a férfi és az ő háza...

(a képen eldugtunk egy dokit is)

ez meg asszony konyhája...
(kicsit pucér és a fény is randa, de alakulgat)meg találtam ilyet is a kertben:

...a mi kertünkben olyan a szilva...

...hogy minden szem meg van puszilva...

Én olyan de olyan bóóóódog vagyok!

Csak ezt akartam mondani.

hajnali hét óra van...

...én meg halálosan fáradt.
Kész a festés végre, úgyhogy ma fogunk véglegesen átköltözni a szamárfészekbe (már t.i. ottalunni), mert ma kerül át a Gizi, én pedig ott vagyok otthon, ahol a mosógépem (ő a Gizi) áll, és kész.

u.i.: A teknősök is költöznek, valóságos palotát kaptak: emeletes, és van benne ebédlő, meg hálószoba és szalon, meg hangulatvilágítás. Őket is ma pakolom majd át összes termeikbe.

u.u.i.: A virágaim eszeveszetten nőnek.

u.u.u.i.: A legdurvább pedig az, hogy a válófélben lévő házaspárból - akiktől vettük a házat - az asszony pár nappal azután, hogy megkapták a vételárról szóló csekket, nyomtalanul eltűnt, se pénzt, se hitelkártyát, se iratokat, se ruhát, se semmit nem vitt magával. Eltűnt, lehozták az újságok is. A kórházban dolgozott, ott ahol a dokikám, és a nővérek pletykálták, hogy elég depressziós volt (nem is látszott rajta), már egy éve különéltek, mert elhagyta a férje egy másik nőért. Állítólag csak annyit hagyott hátra, hogy gondoskodjanak a kutyájáról, és azóta senki sem látta, senki sem hallott róla. Ez azért egy kicsit fejbekólintott...

ain't no sunshine when he's gone...

...only darkness every day.

Hajnali ötkor arra ébredtem, hogy a konyhában állok, egyik kezemmel kenyérszeleteket vajazok meg szalámizok össze, közben a másikkal különféle dolgokat próbálok egy csurig tömött bőröndbe szuszakolni, a harmadikkal meg egy bitangerős kávét hörpölgetek. Aztán félálomban kibotorkáltunk az állomásra, ahol föltettem a dokit a vonatra, s azzal kezdetét is vette a szokásos májusi NSN (Négy Sötét Nap), avagy az évi rendes párizsi Szemészkonferencia, mostan meg egyedül majszolom itt a magány keserű kenyerét. Épp csak egy kis kanálka málnalekvárt kentem rá az előbb.

pique-nique...

Ma szanaszét kertészkedtem magam, ültettem sarkantyúvirágot, meg sokszínű petúniát, meg folytontermő epret - már alig várom hogy folyton teremjen - meg fehérmindenféle keveréket (lásd odalent), és végül valamit, ami nem tudom micsoda magyarul, de a francia neve lefordítva annyit tesz, hogy "fekete szemű Zsuzsánna".
És még holnap is lesz nap...

az a bizonyos kert, ahol a tündérmesék teremnek...

Itt egy kép a kedvenc csücskéről a kertemnek, a szerszámoskamrával meg a sövénnyel. Így is nagyon bájos, de a kamra ablaka alá abba a virágládába képzeljél el temérdek égővörös muskátlit, az oldalára meg kampókon felaggatható virágkosarakat telistele még nem tudom mivel, az ajtó fölött meg levendulacsokrok száradnak majd. Megvan? Hát ez most csak egy amolyan "ilyen volt"-fotó, egy-két hónap múlva még vissztérünk a témára...Ez meg a másik kedvencem, még nem sikerült kifürkésznem, hogy ide kik vették be magukat, de majdnem biztos vagyok benne, hogy vagy tündérek vagy törpék.

