Back to life... finally

Lehet hogy mégse fogok belebuggyanni a Csöndbe (pedig már közel álltam hozzá!), ma délben végre meggyógyult a rendszer, és mi még jól jártunk, mert mondjuk nekünk csak internetünk meg telefonuk nem volt két hétig, és viszonylag ritkán volt áramszünet, de több mint kilencszázezer háztartásban áram egyáltalán nem volt (30ezerben még mindig nincs), ami még nagyobb katasztrófa, mert itt sokkal kevesebb a gázfűtéses (vagy kombinált) lakás, ha nekünk nem lenne áramunk két hétig, az gyakorlatilag azt jelentené, hogy se fűtés, se melegvíz, se villany, nem működne a hűtő, se a tűzhely, hogy főzzünk vagy legalább vizet melegítsünk, még a mikró se, de még egy hősugárzót se tudnánk működtetni tél közepén. Mi a francot lehet ilyenkor csinálni? Rakjak tábortüzet a nappali közepén?
Rettenetes ez a kiszolgáltatottság, ezért módosítottuk az álomház-listánkat: mostmár nem csak dísznek akaruk kandallót, hanem az esetleges túlélésünk zálogaként.

Tanulságos volt ez a két hét, még egy télbe nem megyünk így bele, ennyi erővel akár a híd alatt is meghúzhattuk volna magunkat.
Nagyon durva, hogy így sakkban lehet tartani százezreket, muszáj úgy alakítani az életet, hogy teljesen önellátókként is megálljuk a helyünket szükség esetén, mert ha nem is az egészen közeli jövőben, de háborús idők jönnek, és sohasem lehet tudni mikor leszünk magunkra utalva.
Csak egy gombnyomás... csak egy gombot kell megnyomnia a Nagy Testvérnek, és milliók kerülhetnek ilyen helyzetbe.