legyötörte magáról, és az sem érdekelte, hogy a Happy Birthday-t fújom neki teljes tüdőből, inkább kiment az előszobába játszani a kedvenc játékát, már t.i. a "Taszigáljuk a Mamzelle virágos cipőjét jó messzire"-címűt, azzal aztán elvolt vagy fél órán át, most meg már horkolva szunyókál a kisbarlangjában. Nem az a kimondott partiállat...Ja, erről jut eszembe, megjelent a lovaskönyvem, amit szintén tavaly ilyentájt fordítottam. Musztángszív a címe.
Ja, és a blogom is a múlt héten lett 3 éves.

Na kinek van mini üvegháza?

Jaj, hát persze hogy nekem!!!
Őszintén szólva a leghalványabb fogalmam sincs a kertészkedésről, mégis van egy perfekt kis házi melegházam, mert ez az új hobbim már teljes 24 órája. Tegnap bukkantam rá mandy tarragon kertészblogjára, s benne az ő mini üvegházára, aztán ma reggelre meg már nekem is lett egy ugyanolyankám. Valóságos eufórikus rajongásba estem a leírásaitól, úgyhogy elügettem a boltba, megvettem a hozzávalókat, és már be is üzemeltem a veteményest, mostmár nincs is más dolgom, csak lesni, hogy mikor szökkenek szárba az elvetett magocskák.
Két kertet is alkottam, az egyikben csupa fűszernövény van a konyhám számára, a másikat meg amolyan teknőc-dzsungelnek szánom, a Dudor és a leendő Hupli kedvenc nyalánkságaival. Ha kinőnek, majd szépen átültetem a flórákat egy nagyobb ládába, és ebédidőben majd odajárhatnak a faunák legelni.

Nagyon egyszerű az összeállítás, csak kell hozzá egy ilyen fedeles doboz (mandy azt mondta, hogy ő az övét az Obiban vette, kb 1000 forintért, én a Gamme Vertben, 5 euróért), aztán egy csomag tápkorong, ami tulajdonképpen préselt tőzeg, pár tasak mag, és sok víz.
A tápkorongokat szépen sorba bepakoltam a ládába, majd nyakon öntöttem egy kevés vízzel. A korongok egy idő után elkezdik magukba szívni a vizet, nőnek-dagadoznak, én meg tovább adagolom a vizet, egészen addig, míg olyan tip-top krumplispogácsa méretűre nem nőnek. Tálcánként legalább egy liter vizet felszipkáztak a korongok.
Végül elővettem a magvakat, pár szemet a pogácsák közepére szórtam, és egy kis pálcikával belenyomkodtam őket a tőzegbe. Amikor ezzel is kész lettem, rátettem a doboz tetejét, elrebegtem fölötte a kertészek imáját, és kerestem neki egy csöndes kis zugot, ahol nyugodtan ébredezhetnek a növénykéim. Elvileg egy hét múlva már lehet látható eredmény, majd referálok, ha eljön az ideje.

Ez a gyógy-, és fűszerveteményes, a még száraz korongokkal. Ebbe vetettem majorannát, zsályát, kakukkfüvet, bazsalikomot, rozmaringot, kamillát, és margitvirágot, ez utóbbihoz ugyan nem fűzök nagy reményeket, csak gondoltam jó lesz kísérletnek.

Ez meg a Teknőcmennyország művésznéven szereplő másik láda, van benne madársaláta, spenót, metélőhagyma, zsázsa, ruccola, kövér porcsin (erről ugyan sejtelmem sincs, hogy micsoda, csak benne volt a zacskóban, hát elvetettem), és mesclun rouge (ezt se tudom, hogy mi lehet magyarul, de a Dudor kétpofára zabálja), szóval egy halom olyasmi, amiért megőrül minden rendes vegetáriánus kisteknőc.Így néz ki lezárva a doboz, most aztán tessék nekünk drukkolni, de nagyon!

Szerettem volna még citromfűt, izsópot és csombort is elvetni, de sajnos nem lehetett kapni, szóval ha egy bizonyos valaki mindenáron karácsonyi ajándékot akar nekem küldeni, akkor egy-egy tasak magot ezekből boldogan elfogadnék...

Majdnem...