új cím, új matrica, új szavazás... avagy megint csak a rizsa

Itt az ideje, hogy új címmatricákat csináltassak a leveleimre, úgyhogy elhaladtam arra a weboldalra, ahol másfél éve találtam a bojtos-papusosat. Gondoltam majd jól keresek magamnak egy másikat, pláne hogy most csak 5 euróért vesztegetik 140 darabját, de épp csak azzal nem számoltam, hogy közben feltúrbózták a kínálatot. Komolyan, ezeknek teljesen elment az eszük, már valami hatezer féle matricából lehetetlen válogatni. A múltkori szavazásnál csak kilencből nem tudtam választani, most meg 26-ból nem bírok. Már ott tartok, hogy választok legalább négyfélét, és minden évszakban más mintát használok majd.

Tehát itt van a versenyben maradt huszonhat, várom a szavazatokat:Az elmúlt másfél évben ugye ezt használtam, de egy kicsit már meg is untam, nomeg a nyakamon is maradt belőle pár tucat, úgyhogy megkérdezem: nem kell valakinek durván sok bojtos-papucsos matrica? Le lehet vágni a nevemet és a (volt) címemet róla, és remekül használható iskolai asztallap vagy begipszelt kar/láb kicsicsázására. Hm?

címváltozás...

Mától hivatalosan is új címünk van, úgyhogy aki igényt tart megváltozott postacímünkre, az emilben beadhatja kérelmét. Mostanmár nem Saumurben lakunk, hanem Saint-Lambert-des-Levées-ben, ami tulajdonképpen az agglomerálódott Saumur.

Ma voltunk a jegyzőnél a végleges átírásra, meg kifizetésre, meg a kulcsokért, de annyit beszélt az a nő, hogy azt hittem holnapig haza se jutunk - vetted? haza! -, de egyszerre csak kifogyott a szuszból, és szélnek eresztett bennünket. Hazafelé utunkban - vetted, hazafelé! - meg az egyik kertben láttunk egy szamarat meg egy malackát, amint a legteljesebb egyetértésben turták a földet, ezt jó jelnek vettem. Aztán hazaértünk - bizony! haza! - és bebóklásztuk a házikónkat, meg a kertet is, ahol szám szerint 5 darab fának mutatkoztam be (köztük van egy cédrus is...!), egy négyzetméternyi gyöngyvirágnak, egy levendulabokornak, és kábé 100 négyzetméternyi mindenféle más fűnek és bokornak, amikről sejtelmem sincs hogy micsodák, de nagyon virágoznak.

A konyhában van beépített baguette tartó. A nappaliban meg kandallópárkány.

cacao finom...

Tudod, vannak azok a régi hirdetések, amiket képeslapokon, hűtőmágneseken, meg poháralátétekre aplikálva árulnak itt-ott - nagyjából mindenhol a világ boldogabbik felén -, és amiket egyesek szenvedélyesen gyűjtenek 15 éves koruk óta, amióta csak először pillantották meg őket Londonban, és amit Franciaországba való költözésük után is lelkesen vásárolnak - nem'tom kik ezek az egyesek, vagy valakik, vagy valahová mennek. Nos, ma az egyik egyes ezt találta a Puy du Fou-ban:

gyilkosos...

ja egyébként meg ez: Index: Csak minden ötödik ember nem gyilkolna - 20 perc múlva kezdődik a kettesen, nagyon kíváncsi leszek...

UPDATE:
hu, nagyon megrázó volt ez a film, nem is tudok hirtelen beszélni róla. Reszket minden tagom.
Ez nem egy játék, hanem egy dokumemtumfilm egy játéknak álvázott pszichológiai kísérletről. Döbbenetes. Döbbenetes, hogy mik mennek már a tévében. Japánban vannak olyan műsorok - mutattak belőlük részleteket - ahol a játékosok büntetésből egy másik játékost tűzforró vízbe dobnak, meg egy átlátszó csövön keresztül egy lángoló labdacsot dobnak a szájába, meg a nőt bikinire vetkőztették, lufit húztak a fejére - úgy hogy elszorítsa a nyakát - és eszement erős levegőt pumpálnak a be a fejénél, hogy a szájára minél inkább rászoruljon a gumi. Azt ezek ott sikoltoznak a közönség meg röhög...
Meg Angliában volt olyan, hogy egy pasi élő műsorban oroszrulettezett, és annyit tettek meg a műsorkészítők, hogy nem egy az egyben élőben adták, hanem 4 másodperccel késleltették, hogy ha tényleg fejbe lövi magát, akkor az azért ne menjen le élőben.
Meg studióban, közönség előtt igazi holttestboncolás, úgy hogy a hulla nem is feküdt, hanem fel volt függesztve. A szerveit meg felszeletelték...
És ez még csak a műsor első tíz perce... rosszul vagyok.


