RIP... második felvonás...

Egy órával ezelőtt a Doki megoperálta a laptopomat. Elvesztettük.
"Itt ez a bigyusz, berakom a gépedbe, és kétszer olyan gyors lesz"
Azóta semmire sem reagál. Hiztizhetnék, de nem fogok (mamzelle szája most kicsit sirásra görbül, de hősiesen nyeli a könnyeit). Igen, mindent elvesztettem ami az e: meghajtón volt, sok gigányi mindenfélét. A Doki jobban összeomlott mint én, ilyen még sohase történt vele: képes a semmiből összerakni egy gépet, linuxguru, és bármikor megoperál egy szürkehályogot, de ezt most elszúrta. Most boncolja a tetemet, hogy legalább a merevlemezről visszaszerezze mindenemet (mamzelle szeme most drukkokért könyörög).
Én bevetettem magam a hálóba az ő gépével, de ezen minden billentyű máshol van, nincsenek velem a kedvenceim, és sehova sem tudok belépni, mert csak a blogom jelszavát tudom fejből.
Viszont a hétvégén kapok egy új gépet. A munkámhoz elengedhetetlen, és amúgy is már haldoklott szegénykém egy ideje, csak... tudod, hogy van... azt hittem leglább lesz időm elbúcsúzni tőle... (mamzelle mostmár leplezetlenül zokog)