...meg kellett hoznom életem legnehezebb döntését, ugyanis a doki ma reggel határozottan kijelentette, hogy vagy varrógépet kapok karácsonyra vagy a Huplit (ő egy másik teknőc, a Dudor kistestvére). Szép kis csávába kerültem mi?
De végülis minden jól alakult, mert addig hízelegtem csábosan, csípőt ringatva, szempillát rezegtetve, s közben sopánkodva teljes döntésképtelenségem fölött, míg végül a segítségemre sietett, és kiegyeztünk egy elfogadható kompromisszumban: egyiket megkapom szülinapomra, a másikat meg karácsonyra, és mivel a kettőt csak 10 nap választja el egymástól, majdnem olyan, mintha egyszerre érkeznének.
Már órák óta figyelem a dokit, azt hiszem nem tud szabadulni attól a gyanútól, hogy már megint furmányosan csőbe húztam. Csak még nem jött rá, hogy sikerült mindent vinnem*.

Mostmár csak azt kell kitalálnom, hogy mi legyen a varrógép neve, és hogy ő, vagy a Hupli jöjjön-e 10 nappal előbb. Ez most a dilemmám... Ötletek?
__________
*A Bazi nagy görög lagziból tanultam, de psszt, ez titok!

Bretagne - meglehetős szürke árnyalatban...

Megjártuk. Volt óceán, volt világítótorony, volt szépszálloda, volt kulcs is, épp csak idő nem volt hozzá. Azaz volt idő, de milyen! Egy kósza tornádót leszámítva az elmúlt években nem pusztított ahhoz fogható vihar a parton, mint ami ezen a hétvégén zúdult a nyakunkba, úgyhogy példátlanul sok időnk maradt a csodás szobakulcsot bámulni. Ám lett légyen bármilyen gyönyörű is az a bizonyos kulcs, és csöndes a hotel (egy pisszenés nem sok, de annyit se hallottunk ha a szobánkban voltunk), és bőséges a reggeli*, mi azért mégis megkurtítottuk a miniszabit, és hazajöttünk egy nappal hamarabb, mert ennek így nem volt semmi értelme.

Mindezek ellenére azért két napon át rendületlenük űztük a Döncit le-föl a partvidéken, és ahogy egyetlen percecskére elállt a zápor, már ugrottunk is, és esetenként majdnem tíz egész percet sikerült is sétálni és lőni egy-két fotót, mielőtt újrakezdődött az egész.
Tudom a fotók minősége hagy némi kívánnivalót maga után, sőt némelyik roppantul depresszív, de én mégis megmutatom a termés legjavát, mert azért sikerült elcsípni néhány érdekes pillanatot:

Ez volt a legislegelső kép amit megpillantottam az óceánból, és ez volt a legderűsebb is, itt még akadt egy darabka kék ég, de a balról benyomakodó sűrű sötét felhő végül erősebbnek bizonyult, és onnantól egy percre sem tágított. Azok az emeletes kalibák egyébként rákászkunyhók, dagály idején ezekből eresztik le a hálót, amivel kipecázzák a kis ollósokat:

La Baule nagy múltú fürdőváros lehet, mert csak abban az utcában ahol laktunk, és ami mindössze 300 méter hosszan nyúlik a part felé, ilyen palotákat találtunk. Mindnek volt saját neve és évszáma, nagyrészt a századfordulón, illetve a '10-es '20-as években épültek.Reggeli sétánkon az utca végén ez a látvány tárult a szemünk elé, először el se tudtuk képzelni mit mászkál az a több tucat ember térdig a vízben, nyakig érő gumicsizmában, fogvacogtató hidegben......de hamar eloszlott a zavarunk, kiderült ugyanis, hogy tengergyümölcse-szüret van, minden ilyen plakátokkal volt tele. Ez amolyan "Szedd magad!"-akció, amikor itt a szezonja, az egész város kivonul reggelenként kagylót, osztrigát szedni az ebédhez. Szigorúan szabályozva van, hogy fejenként mennyit lehet elvinni, hogy mekkora az a méret, ami már kifejlett, és nem bébi, hogy csakis kézzel/kézi szerszámokkal lehet szüretelni a gyümit, tilos eletromos ketyeréket, nagy gereblyéket használni, és tilos ott helyben elfogyasztani a zsákmányt, mert pokoli kínok között pusztul el a mohó delikvens, ha netán fertőzött a szajré, mindenki vigye haza, és főzze meg szépen forró vízbenEz a kedvencem, olyan jó elmélázgatni rajta, hogy hogyan festene ez a fotó ragyogó napsütésben, kék éggel, fodros kis bárányfelhőkkel, meg mondjuk egy arra röppenő sirállyal, és egy egészen picike világító-tornyocskával a háttérben. De az már giccses lenne, ugye? Nagyon giccses...__________

*Utóbb utánanéztem, hogy ki a csuda írta azt a hotelértékeléseknél, hogy kevés a reggeli, mire kiderült, hogy egy amerikánus látogató volt az aki messzemenően nem volt elégedett a reggeli mennyiségével (nem úgy a minőségével), szóval ez a rejtély is megoldódott.