Na mondjuk van abban valami különös csavar, hogy a televízió negatív hatásait vizsgáló dokumentumfilmet maga a televízió juttatja el az emberhez...

borsózöld nyeleslábos

Eleddig a legnagyobb zavarban voltam a leendő új konyhám dekorációjának központi témáját illetően, de akkor megláttam (és nyomban meg is vettem) ezt a bűbájos borsózöld nyeleslábost - fabogyóval! - és szinte rögtön szertefoszlott az a színtelen szürke köd képzeletem ege alól.
Sőt... nekilódult, újra száguld, hajtja az a régi láz... lalalala...

szöszi...

Ma a doki rendelőjében alkalmam nyílt ismeretséget kötni egy ifjú hölggyel, aki nagy elmélyültségben majszolt valami bonbont*, amit először félrenyelt, majd csuklani kezdett tőle. Nagy jólneveltségében aztán minden egyes csuklás után hangosan elnézést kért a jelenlévőktől, vélhetően a keletkezett zajszennyezés miatt:
- Pardon, pardon! - mondta, s pukkedlizett is hozzá.
Hároméves volt.
_________
*meg is kínált a kis nyálmaszatos mancsából, én meg hősiesen el is fogadtam

conspiracy...

Ma egész délelőtt így sutyorogtak egy sarokban...
Kíváncsi vagyok mire konspirálnak ezek!

Amúgy meg közben lett egy halam is, az Áfonya (de arra is hallgat, hogy Hé, Fonya!).
Sziámi harcoshal, tökre kék, tökre pici, és olyan lebegős sleppje van, amit maga után vonszol, mint valami hercegecske a köpenyét. Nem tudom lefotózni, mert egyfolytában ficereg.
Van egy üvegfalra erősíthető vízihőmérője, ami pont olyan kék, mint ő, azzal rögtön mély barátságot kötött, éjszakánként fölkucorodik a tartójára, és összebújva alusszák az igazak álmát.
Egyedül van egy kisebb akváriumban, ugyanis a harcoshal nem csak amolyan becenév, tényleg egy kis méregzsák, mindent megtámad, ami csak megközelítően is hasonlít egy másik sziámi harcoshalra, annyira védi a saját kis három literjét. A mindenbe egyébiránt ő maga is beletartozik, ugyanis ha tükröt tartok elé, akkor írtóra dühbe gurul, felcsapja a vitorláit (ti. kifeszíti a sleppjét), és elkezd le-föl úszkálni a behatoló orra előtt úgy oldalvást, hogy a másik lássa, hogy ő milyen egy vitéz hőscincér, meg hogy ezen a szemétdombon ő az Áfonya, közben pedig morog. Akkor aztán elveszem a tükröt, ő pedig megnyugodva konstatálja, hogy a puszta látvány elegendő volt a betolkadó elzavarására.

