jó muri volt, csapatmunka...

Először kattintottam erre, aztán erre meg erre meg erre, aztán a Teodora meg egybekutyulta az egészet, és tök jó lett a végeredmény:

megmondom a magamét...

Jól befürödtem ezzel a bonsai (vagy bonzaï, ahogy a franciák írják) dologgal. Délután elmentünk megnézni a helyi bonsai kínálatot, amitől nem voltam éppen elragadtatva, de kaptunk egy címet, ahol állítólag gyönyörűséges bonsaiokat árul egy bonsai-fan, odamentünk, és tényleg.
Hát mindenben tévedtem, nincs olyan hogy low budget-bonsai, és nincs olyan, hogy nem akarom rendesen cakkozni, mert akkor helyrehozhatatlan lelkisérüléseket okozok neki, meg még meg is nő, és nincs olyan, hogy nem veszem meg azt a kis metszőollót, mert akkor nem ad el nekem egy darab bonsait sem. Azt hiszem a fickó látta rajtam a teljes elkámpicsorodást - amit egyedül az váltott ki belőlem, hogy esetleg meghiúsulhat a bonsai-vásárlás, mert ekkorra már annyira beleszerettem az egyik kis lomboskába, hogy még azt is felajánlottam neki, hogy eljöhet hozzánk családlátogatásra ellenőrizni, hogy elég szerető és gondoskodó családba kerül-e Lomboska, lám a Dudor is milyen szépen gyarapodik meg minden (ő az én referenciaanyagom) - ezért láthatóan megenyhült irányomban, nekem ajándékozott egy kis "Bonzaï nevelés kezdő örökbefogadóknak"-kéziújságot, megpaskolta a pofimat, és hazaküldött, hogy egy hétig tanulmányozzam mit vállalok, aztán jövő szombaton elvár egy teára, és akkor majd visszatérünk Lomboska kérdésére (az az ember tényleg szereti a fáit). Addig mindenesetre megtanítja neki a nevemet, hogy Lomboska szokja meg az átköltözés gondolatát.
Én már teljesen biztos vagyok benne, hogy egy húron pendülök Lomboskával, de nem akartam ma babusgatnivaló nélkül maradni, ezért visszamentünk a Gamm vertbe instant jácintot venni, ilyet, és ha már ott voltunk, akkor természetesen hátramentünk a kisállatrészleghez is meglátogatni a Dudor kistestvéreit és közelebbi rokonait (legszívesebben mindet hazahoznám és agyonszeretgetném), de véletlenül elcsámborogtam a halakhoz is, és láttam egy olyan hétcentis fekete kis halat, ami esküszöm úgy nézett ki, mint egy minidelfin, rendesen csőre is volt, csak arányaiban hosszabb mint a delfiné, és az akvárium aljáról szipákolt fel vele dolgokat, szóval szerintem félig minidelfin, félig meg minielefánt lehetett, de nem tudtam kideríteni a fajtáját.
5 euroért vesztegették darabját, és én most meg vagyok veszve érte, a doki már a pénztárnál ért utol, kezemben egy komplett akváriumfelszereléssel, és nem hitte el, hogy komolyan gondolom a Delefánt vásárlást, pedig még ebben a percben is komolyan gondolom.

Aztán csak hogy egy kicsit lehiggadjak, elráncigált a madarakhoz, mert én köztudottan nem szeretem a madarakat, ő viszont igen. Na... ott aztán megláttam Hófehérkét, a legtisztább hóporcukorfehér nemtudomilyenfajtát, de a csőre teljesen piros volt, a tollazata pedig hibátlan, és olyan sima hatást keltett, mintha márványból faragták volna. Már épp eltátottam a számat, hogy ezt most juszt is kihisztizem, amikor a szomszédban elkezdett csipogni egy tüneményesen édes kis aztsemtudomilyenfajta madárka, a legkáprázatosabb narancssárga és a legtündöklőbb ezüstszürke tollakkal (momentán nekem is ez a kedvenc ruhaszínkombinációm, rokonlelkek vagyunk, vagy mi a szösz), és végül úgy döntöttem, hogy inkább őt fogom kihisztizni, de akkor a doki feltette a döntő kérdést hogy ugyan mit fogok kezdeni ezzel a nagyszámú flóra és fauna sereglettel ha legközelebb hazautazunk, és akkor elnémultam.

