Óda a Cippóhoz...

Cippó, én leborulok a nagyságod előtt, le én a levendulás lila földig!
Valami cédéfélét, aszongya! Én még ilyen ajándékot soha de s-o-h-a! Levendula illata van, nem képzelődöm, a doki is érzi. Amúgy ramaty állapotban vagyunk, orvosilag ki kellett kapcsolni a lemezjátszót, mert félő volt, hogy agyvérzést kapunk a röhögéstől! A rekeszizmaink lázasbetegek, a könnycsatornáink kiapadtak, nincs utánpótlás, elsirtunk minden könnycseppet.

Köszönöm, drágám, köszönöm!

Folytatása következik, még nem tudtam mindent irásba tenni, elöntötték agyamat a szuperlativuszok...

Ha valaki nem tudná miről van szó - s ugyan honnan is tudhatná - szólok, hogy ezek a hangos levendulás levelek a Cippó előadásában. A Cippó ugyanis a szinkronszakma királya és királynője, a jók legjava!

A báró Bagody meg raccsol, istenkém, igaziból raccsol! Vagy ratsol?...