Szóval nagyon jó fej, kis zabagép, és hősbátor, mostmár csak a házőrzőkacsákat kell beszereznem majd az új házba, és kész is az állatkertem.

u.i.: Az állatkertről jut eszembe, szombaton voltunk a Doué la Fontaine-i állatkertben, ahol etettem zsiráfot (majdnem le is harapta az egyik ujjamat), a majmok meg egyáltalán nincsenek ketrecbe zárva. Meg a flamingók se. Meg a kecskék se.

home sweet Saumur

Nos, azt hiszem ma vettünk egy házat. Mindenkitől ezúton kérek elnézést a megválaszolatlan levelekért, kommentekért és díjakért, de az elmúlt hetekben tökéletesen beszámíthatatlan voltam (és az elkövetkezendőkben is az leszek). Ráadásul még csak az elején tartunk a papírmunkának (már egy hónapja tartunk az elején, és még hátravan kettő), pedig ma déltől kettőig mást se csináltunk, csak papírokat írtunk alá egy irodában, nem hiszem, hogy valaha is aláírtam ennyiszer a nevem életem eddigi 28 éve alatt.

Elgondolkoztató momentum:
Amikor az adategyeztetésnél az ingatlanospasi felolvasta mindannyiunk adatait (érts a mindannyiunk alatt a dokit, a mamzellt, az extulajdonost, az extulajdonosfeleségét, és anyáink nevét három példányban), annál a résznél ahol a születési adataim következtek, az ingatlanospasi felnézett rám, és ezt kérdezte:
- ááá... Budapesten született?
- Igen.
- A pesti vagy a budai oldalon?
- ööö...???!!!
A hebegés után persze válaszoltam, majd napirendre tértem a dolog fölött. Aztán késve beesett az irodába az extulajdonos, kezdhettük újra az adategyztetést, és akkor történt, hogy annál a résznél ahol a születési adataim következtek, az extulajdonos felnézett rám, és ezt kérdezte:
- ááá... Budapesten született?
- Igen.
- A pesti vagy a budai oldalon?
- &*@#..??!!

Namost akkor két kérdésem van: (1) Honnan ilyen jól értesült minden francia ember Budapest történetét és földrajzi fekvését illetően, (2) Miért nyugtatja meg a lelküket, ha tudják, hogy egy fiatal kis magyar nő a pesti vagy a budai oldalon született-e meg? Ilyet még Magyarországon se kérdezett tőlem soha senki...
A válasz egyébként a pesti oldal, a Szabó Ervin Könyvtár közvetlen tőszomszédságában születtem a Baross utcában, bizonyára ezért vagyok ilyen mániás könyvmoly.
Genius loci.

Dél körül...

...megemeltem egy nagyobbacska doboz könyvet, és akkor a bensőm úgy... hogy is mondjam... pengett egyet. Mostanra pedig egy egész termetes dudor nőtt a pengés helyén. Akkor most nekem sérvem van? Ha az van, akkor fel vagyok mentve a ma esti fogorvosi kezelés alól?

UPDATE:
A doki most jött haza, és azt mondta, hogy ezerszázalék hogy nem sérv, mert ott a legvastagabb a hasfal, és igaz hogy egy nyámnyila alak vagyok, de annyi izmom még nekem is van, hogy az ne szakadozzon össze-vissza olyan könnyen, úgyhogy biztos nem sérv, csak izomgörcs. Pihentetnem kell majd, rögtön a fogorvos után... ezt a pechet!

Végre...

...végre, végre, végre!
Aszittem má' sose lesz csütörtök!

Észrevetted...

...hogy ha repesve vársz valamit, akkor hirtelen ólomlábakon kezd vánszorogni az Idő? Máskor ilyenkorra már rég csütörtök szokott lenni, most meg még kedd délután sincs...

Annyira ciki...

...elkapni egy náthát az ingatlanoscsajszitól, nem?

Franciahonban élő magyarok!

Tudja valaki, hogy hol lehet itt költözködéshez dobozokat szerezni?

Bármi egyéb tanácsot szívesen fogadok a költözködéshez, ha van tapasztalatotok benne, mert otthon ez úgy ment, hogy az apu adott a gyárából kismillió dobozt, egy barát kölcsönzött egy kisbuszt, amivel átcuccolhattunk, a többi barátok és rokonok segítettek cipelni, megoldottuk cimborasági alapon. De itt momentán szűkében vagyunk a cimboráknak és a rokonoknak, ketten meg még a mosógépet se bírjuk kicipelni, úgyhogy muszáj lesz kitalálni valamit. Ezek a költöztetőcégek pölö hogy dolgoznak?