Most azonban úgy határoztam, hogy nem engedem, hogy a múltam határozza meg a jövőm, nem fogok alkalmazkodni az otthonmaradottakhoz, egyszerű a megoldás: nem megyek többet haza, és kész. Nehogymár ne lehessen egy nyamvadt növényem vagy állatom se egész hátralévő életemben, csak azért mert elvárják tőlünk, hogy szabályos időközönként tiszteletünket tegyük odahaza. Frászt. És ha megvesszük az álomházunkat a beépített túlélési felszerelésekkel, meg a Böske tehénnel, a kacsákkal és a konyhakerttel, amiben magyar sonkatököt, meg magyar TV paprikát, meg magyar fehérrépát, meg magyar karalábét termesztek majd? Kössem fel a Böskét, meg a paprikaágyást a Dönci tetejére, vagy mi?

Szóval a jövő héten megveszem az egész bandát, és kialakítom a saját kis paradicsomomat, ahol egy teknőcDudor hűsöl majd a bonsaiLomboska alatt a kistó partján, amiben miniDelefántok úszkálnak békésen, az ágakon meg a MégNévtelenKismadaram csiripel majd vidáman, és akkor végre nagyon-nagyon boldog leszek. Sok állatgyereket meg növénygyereket akarok magam körül látni, ha már egyszer embergyerekem nem lehet sohase. Önző vagyok emiatt? Ha az is vagyok, nem érdekel éskész.

Ha akarok egy bonsait,

de nekem elég egy olyan low budgetos, és nem akarom a hivatalos versenyszabályok szerint cakkozni az ágacskáit, szóval tudod... csak simán akarok egy olyan picike fát, ha már saját erdőm nem lehet, akkor azzal nagyon megsértem a Nagy Bonsai Istenség Érzékeny Lelkét?
Vagy ez is olyan, mint a díszölebtartás: ha nem csinálod rendesen, akkor inkább bele se kezdj, mert örökre kibogozhatatlanul összekócolódik a haja, ha egy héten kimarad a kutyafodrász?

Ugye nem? Szerintem sem... na jó, akkor holnap veszek egy bonsait. Ha egy kisteknőcöt életben tudok tartani már harmadik hónapja, akkor egy kisfával is menni fog.

Ciprust válasszak? Vagy tűlevelűt? Vagy valami tuti lombosat?

Jönnek-mennek a frontok...

Az időjárás mostmár eldönthetné mit akar, mert a migrénem nem bírja elviselni természetanyánk asszonyi szeszélyeit.

Múlt héten még nem volt áram a brutál hó- és szélviharok miatt, ma meg egy könnyű tavaszi vászonnadrágban és rövidujjú pólóban mentem a boltba, és így is azt hittem, hogy menten megüt a hőguta. Hol itt a következetesség, kérem?

Dudor nagyon örül a tavasznak, egész megkótyagosodott tőle, és miután láttam, hogy már egy órája a terrárium üvegére nyomott orral bámulja a szekrényen kicsit távolabb képződött napcsíkot, kicsit kitettem őt napozni az ablakpárkányra. Először teljes bódulatban körbenyargalta (afféle teknőctempóban persze) a dobozkáját, aztán a legnaposabb helyen leheveredett, teljes hosszukban kinyújtotta a lábacskáit a négy világtáj minden irányába (az darabonként olyan három centit jelent) mint egy kisbéka, becsukta a szemét (szerintem még mosolygott is), és nem mozdult többet.
Egy idő után azt hittem, hogy mostmár tényleg meghalt (folyton ettől rettegek), de kiderült hogy csak elaludt, vagy netán átváltott akkumulátor-töltés üzemmódra, mert a terráriumában ugyan három különböző lámpa is modellezi neki a napsütést (1 melegítős + kétféle UVB lámpa), azért Napocskával egyik sem vetekedhet. Alig várom, hogy úgy igazán kitavaszodjon végre, amikor már a föld is eléggé átmelegszik majd, akkor minden hétvégén elmegyünk piknikezni, a Dudoromat meg kicsapjuk a rétre legelni, hadd zabálja tele magát fűvel meg pittypanggal.

