2009. augusztus 21., péntek

nembejárónőkről...

Az előző poszt kommentjeiben azt a véleményt fogalmaztam meg, hogy a csúcsos ház tulajdonosának minden bizonnyal van bejárónője, és nem maga takarít, de aztán a doki eszembejutatott egy házaspárt, akikről még valamikor két éve láttunk egy dokumentumfilmet, és most azt gondolom, hogy lehet hogy mégse jár be a csúcsos házba nő. Mármint takarítani.

Szóval az a dokumentumfilm egy olyan házaspárról szólt itt Franciaországban, amelynek mindkét tagja nemesi származású, és mint a családjaik legutolsó sarjai, mindketten egyedül örököltek egy-egy hatalmas kastélyt valahol egymástól jóóó messze. Mindkettő tovább akarja vinni a családi hagyományt, és nem akarják eladni (ez mondjuk megértem, én sem tudnék megválni egy csodaszép kastélytól, ami már évszázadok óta a családomé), úgyhogy most mindketten a saját kastélyukban élnek, és egész életükben azért gürcölnek, hogy legyen pénzük elvégeztetni az épületeken a legminimálisabb tatarozási munkákat, hogy legalább ne omoljon össze. Gyakorlatilag maguk takarítják, egy-két nyugdíjas alkalmazottal közösen maguk irányítják a tárlatvezetést a látogatóknak, kisebb munkákat is elvégeznek benne, ha bírják, együtt rongyolnak a konyhában a bérelt személyzettel, ha valaki kibérli a kastélyt egy esküvő vagy más rendezvény számára és emellett próbálják a lehető legoptimálisan felhasználni azt a kevéske állami támogatást, ami a műemlékvédelem alatt álló épületekre jár.
Képzelheted mennyit találkoznak egymással. Ha jobban meggondolom nem is akarok kastélyt. Elég lenne nekem egy kisebb világítótornyocska is az óceán partján, csak minden este a doki mellett aludhassak el.

Amúgy holnap megyek igazi kastélyvendégségbe... úúúgy várom :-)

2 megjegyzés:

negyvenketto írta...

Jó, hát persze, nyilván, amikor az ember azt mondja, hogy szeretne egy kastélyt, az nem azt jelenti, hogy szeretnék egy kastélyt, ami annyit tud, hogy falai vannak, meg teteje, hanem azt, hogy szeretne egy kastélyt rendesen bebútorozva, jó állapotban, ráadásul a modern időknek megfelelően felújítva (a hőszigetelés és padlófűtés praktikus dolgok), működő személyzettel, meg egy egy örökséggel, amiből fenn lehet tartani :)

Bár ha most megkérdeznék tőlem, hogy egy ilyen kastényt kérek-e, vagy egy kimeríthetetlen pénzforrást hangszerek és azok csatolmányainak vásárlására, nagyon elgondolkodnék.

A kastényvendégségről nagyon részletes beszámolót kérünk :)

mammka írta...

Hú,izgalmas!!!!Jó sokáig kellett várnod a kastélyvendégségre!
na?Mit veszel fel? Én azt láttam,hogy a mai grófok,egyebek,nagyon is szerényen öltözködnek hétköznap.
A Fehérvárcsurgói kastély grófnője is a virágkiállításon ,a saját kastélyában egyszerű vászonszoknyában volt,egy bkúzban,lapos cipőben,de finom rúzzsal a száján.Nagyon karakán nő egyébként.
Naggyon várom én is a beszámolót!!!!!!