UPDATE:
najóóóóóóvan!!!! Aztamindenitmikvannak!
http://www.cartondemenagement.com/
http://www.demenagement-ingrid-maingret.fr/demenagement.html
Nem lesz itt gond :-)

kutyabaj

Ha a japánok valamibe belevetik magukat, akkor azt alaposan teszik (a doki szerint kényszeresen). Ha a japánok úgy döntenek, hogy ők egy kutyatartó nemzet lesznek, akkor - ha a kutya beledögik is - azok lesznek.

Nálunk a tévénézés már jó ideje kimerül az Animaux csatorna napi pár perces bamba bámulásával, hogy az is meglegyen, de csak akkor figyelünk oda ha tényleg érdekel, amúgy csak zajcsinálónak tartjuk, és teát iszunk róla, mint a gilmorelányok. Tegnap este viszont egy olyan műsor ment, amit tátott szájjal néztünk végig, majd vissztekertük és újra megnéztük (műholdas adásnál ilyeneket is lehet), mert nem tudtunk hova lenni a döbbenettől.

Arról szólt, hogy hogyan tartanak a japók kutyát.

Hát először is van olyan, hogy kutyaesküvő. De frankón ám, van pap, meg tanúk, meg kicsípett és/vagy becsípett násznép, meg csokordobás, meg torta (szerintem a kutyákat csak az érdekelte), az ifjú pár habos menyasszonyi ruhában és szmokingban feszeng, és erővel kell őket az oltárhoz vonszolni. Mazel tov!

Aztán volt olyan, hogy kutyatemetés, de az sem olyan ám, hogy ásunk egy gödröt, majd az elhunyt Blöki belehelyezését követő egy perces néma szepegés után ünnepélyesen felavatjuk az új kutyát - meghalt a kutya, éljen a kutya! Nem, ez sem lehet ilyen egyszerű japánéknál. Ott kérlek házhoz jön a gyásznép, meg a hamvasztó...ööö izé, egy rózsaszínre és kékre pingált teherautó képében. A koporsóba helyezett kutyát felravatalozzák egy randa oltármicsodán, ami nagyon istenes, mert az oldalán a glóriás Szűz Mária könnyez, karjaiban apró kiskutyát tartva, és további apró kiskutyák ugrándozzák körül. Aztán van pap, meg sok virág és selyem és brokát, és a szertartás végén a koporsót a teherautóba épített hamvasztó egyik végébe teszik: kis zömmögés, masinazaj, és a másik végén már ki is jön a csini urna, benne a Bodri földi poraival, amit már pakolhatunk is a kandallópárkányra dísznek.

Aztán olyat is láttam, hogy kutyaétterem, a legjobb minőségű alapanyagokból, házhozszállítást is vállanak, valamint kutyakajafőzőtanfolyam is van ugyanott. Homárból pölö. Az afrikai gyerekek meg éheznek. Ja, meg kutyaszülinapi torta.

Aztán volt még kutyajóga, és kutyamasszázstanfolyam, amiben az volt a legviccesebb, hogy a tanárnak még kutyája sincs, ő ugyanis egy nyúlon tanulta a szakmát, és azóta is csak nyulat hajlandó tartani.

A következő volt a kutySPA. Kutyauszoda, termálvíz, olajmasszázs, mozgáskultúra, ducitorna, gőzfürdő stb.

Kutyakórház a hagyományos kínai orvoslás jegyében (a japán kutyatermészet-gyógyász ugyans egészen kínáig ment, hogy kitanulja) füstölőkkel, és kutyakupunktúra.