Most azonban, hogy láttam őt így plecsniszerűen kiterülve békésen hortyogni, új aggodalommal szaporodott a Dudor-féltő mániáim sora: azt kell hinnem, hogy vagy a Dudor nem termett túlélésre, vagy én öltem ki belőle az önvédelmi ösztön csíráját is a sok babusgatással, mert olyan mélyen aludt, hogy simán a háta mögé settenkedhettem volna, és leharaphattam volna az egyik lábát, ha történetesen ragadozó lennék, nem pedig a mamája. Így beértem egy kis lábacskabirizgálással, de meg se moccant, pedig amikor idekerült olyan félős volt, hogy már akkor behúzta minden porcikáját a páncéljába, ha csak közelítettem hozzá a kezemmel, akár aludt, akár nem.
Lehet hogy néha meg kéne támadnom vagy ilyesmi. Ezek a teknőcök 60-80 évig is elélhetnek, ki fog gondoskodni róla, ha én már nem leszek? Lehet hogy visszaküldik a vadvadonba, és ott nem marad sokáig életben egy olyan teknőc, aki nem fél!

Back to life... finally

Lehet hogy mégse fogok belebuggyanni a Csöndbe (pedig már közel álltam hozzá!), ma délben végre meggyógyult a rendszer, és mi még jól jártunk, mert mondjuk nekünk csak internetünk meg telefonuk nem volt két hétig, és viszonylag ritkán volt áramszünet, de több mint kilencszázezer háztartásban áram egyáltalán nem volt (30ezerben még mindig nincs), ami még nagyobb katasztrófa, mert itt sokkal kevesebb a gázfűtéses (vagy kombinált) lakás, ha nekünk nem lenne áramunk két hétig, az gyakorlatilag azt jelentené, hogy se fűtés, se melegvíz, se villany, nem működne a hűtő, se a tűzhely, hogy főzzünk vagy legalább vizet melegítsünk, még a mikró se, de még egy hősugárzót se tudnánk működtetni tél közepén. Mi a francot lehet ilyenkor csinálni? Rakjak tábortüzet a nappali közepén?
Rettenetes ez a kiszolgáltatottság, ezért módosítottuk az álomház-listánkat: mostmár nem csak dísznek akaruk kandallót, hanem az esetleges túlélésünk zálogaként.

Tanulságos volt ez a két hét, még egy télbe nem megyünk így bele, ennyi erővel akár a híd alatt is meghúzhattuk volna magunkat.
Nagyon durva, hogy így sakkban lehet tartani százezreket, muszáj úgy alakítani az életet, hogy teljesen önellátókként is megálljuk a helyünket szükség esetén, mert ha nem is az egészen közeli jövőben, de háborús idők jönnek, és sohasem lehet tudni mikor leszünk magunkra utalva.
Csak egy gombnyomás... csak egy gombot kell megnyomnia a Nagy Testvérnek, és milliók kerülhetnek ilyen helyzetbe.

bejelentkezesul

Gyerekek, mi van itt! Bocsi mindenkinek aki uzenetet, netan telefonhivast var tolem[bocsi anyu, egybol hivlak, ha megyogyult a rendszer], nem fog menni nem tudom meddig, el vagyunk zarva a kulvilagtol ket napja, megtamadtak minket az idegenek, bombazzak a varost!

Nyugi csak vicceltem. De az azert hihetetlen, es mely toprengesre kesztet, hogy egy kis vihar [igazabol kicsit nagyobb] es mar 48 oraja nem mukodik semmilyen digitalis rendszer [az elektromos aram is neha kihagy, terero is alig van], tenyleg el vagyunk vagva a vilagtol, es ha nem lenne egy szeszelyesen mukodo mobiltelefonunk, akkor kitorhetne itt a vilaghaboru is; azt se tudnam meg, ha idokozben atneveznek az orszagot. Rettenetes ez a kiszolgaltatottsag a 21.szazadban, es attol tartok ez lesz a jovo is. Be kell szerezni regi radiokat, meg morzemasinakat, mert ha kitor valami haboru, akkor ezek egyetlen gombnyomassal varosokat szigetelhetnek el! Errol is a Nagy Testver tehet!

Szoval csak azt akartam mondani, hogy nincs net, se telefon; nem tudom meddig tart, de utalom!

Levendulás levelekrül

ITT vannak a beígért részletek, azoknak (is) akik kérték.

íííííííííí...

Megint van íííííííííí-betűm!
Bitang jó gépet kaptam, most hurcolkodom vissza bele!

Nem hittem, hogy ennyire tud hiányozni egy íííííííííí...

