2009. június 19., péntek

Az őrült szomszédról

Végsősoron arról, hogy tényleg őrült (de legalábbis idült - és teljesen néma - alkoholista), csak ma éjjel kettő és négy között volt szerencsénk végleg megbizonyosodni, pont akkor, amikor normál esetben a legszebb álmaimban lubickolok. Ezért vannak most begyógyulva a szemeim, ezért iszom a mai második kávémat éppen, és ezért várom a rendőrséget.

Az úgy volt, hogy olyan 9-10 hónappal ezelőtt beköltözött a falszomszédba egy jól szituáltnak látszó, középkorú, jólöltözött tip-top agglegény, drága autója van, és egyedül bérel egy nagyobb lakást mint a miénk, szóval első látásra olyannak tűnt, aki nem küzd anyagi gondokkal. Mindig találkoztam vele a folyosón, elcseverésztünk az időről, és mentünk a magunk útjára.
Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy már jó ideje nem találkoztam vele, a postaládájából folyik ki a sok levél és küldemény - pedig itt nem olyan 10x10 centis postaládák vannak, mint otthon a társasházakban, hanem akkorák mint egy nagyobb nyúlketrec - és az összes redőnye le van engedve. Azt hittük, hogy elutazott valahová, de nem gondoltunk semmi rosszra.

Aztán kezdődtek a hangok. Először csak úgy naponta egy darab üveggolyó hullott le valahonnan hangosan végigcsattogva a csempepadlón, aztán kettő. Én a magam részéről kopogószellemre gondoltam, a doki szerint viszont a fölöttünk lakó fiatal pár talált ki valami érzéki társasjátékot, de nem foglalkoztunk érdemben a kérdéssel.
Aztán mikor már óránként hullottak az üveggolyók, akkor mondjuk már többet beszéltünk róla, mint korábban, de végig nem voltunk biztosak benne hogy honnan jön pontosan a rejtélyes hang.
Aztán múlt héten egyszerre egy vödörnyi üveggolyó hullott le, és én azt hittem, hogy mindjárt összedőlnek a falak.
Azóta minden este 3-4 vödör üveggolyó, de tegnap meg ma éjjel végképp eldurvult a helyzet: ötpercenként egy vödör üveggolyó, majd a következő égszakadásig néma csönd.

Ma, éjfél után kettőkor következett be a pillanat, amikor a doki agyát elöntötte a vörös köd, föltépte az ajtót, és felrobogott az emeletre elővenni fölsőszomszédékat, én meg kitámasztottam magam a küszöbön, hogy majd jól kihallgatom a csihipuhit. Akkor jött az újabb vödör üveggolyó, és ebből a perspktívából hallva a titokzatos hangokat minden hirtelen a helyére került, és még azelőtt sikerült visszahívni a dokit, mielőtt felverte volna a föntieket édes álmaikból, kár lett volna, nem ők a ludasok.

A falszomszéd az. Mivel onnan az üveggolyókon kívül soha semmi nesz nem hallatszik, és a nappalainkban állva még az sem volt egyértelmű, hogy onnan jön a csattogás, nem is gondoltunk rá, de az ajtaja előtt hallgatózva nem lehetett többé kétségünk a zaj eredetét illetően. Nem üveggolyók, hanem csak simán üvegek. Én a konyhában egy sarokban gyűjtöm az ilyen-olyan üvegeket a szelektív hulladékgyűjtés szellemében, és egyszer felrúgtam egyet véletlenül, az pont ilyen hangot adott ki. Az az ember - vagy valaki más? - bent van abban a lakásban, ahol hónapok óta nem volt felhúzva a redőny, és nem űrítették ki a postaládát, járkál és irgalmatlan mennyiségű - feltehetően alkoholos - üveget rugdos, de nem beszél, nem kiáltozik, nem motyog. Némán járkál, felrúg egy halom üveget, aztán csönd. Még csak nem is tántorog vagy csoszog, hanem céltudatos, határozott léptekkel tesz 10-15 lépést, és utána rúgja fel az üvegeket. Az ajtaja előtt álltunk és mindent tisztán hallottunk, égnek állt az összes hajam, bele se merek gondolni mi lehet odabent.
Még az utcára is kimentünk, hátha be tudunk nézni az ablakon, de hát ugye le vannak eresztve a redőnyök, az viszont biztos hogy nem egy bent felejtett állat tombol odabent (bár az ennyi idő alatt úgyis elpusztult volna), mert ég a villany, és határozottan emberi, cipős lépéseket hallani.