Kutyahotel, minden blökinek saját külön szobával, webkamerával és hangszóróval, hogy a gazdi a távolból is tarthassa a kapcsolatot kis kedvencével. Ez a webkamera-dolog egyébként nagyon megy, reklámoztak kutyakajaadagoló-masinát is webkamerával, hogy a gazdi akár mobiltelefonról is figyelemmel kísérhesse a hazai történéseket.

A legjobb azonban, ami mindent visz, az szerintem a kutyakölcsönző volt, ahol potom száz dolcsiért már egy egész hétvégre lehet kutyád, és még videókazettát is kapsz hozzá, amin a kutyu kedvenc filmjei mennek. Tökállat! Egy fiatal házaspárt mutattak, akik képesek minden héten négy órát utazni oda és vissza csak azért, hogy kikölcsönözzenek két napra egy szőrmókot, és úgy csókolóztak a kis döggel, hogy az bizonyos országokban már korhatáros jelenetnek minősülne.

Pöpec, mi?

szóval az a mendemonda, hogy...

...paradicsomlé után nem okos dolog rögtön tejet inni, az nem ám csak olyan urbán legenda!

ez meg tisztára rejtői szalagcím, nem?

(az Index főoldaláról)

A következő teknősömnek ez lesz a neve... a Ragyástóni

az időjárásjelentésben...

...beszámoltak arról, hogy egész Franciaországot gyönyörű hótakaró borítja, mindenki boldog* és rendre gyúrja a hóemberkéket, a gyerekek hangos hócsatákat vívnak, az idősebbek pedig kipirulva andalognak a puhán szállingózó hópelyhek között, miközben teát meg forralt bort kortyolgatnak, és ez még így is marad tán hetekig is, sőt utánpótlás is várható az égből mindenhol, kivéve(!) egy kábé 70-100 kilométeres sávot, ami végighúzódik az országon északtól délig. Navajon ebben a sávban hol terül el Saumur? Hát persze, hogy a legislegközepén. Még annyi reményem sem lehet, hogy egy-két kósza pehely átesik majd hozzánk valamely boldogabbik országrészből. Kitaszítottnak érzem magam, sorsüldözöttnek, és mostmár biztos, hogy valami nagy baj van a Hócsináló Képességemmel, pedig otthon még olyannyira működött, hogy egyszer például csak nagyon akarnom kellett, és reggelre az egész városban nem volt hó, csak a mi utcánkban. Itt viszont teljesen berozsdált, azóta a két gyönyörűséges napig tartó kis fehérség óta még egy darab pelyhet sem sikerült lebűvölnöm az égből, pedig tegnap délután annyiradenagyon koncentráltam, hogy még a hasam is belefájdult. Megreparáltatnám, csak nem tudom ki az aki ért az ilyen apró és finom szerkezetekhez, mint amilyen a Hócsináló Képesség...

Nem tudja valaki Holle Anyó emlicímét?

Most komolyan, vajon honnan a csudából tudják, hogy egyedül és kizárólag itt nem fog esni hó?!
__________
*Na jó, lehet hogy nem mindenki boldog, mert olyan szavak is megütötték a fülem, mint "pánik" meg "lebénult közlekedés", de ezeket csak a szokásos elégedetlenkedők szajkózzák folyton, akiknek soha semmi sem elég jó.

a boltban...

Mamzelle: - Nézd csak, szerintem az a csinos nő a sor végén neked integet. Ismered?
Doki: - Aha. Fotóim vannak a pucér szemfenekéről, azt szoktam nézegetni.

Mamzelle el: - Kalimpáló maca...

Könyvmoly vagy vagy vadmeggymag vagy?