Óda a Cippóhoz...

Cippó, én leborulok a nagyságod előtt, le én a levendulás lila földig!
Valami cédéfélét, aszongya! Én még ilyen ajándékot soha de s-o-h-a! Levendula illata van, nem képzelődöm, a doki is érzi. Amúgy ramaty állapotban vagyunk, orvosilag ki kellett kapcsolni a lemezjátszót, mert félő volt, hogy agyvérzést kapunk a röhögéstől! A rekeszizmaink lázasbetegek, a könnycsatornáink kiapadtak, nincs utánpótlás, elsirtunk minden könnycseppet.

Köszönöm, drágám, köszönöm!

Folytatása következik, még nem tudtam mindent irásba tenni, elöntötték agyamat a szuperlativuszok...

Ha valaki nem tudná miről van szó - s ugyan honnan is tudhatná - szólok, hogy ezek a hangos levendulás levelek a Cippó előadásában. A Cippó ugyanis a szinkronszakma királya és királynője, a jók legjava!

A báró Bagody meg raccsol, istenkém, igaziból raccsol! Vagy ratsol?...

Volt már olyan...

...mikor érezted: ebben a pillanatban fáztam meg, most tuti náthás leszek?
Délelőtt elrohantam a piacra beszerezni némi ezmegazt és elszaladt az idő, mint mindig (hamisitatlan francia piac, képzelheted, még mindig nem szoktam meg), igy egész úton hazafelé loholtam (nem vagyok ám ilyen ridegtartáson, hogy délre ebédet kell tennem az asztalra az uram elé, épp csak elfelejtettem a Dudornak enni adni, és olyankor annyira árván tud üldögélni az üres tányérkájában - ráutaló magatartás végett - hogy majd'megszakad a szivem), és mivel váratlanul nagyon megenyhült az idő, ki is melegedtem rendesen. Na nem izzadtam meg vagy ilyesmi - idős úrinő szájából olvastam egyszer, hogy egy hölgy soha nem izzad, csak felhevül - szóval csak "felhevültem", és akkor kinyitottam a hűtőt, és egy mozdulattal ledöntöttem a gigámon egy egész pohár jéghideg narancslevet, és abban a pillanatban, hogy a pohár széle már nem érintette cseresznyepiros ajkaimat, azonnal tudtam, hogy MOST betegitettem meg magam.

És valóban, kapar a torkom, tüsszögök és lassan de biztosan lázasodom befele. Ezek szerint tényleg nem alaptalanul vegzáltak a szüleink annak idején, hogy "várj tiz percet, és csak akkor igyál".
Saját taknyán tanul a gyermek.

Az ötkönyves játékba...

...engem Euthymia hivott meg a Lapszéléröl, aminek nagyon örültem, mert bár én hivatalból is összeirtam már a 2008-as kedvenceket, azért szeretek minden alkalmat megragadni a könyvajánlásra, hátha valaki pont az én ajánlóimból kap kedvet egy-egy könyv elolvasására.
Megmondon öszintén, hogy abból a vérrel-veritékkel kirostált 21-ből még nehezebb volt kizzadni csak(!) ötöt, de végül sikerült, úgyhogy ime a listám abc-rendben:

- Defoe, Daniel: A teljes nagy Robinson - Most látom, hogy ez valahogyan lemaradt a 21-es listámról, pedig nagyon fontos olvasmányom volt tavaly, sokat is szövegeltem róla. Aki be tudja szerezni, feltétlenül pótolja az élményt, amivel megrabolták!

- Karácsony Benő: Napos oldal - A legkedvencebbem mind közül, köszönet érte a Cipponak meg a Murcinak.

- Tamási Áron: Ábel a rengetegben - bár tulajdonképpen mindhárom Ábelt ideirhattam volna, hálás köszönet érte Tamásnak, aki stikában a legjobb könyveket ajánlja nekem!

- Mark Twain: Önéletrajz - Ezért is köszönet a Cipponak, nagyon sokat kaptam ettől a könyvtöl, Mark Twain sokkal jobb fej volt mint gondoltam, és nagyon is észnél volt abban a világban, amikor lehetett volna tenni valamit...

- Zita néni: Svédcsavar - Ez is a legkedvencebbem volt, egy magyar férfi... nő... házaspár élményei Svédországban, élvezetes, olvasmányos, kaczagtató, egyszóval kiváló.

