2011. január 10., hétfő

a magánszféráról...

A dokit (nem saját kérésére, sőt!) délután átvitték a kórház magánklinikai részlegére, mert az orvos aki kezeli, félállásban ott is dolgozik, és ott könnyebben hozzáfér. Csak a mihez tartás végett mondom, hogy ott a szobák 50 euróba (kb. 14 ezer forint) fájnak éjszakánként, de szó szerint fájnak (szerencsére nekünk TB-re megy, mivel nem mi kértük, hanem a kezelőorovs kényelme végett került át).

Most puccos egyszemélyesben fekszik (korábban kétszemélyesben feküdt...), ami teljesen rózsaszín (holnap lefotózom), egy ilyen szobában csak masnis kislányok és transzvesztiták érzik jól magukat.

Az ágy gombnyomásra vált pozitúrát, de a lámpát csak az ajtó mellett lehet fel-le kapcsolni.

Saját fürdőszoba tartozik a rózsalakhoz, de a fűtés nem működik kielégítően, két dunyha alatt didereg (vittem be még pokrócot).

Plazmatévé van a falon, de csak napi 2,60 euróért cserébe adják oda a távirányítót.

A személyzet elvileg jobban fizetett és kiegyensúlyozottabb, mint a másik szárnyban, ehhez képest a morcos nővér ezegyszer ugyan még hajlandó volt hozni a dokinak egy kancsó vizet, de felhívta rá a figyelmét, hogy a folyosó végén (kb 300 méter) van a csap, ott ő is fel tudja tölteni magának. Mármint a doki, a kis hátulgombolós réklijében, és az infúziós állványát görgetve csoszogjon ki, és töltse tele a köcsögöt, ha inni akar. Botrány! A másik részlegben minden nővér egy bűbáj volt.

Egy étkezésért - szemben az ingyenes állami kórházi részleggel, ahol étlapról lehetett választani, és ahol a már többször megregélt díjnyertes szakács csodáit kapják a betegek, ó boldog emberek! - itt 6,50 eurót kell kicsengetni. A doki mai vacsorája egy marék tűzforró üres tészta volt porcelántányéron, meg egy szelet jéghideg gépsonka, és nem túlzok. Ja, meg egy pohár víz, amiért kivételesen nem kellett személyesen gyalogolnom több száz métert. Ajvé!

És erre vannak olyan nagyra előkelőék! Blőőőe....

Vissza akarunk menni a proli állami részlegbe!!! De igazából inkább haza akarunk már jönni, és kész.

8 megjegyzés:

kata blanka írta...

Mintha csak az itthoni ellátásról olvastam volna...

Mademoiselle írta...

A reggeli egy fél zsömle volt, darabka sós vajjal, meg egy evőkanálnyi málnazselé. Még a lekvárt is sajnálják, csak zselére futja 6,50 euróból. Szerintem még otthon sem ennyire smucigok.

dviki írta...

:-)))) Bocsánat, de kicsit viccesnek találom, hogy az ottani magánkórházi ellátás megegyezik a mi állami ellátásunkkal.
Dokidnak továbbra is jobbulást! :-)

Mademoiselle írta...

Az is, röhejes... :-)

Csillagos írta...

Szia, le vagyok maradva némi hetekig tartó netkiesés miatt... Jobbulást kívánok a Dokidnak, remélem, hamar rendbejön!

Laucica írta...

De cserébe viszont elmondhatja magáról, hogy én, kérem, magánkórházban kezeltetem magam! És ez megér egy kis kellemetlenséget. Van egy orosz vicc, két oligarcha-feleség beszélget Londonban, az egyik mutatja, nézd, milyen fölsőt vettem itt a szomszéd üzletben 1500 fontért! A másik hitetlenkedve kérdi: És te képes voltál megvenni? A másik boltban ugyanezt megkapod 2000-ért!
Aztán ha a gazdagok szemszögéből nézzük, képzeld el, szegények mennyire megcsömörlöttek már a sok vendéglői kajától, mosolygós pincértől, eladótól, aki mind csak a pénzéért kedves vele! Hát legalább a kórházban érezzék már magukat embernek!

Mademoiselle írta...

laucica, ez nagyon jó, ezt a klubban elmesélem :-DDDD

Mammka írta...

Mi történt a dokiddal? Valamiről lemaradtam.
Ó,reméljük,minél hamarabb meggyógyul és te ápolhatod otthon,kényeztetheted.