Elárulom Nem árulom el, hogy mindketten Moly-pólót viselünk. Nekem nagyon-nagyon tetszik, és gyönyörűen festek benne, és szerintem a doki is, őszerinte viszont ez annyira ciki, hogy még a szemetet is csak úgy hajlandó kivinni a folyosó végéig, ha előbb egy pulcsit húz magára. Mert ha mondjuk fekete alapon lenne, és kis kalózkoponyák meg lábszárcsontok futnának körbe rajta sorminta jelleggel, akkor még csak-csak, de ez, ahogy ilyen regényes hófehérkehófehéren és tündérszoknyakéken lebegi körül marcona férfitestét, hát ez így vérgáz. Megfenyegetett, hogy ha valakinek el merem árulni, hogy házon belül egy pirospöttyösruhás szőkefürtöcskés lánykagyrémes pólóban glasszál, akkor ő meg majd elárulja, hogy... de ezt meg én nem árulom el. Mindazonáltal igen kényelmesnek találja.

Lepkepillangó...

Ma szanaszét varrtam magam az új varrógépemen.
Originális Singer! trallala....

Pusziktól cuppogósat!

Mákos-mazsolás Karácsonyt kívánok mindenkinek, zöldes-aranyost, piros szalagosat, fahéjillatút, szegfűszegest, narancsosat, hótakarósat!

Van egy farmom, meg egy ranchem is...

Olyan jól belejöttem a kertészkedésbe, hogy mostmár virtuálban is nyomom a fészbúkon. Az új hobbim roppantul addiktív, amióta játszom például egy sort sem olvastam, de mondjuk enni se nagyon ettem, a karácsonyi készülődés meg teljesen háttérbe szorult (még jó hogy az idei Nagyságos Mamzi-imidzsemnek amúgy sem árt egy kis elegántos hanyagság), és a dokit se sokat láttam, bár ő is igen belemerült valamibe, úgyhogy talán nem is hiányzom neki (csak egy kicsit). Ő például még fürödni is elfelejtett két napig - én észre se vettem, de egyszercsak azzal pattant föl, hogy már nem bírja elviselni a hónaljának szagáját (apropos, vajon hol lehet a hón?), és bevonult a fürdőbe, én meg addig megetettem a teheneket.

Szóval ezt a játékot nem ajánlom házassági válságban gyötrődőknek, se kétségbeesett facéroknak, mert tuti csak ront az állapotokon, azonban hiszem, hogy a mi sziklaszilárd kapcsolatunk ezt a zökkenőt is át fogja vészelni, mert még marhára nem untam meg a vetést-aratást, meg hát ugye a doki is belemerült abba az izébe (valamit eszeveszetten programoz), így talán még van időm, mielőtt nyafogni kezd, hogy nincs tiszta gatyája...

Addig is kapálgatok, magot szórok, betakarítom a termést, gondozom az állatokat, pénzt keresek, befektetek, csinosítok... és elfelejtek válaszolni az összes levelekre.

Így nézett ki a farmom tegnap. Ma már teljesen másmilyen, mert huszonötezer petákért új parcellákat vásároltam.A ranchem meg ilyen nagyon szép, ez is klassz játék (CountryLife a neve), bizonyos szempontból még jobb is, mint a FarmVille, szebb a grafikája, és összefüggőbb is, viszont lassabban lehet vele haladni.

Hull a hó és hózikzikzik...

Nem hiszek a szememnek! Ez az ötödik tél, amit itt töltök, de még egyszer se, de igazán egyetlenegyszer sem esett hó decemberben! Na nem térdig érő hótakaróra kell gondolni, de azért már egész tisztességesen szállingózik... Csuda boldogságos látvány!

lőttem egy utcaképet, Vigyorival a háttérben persze...
(kattintásra nagyobb is lesz)
mindig úgy vigyorog, ha hull a hó és hózikzikzik...
Egyébként azok a romok ott a háttérben nem csak amolyan holmi romok, hanem történelmi romok, ott húzódott ugyanis a középkori városfal, amíg ki nem nőtte Saumur.

Munkaköri babusgatás

Most ez a kedvenc blogom: ZooBorns

Ha beleírnám az önéletrajzomba, hogy már több mint egy éve életben tartok egy teknőcgyereket, és egy másikat is legalább egy hónapja, akkor vajon fölvennének állatbébi-simogatónak a doué-la-fontaine-i állatkertbe?