+1 ráadás Colette-től a Gigi cimü, ami valahogy szintén lemaradt, nem is értem, komolyan, újra felül kell vizsgálni azt a listát, mert nyilván elment az eszem, vagy ilyesmi.

Most fel kell kérnem öt másikat, hogy nyilatkozzon, igyhát legyen:
Kiváncsi lennék a Cippo, a Hedgie, a Rebelle, és a Kriszta kedvenceire, és bár nincs blogjuk, nagyon örülnék ha legalább itt a kommentekben kilistázná azt a bizonyos ötöt a Kiscsiga meg a Tamás, hogy további ötleteket lopjak... (mamzelle tudja hogy a kördéses játékok hivatalosan is hülyeségek, de most könyvekről van szó, úgyhogy most könyörgön néz az összes szemével, hogy ne utasitsák vissza... és megigéri, hogy nem megy oda a blogotokra esdekelni, megvárja mig ti tévedtek ide magatoktól... megigéri tényleg!)

RIP... második felvonás...

Egy órával ezelőtt a Doki megoperálta a laptopomat. Elvesztettük.
"Itt ez a bigyusz, berakom a gépedbe, és kétszer olyan gyors lesz"
Azóta semmire sem reagál. Hiztizhetnék, de nem fogok (mamzelle szája most kicsit sirásra görbül, de hősiesen nyeli a könnyeit). Igen, mindent elvesztettem ami az e: meghajtón volt, sok gigányi mindenfélét. A Doki jobban összeomlott mint én, ilyen még sohase történt vele: képes a semmiből összerakni egy gépet, linuxguru, és bármikor megoperál egy szürkehályogot, de ezt most elszúrta. Most boncolja a tetemet, hogy legalább a merevlemezről visszaszerezze mindenemet (mamzelle szeme most drukkokért könyörög).
Én bevetettem magam a hálóba az ő gépével, de ezen minden billentyű máshol van, nincsenek velem a kedvenceim, és sehova sem tudok belépni, mert csak a blogom jelszavát tudom fejből.
Viszont a hétvégén kapok egy új gépet. A munkámhoz elengedhetetlen, és amúgy is már haldoklott szegénykém egy ideje, csak... tudod, hogy van... azt hittem leglább lesz időm elbúcsúzni tőle... (mamzelle mostmár leplezetlenül zokog)

no szmájli anymore...

Soha többé nem fogok szmájlikat használni, hanem olyanokat írok majd helyette, hogy "mademoiselle most csillogó szemmel kuncog", vagy "mademoiselle most bosszúsan csóválja a fejét", vagy "mademoiselle most leírhatatlan arcot vág", meg ilyeneket.
(mademoiselle most elszántan csücsöríti a száját)

...hmm, lehet hogy nem fogom mindig kiírni, hogy mademoiselle... (mamzelle most elgondolkozva pislog)

de legalább esik!

Újabb adag hó. Itt úgy van, hogy egy évben csak egyszer esik, de akkor hirtelen lezuhan vagy kétméter, 'oszt azt aztán tessék beosztani egész évre.

Izgalmamban egyszerre vágtam el három ujjamat, az egyiket két helyen is. A három közül kettő gépelő-ujjacska, és sajnos mindhárom hógolyó-gyúró, és pizzadagasztó ujjacska, úgyhogy most bajban vagyok...

OMG, havazik!!!

Havazik odakint!!! Óóóó! Egész tisztességésen rákezdett végre, azt hittem idén se látok már havat! Hát mégsem vesztettem el a hócsináló képességemet, csak erősen koncentrálni kell és íme!
Megyek hóembert építeni, úgy nézem egy pár centis minihóembert már lassan össze tudnék gyúrni! Hahóóó hóóó!!!

Még a Hülyekukával is kibékültem egy időre. Hogy mosolyog!
Biztos ő is örül a hónak :)

megint e-book...

Alaposan updételtem a Cybookos bejegyzésemet, tessék olvasgatni és szívesen veszem a véleménynyilvánítást pro és kontra egyaránt.

inkább lányoknak...