Nemsokára kiszáll a hatóság, és megvizsgálja az esetet, ez már nem mehet így tovább, nem is engedtem, hogy éjjel bekopogjon hozzá a doki, mert ez nem az a szituáció, amikor udvariasan felkérjük a szomszédot, hogy csöndesedjen már el, kétlem hogy értett volna a szóból. No meg nem csak a zaj zavar, bajban is lehet, vagy beteg, vagy haldoklik, aggódom érte.
Most feltehetően elaludt, mert hosszabb ideje csönd van már, kíváncsi vagyok mikorra ér ide a rendőrség, meg az ingatlaniroda alkalmazottja...

_____
u.i.: A doki délelőtt felhívta az ingatlanirodát, mire azt felelték: "Jó, majd küldünk neki egy levelet." - gyengeelméjű banda...

10 megjegyzés:

Joeymano írta...

Ott foglalkozik ilyennel a rendőrség? Nálunk még az sem érdekelné őket, ha az udvaromból lopnák ki a kocsit, és közben velük beszélgetnék erről az apróságról.

Mademoiselle írta...

Persze hogy foglalkozik vele a rendőrség. Hát végülis ez a dolguk, vagy mifene. Az egész város kis kerületekre van osztva, és minden kerületben egész nap cirkál egy-egy rendőrautó. Mint lakó, nekem is jogom van átaludni az éjszakát, ez az egyik, a másik meg az, hogy talán nem kéne megvárni, míg meghal odabent és oszlani kezd a tetem.

Joeymano írta...

Ennek örülök, bárcsak itt is lenne ilyen...
Persze, én is aggódnék, h mi lehet vele. Remélem nincs komoly baja, és megszűnik az üveggolyózás.

Lau írta...

Amint van fejlemény, ne csigázz tovább, írd meg azonnal!!!!

Mademoiselle írta...

Na az van, hogy hívogatják őt, telefonon, de semmi nesz, az autója viszont itt áll a ház előtt. De nem törhetik csak úgy rá az ajtót, meg kell várni az újabb kopogtatással míg eksön lesz.
Azt mondták az irodában, hogy ők is aggodnak, de nem nagyon tudják mit tegyenek, mert ez az ember egy orvos, és nem akarják ráküldeni úgy a rendőrséget, hogy nem bizonyosodnak meg arról hogy van rá okuk, mert nem szükség, hogy ilyen helyzetbe hozzuk, ha normálisan is lehet vele beszélni és ebben tökigazuk van, úgyhogy befészkeli magát a folyosóra az egyik irodista, és ha elkezd tombolni, akkor bekopogunk hozzá, hátha kinyitja az ajtót. Jahnali kettőkor én nem mertem volna, de ha többen is leszünk, úgy OK. És ha arra se reagál, és megint egész éjjel randalírozik, na akkor majd kihívjuk a zsarukat.

Lily írta...

Hú, hát nem irigyellek. Remélem nincs vele semmi baj és ti is tudtok aludni!

Lau írta...

Nekem már megindult a fantáziám:) Orvos! És fura dolgokat művel bezárkózva! Kopogj be hozzá ártatlan mosollyal egy kis cukorért a kávédhoz!? Izgi!

Mademoiselle írta...

Én meg mostmár egyre jobban sajnálom. Lehet hogy rettenetesen magányos, és depressziós szegény. Lehet hogy elvesztette a munkját és egyszerűen összeomlott.

Tegnap az ingatlaniroda küldött neki egy sms-t, hogy jól van-e, mert aggódnak érte, de nem válaszolt rá, így én kikerestem a telefonkönyvből a számát és felhívtam, és fel is vette, de én hülye nem mertem beleszólni, épp csak azt akartam tudni, hogy életben van-e még, viszont nem zörgött éjjel egyáltalán.
Ma a férjem becsöngetett hozzá, kopogott is, és hallottuk, hogy ott áll bent az ajtó előtt, de nem nyitotta ki az ajtót.
Nagyon fura, és nagyon nincs rendben... :-(

csipkelelkű írta...

Szegény, tényleg, én is sajnálom egy kicsit. Pocsék lehet így élni. Mondjuk Mademoiselle-t is sajnálom... Hüjjeszomszédból mindenkinek kijut, hacsak nem Alaszkában él az ember, vagy a végtelen hómezőkön, de biztos ott is van legalább egy kretén rénszarvas, "akitől" nem lehet aludni. Az a baj, hogy egy rövid, velős dühöngés után általában én is megmagyarázom, hogy szegény, biztos sanyarú gyerekkora volt, vagy ilyenek.
Viszont tetszik, ahogy a hatóság hozzááll a dolgokhoz. Itt nagyjából az a reakció, hogy hát a lakásában mindenki azt csinál, amit akar.

Mademoiselle írta...

Persze, azt csinál amit akar, egészen addig, míg nem akadályoz meg abban, hogy én is azt csináljam, amit akarok. Márpedig én éjjel kettőkor aludni akarok, nem kukkolni a zajos sötétséget magam körül :-)
De mostmár vége, elvitték a kórházba, remélem még rendbe tudja hozni az életét.