Úgy látszik újraélem a matricás korszakomat, először ugye a leveleimet matricáztam össze, most pedig az iPodomat fogom. Pimp my iPod. Így fog kinézni kb. öt perc múlva (épp csak megvárom, míg alábbhagy a kezem recketése, piszok hideg van itt):

Aranyos, nem? A skiniZi-n lehet találni ilyen bájos finomságokat (meg kevésbé bájosakat is). A csíkosharisnyás táncoló lányka tervezője egyébként Gorjuss, nagyon tetszenek a munkái, vettem tőle már pár dolgot korábban is (kulcstartót, könyvjelzőt, kitűzőt, csak ilyen édes semmiségeket), és az az érdekes, hogy ez a nő úgy néz ki, mint egy 14 éves goth kiscsirke, lila cirommal a frufrujában, pedig harmincon túl van már, férjezett, három gyerekes anyuka. Művészek :-)

hát nem ő a világ legédesebb kismadara?

.

RIP...

A titokzatos, mindentudo kis feketedoboz varatlanul kilehelte a lelket, aminek az lett a kozvetlen kovetkezmenye, hogy most se telefon, se internet, se TV, amig nem kapunk egy ujat (ez meg napokig eltarthat). El vagyok zarva a vilagtol, egesz nap a Dudort vegzalom itt a nagy csondben, ma meg is harapott amikor a csap ala tettem, mert csupa kaki lett, asszem elege van belolem...
A szomszedhoz kereczkedtem at ot percre, hogy legalabb a blogban megkoszonjem a szulinapi jokivansagokat, koszonom oket, snailmailben es hetvegen bovebben az illetekeseknek.

Csok, M.

nőjjön be az orraluka...

Fejlemények történtek a Zöld Szörnyeteg ügyében, ugyanis mostanra már az egész ház egy emberként rázza az öklét a pokoli zaj miatt, főleg amióta ideszokott a vén iszákos Papodieu-bácsi az utca végéről, és minden vasárnap pontban hajnali hétkor gördíti a ház elé a talicskáját, hogy megkezdje kiűríteni a tartalmát (a környékről szerzi be a szajrét, elfoglalt háziasszonykák előszeretettel adják át egy hét alatt felgyülemlett üvegneműiket egy kevéske aprópénz kíséretében az öregúrnak, aki megszabadítja őket a bosszantó szeméttől), de úgy, hogy minden üvegből még a helyszínen szopogatja ki az utolsó cseppeket, aztán a kevéske aprópénzből spiccesre issza magát, és fütyörészve-dalolászva tipeg végig az utcán pontban egy órakor, amikor minden rendes lakó a jól megérdemelt ebéd utáni szunyokólását végezné.
Szóval tűrhetetlen állapotok uralkodnak itten, és az egyik emeleti agglegény uraság aláírásgyűjtésbe kezdett, majd egy jól megszerkesztett levélben szólította fel az illetékeseket, hogy csináljanak már valamit, mert különben...
Aztán kiderült, hogy az "illetékes" nem barátja neki, se nekünk:

Igen, kistestvére született, én meg minden pillanatban várom, hogy kirobbanjon a polgárháború...

kedvenchónap

Juhuhúúú!!!
Boldog Decembert Mindenkinek!!!

világvége rovat 1.

A fogyasztói társadalom végső degenerációja. Keresztény Amerika, szeressük felebarátainkat testvéreim, a szeretet ünnepe stb.

Halálra taposták a Wal-Mart eladóját a fekete pénteken

haspókteknőc

Valaki ma annyira telezabálta magát, hogy még a napozósarokig sem tudott eltipegni, a saját kistányérjában aludt el, a fejét egy zaftos endívián pihentetve.

Ruha. Sok ruha!

Hát ez tényleg nagyon jó játék!

A nadrág csak illusztráció, képtelen lennék valaha is belegyömöszölni magam :-(

Viszont az a kis blúz!!! Meg a táska!!! Meg a topán!!! Akarom akarom akarom!!!

Megint a Dudoromról... meg egy kicsit másról is

Nem tudom, hogy az anyák hogy bírják az embergyerekekkel, mert én már ettől a kis teknősgyerektől is kész idegroncs vagyok, nem hittem volna, hogy ennyire lehet szeretni egy ilyen pici valamit, és ennyire lehet aggódni érte, nincs egy nyugodt percem, mindig azt hiszem, hogy most hal meg. Most mondjuk éppen azt hiszem, hogy minden rendben van, mert evett, de amúgy ma egész nap duzzogott, ugyanis teljes átalakításon esett át a lakhelye, most jóval teknősbarátibb, viszont emiatt egy rövid időt méltatlan körülmények között kellett eltöltenie, és ezen úgy besértődött, hogy körül sem nézett az új helyen, csak beásta magát, és rám se hederített órákig, pedig olyan klassz napozósarkot csináltam neki, de még a közelébe se ment. Én meg már tiszta ideg voltam, és hogy ne kukkoljam állandóan az intim szféráját 20 centiről (mert ezek a stresszt nem bírják), kialakítottam egy terepszínű bunkert a szoba egyik sarkában, és onnan figyeltem a Dudort távcsővel egész délután. Egyszercsak előmászott, és miután meggyőződött róla, hogy nem vagyok a közelben (szerencsére nem túl éles a látása), példátlan fürgeséggel behabzsolta madársalátából, reszeltrépából és kelbimbóból álló uzsonnáját (holnap megyek szedni neki tyúkhúrt, csak előbb kiderítem, hogy mi az, és hogy néz ki), majd visszarohant, és újra beásta magát hajszálra ugyanúgy, mint azelőtt. Így büntet. Nagyon furmányos Dudor. De legalább tudom, hogy jól van. Most tojást főzök, holnap a porrá tört tojáshéjt is fölvesszük a menübe, hogy erős legyen a páncélunk, és nagyra nőjünk. Túldramatizálom?

Játék: Találj meg a képen legalább egy duzzogó Dudort.

__________
Egyébként meg az is kiderült ma (sűrű napunk van), hogy egyre bölcsebb és bölcsebb leszek, rájöttem ugyanis, hogy a bölcsességfogak kizárólag azért nőnek felnőttkorban, hogy átérezzük leendő szülőként, amin a babák keresztül mennek a fogzásnál. Múlt héten még csak szimplán azt hittem, hogy hamarosan ki kell operálni a fél arcomat, mert biztos begyulladt a fejem, de mostanra kiderült, hogy a jobb alsó kínzott meg ennyire, már kifigyel ott két kis fehér foghupli, a leendő fogam teteje. Egyszer fájt a fogam, amiből végül gyökérkezelés lett, és még élénken emlékszem az esetre, de ez a fájdalom olyan volt, amit eddig elképzelni sem tudtam, jobb oldalon az alsó-felső szemfogaktól kezdve a leghátsó örlőkig minden fogam úgy fájt, mintha külön-külön begyulladtak volna, a kérdéses ínyrész egy merű húscafat, a fájdalomcsillapító annyira hatott mint egy negró, folyamatosan lázas voltam, szóval remélem a többi b.fog a helyén marad, mert úgysem egyezem bele.

A Dudoromról...

Hölgyeim és Uraim, kedves Mindenki!

Hadd mutassam be családom legújabb tagját, egy snájdig sztyeppeit (vagy kirgizt), szám szerint a harmadik legfontosabb férfit az életemben, avagy az én elmés Dudoromat. (N.M. és V.)

Méretét tekintve kb. hét centi mindössze, és annyira könyörgött az összes szemével, hogy hozzam el, hogy elhoztam, és most itt van, és én már majdnem egy hete tudtam, hogy itt lesz, úgyhogy ki lehet találni mennyit aludtam az izgalomtól. Végre van egy háziaranyosom!!! Egy mocorgóm-szuszugóm!!!

Különben nagyon egy húron pendülünk mi hárman, mert szereti a meleget, a csöndet és a nyugalmat pont mint én, szereti a pittypangot pont mint a doki, és szeret sokat szundizni pont mint énmegadoki. Teljesen vegetáriánus, megőrül a salátáért és az endíviáért, de állítólag néha el-elkap egy bogarat a fehérjepótlás végett. Rózsaszín a nyelvecskéje, és több számmal nagyobb a bőr mint a Dudor, de nem baj, valamikor majdcsak belenő, ideje az van rá, mert 40-60 évig is elél.
Van egy lámpája ami alatt melegszik, és van egy másik amiből D-vitamint szed magára, gondoltam néha én is befekszem ez utóbbi alá, elvégre némi D-vitamin pótlás senkinek sem árt, közben meg majd felolvasok neki, hogy az elméjét is pallérozzam.

Amikor megtudta, hogy elhozom tisztára megőrült és egy teknőchöz méltatlan sebességgel nyargalászott föl-alá az üveghez ütögetve harci öltözékét, mely műveletet itthon is folytatta, mire én persze azt hittem, hogy jómagam bájoltam extázisba a fiút, de kiderült, hogy ez csupán annyit jelent Őfenségessége nyelvén, hogy Kaját Ide Nekem Most!, mert miután ötperc alatt befalt egy fél salátát, majd lefojtotta pár levél endíviával, peckesen bevonult a Magánszférájába, és azóta alszik mint a bunda, a színét se láttam, remélem még él.

Itt egy videó is, amin látszik a kéglije (padlófűtéses). Hát... tudom, hogy kicsit minimál a berendezés, de idővel majd kicsicsázom, bár egyelőre még nem tudom mivel, mert amit nem tud kikerülni, azon megpróbál átmászni (két perccel azután, hogy rendelkezésére bocsátottam a birodalmát, máris fejre esett a Magánszférájáról), ami pedig zöld, azt vagy megeszi, vagy kiássa és alábújik rejtőzködés céljából.

tratatataaa...!!!

Megjelent az egyik könyvem lalalala... már nem is vagyok olyan beteg tralalala...

Csúcs ez az érzés... :-D
És még jön kettő ebben a hónapban.

nagyon...

fáj az egész kislány :-(

a nagybetűs Zene...

Hirtelen felindulásból összevágtam ide egy zenei válogatást, ami arról szól, hogy miért szeretem annyira a hegedűt. Mert nagyon szeretem, a kedvenc hangszerem, és ha valaki igazán a mestere, akkor az előtt én fejet hajtok, függetlenül attól, hogy kicsoda vagy micsoda.
Egyszer volt alkalmam ezeket egy olyan igazi csúcsberendezésen meghallgatni, egy hangszigetelt zeneteremben csak én voltam meg a zene... atomjaimra hullottam. Olyan gyönyörű, hogy az már szinte elviselhetetlen.

A cippo szíves figyelmébe ajánlva...


Tartalom:
Johannes Brahms: Magyar táncok V.: Sergeï Trofanov az előadó, orosz származású hegedűművész. Az amikor kacagtatja... borzongás és libabőr... minden csupa libabőr...

Bartók Béla: Román népi táncok 1-4: négy rövidke zenei szösszenet, négy novella, olyan egypercesek, mint Örkény vagy a korai Minyák, épp csak zenében elbeszélve. Átmenet nélkül, ököllel csap az arcomba és talál. Az ember lánya pedig csak ül, köpni-nyelni nem mer, csak néz ki a fejéből és bőg. Nem mellesleg Laurent Korcia az előadó, aki a legtehetségesebb és legszebb hegedűművész, akit ismerek. Mit is mondhatnék... ez a férfiak világa, én csak élek benne.

Henryk Wieniawski: Obertass Mazurka Op.19: Ha elég hangosan hallgatod, akkor kicsit sokkoló lehet a négy egyperces után, de pengetős, és az nekem a gyengém. No meg Itzhak Perlman... most kezdjem el magyarázni?

Madame Rizsa...

Tudod, vannak azok a cím-matricák, amiket csak rá kell stemplizni a borítékra a feladó helyére, és akkor nem kell az írással bajlódni, plusz nem fordulhat elő az a gikszer, hogy félreolvassák a válaszcímet, vagy a posta nem tudja visszaküldeni, ha elkavarodik egy levél. Amióta postcrossingolok látom, hogy az egész világ ilyet használ, és mivel roppantul praktikusnak találtam, nekem is kedvem szottyant rá.
Azt persze tudtam, hogy a külalakot tekintve én biztos nem fogom beérni valami randa rózsaszín elefánttal vagy franciazászlóval a sarkában, ha már egyszer ki lehet csicsázni, akkor én bizony ki fogom csicsázni alaposan, mert én ilyen csicsázós lány vagyok. Csak aztán elszaladt velem a ló, és most az van, hogy nem tudok választani a kedvenceim közül, úgyhogy neked kell (várom a szavazatokat, én nem tudok dönteni):

(a sok rizsa helyére nevet és címet képzelj, és természetesen a valóságban ezek sokkal kisebbek, kb. 2x7 cm a méretük)

*Ha netán megtetszik valamelyik, akkor szólok, hogy az a francia cég, aki kinyomja és elküldi, minimum 140db-os megrendeléssel dolgozik, és ez a mennyiség kb. 15 euroba kerül postaköltséggel együtt.